Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
665 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 666 azt mondtam eddig is, azt mondom most is, hogy a 2/3 többségnek meg kell lenni; a másodikra azt mondtam eddig is, azt mondom most is, hogy a 2/3 többséget negative és az egyházmegyei küldöttek jelenlétében, a 203. § értelmében egyszer kell konstatálni. N. L. ur azt nem akarja megérteni, hogy a 199. §-nak, mint elvi kijelentésnek végrehajtása a 203. §-ban van körülírva ! Be is végezném válaszomat, ha a Szerkesztő uram * alatt meg nem jegyezte volna, hogy „a dolog meritumát tekintve“ N. L. urnák van igaza s hogy „a kálmáncsai választás nem a törvényeknek megfelelően folyt lé.“ A szerkesztői nyilatkozat mindenesetre tekintélyes nyilatkozat s jól esik, ha mellettünk szól. Ezért igen óhajtottam én is csak egy-két szerkesztőt is találni, a ki meg nekem fogja pártomat. Sikerült is. Ezek a Sárospataki Lapok szerkesztője: Radácsí György, ma már egyszersmind egyházkerületi főjegyző is, és a Debreczeni Prot. Lap szerkesztője, dr. Barczoni Lajos jogakadémiai tanár. Ezek mellé sorakozik még dr. Kovács Sándor, Pokoly József, a kolozsvári theol. fakultás tanára és az éles szemű Zoványi Jenő. Engedje meg kedves Szerkesztő uram, hogy ezek meg hadd mondják el a véleményüket lapjában én mellettem. így nagyobb reményem lehet a győzelemre, mert nemcsak a Kis áll szemben a Nagygyal! Zoványi: A 200. §-ban egyetlen egy szó sincs arról, hogy 2/3 többséget kelljen már előzetesen megállapítani akár a presbyteriumban, akár az összes szavazatképes egyháztagok közt. . . Hiszen, ha az összes szavazatrajogosultak 2/3 része kellene előlegesen is, ugyan micsoda fölösleges mulatság volna még azután is konstatálgatni az ellenkező 1/s részt! . . . A törvény egyszerűen többségről szól s punctum. Sőt még annak a contra nyilatkozó XJ3 résznek a megszámlálását is csak arra az időpontra és akkor is csak esetleg rendeli, a midőn a választóbizottság már arról is meggyőződött, hogy „a jelenlevők vagy azok többsége a megnevezett alkalmas jelölt meghivása mellett nyilatkozik. Ekkor intéznek kérdést az iránt : „Van-e valaki, a ki a meghívást ellenzi ?“ ... Ha van, akkor következik az esetleges x/3 rész megállapítása és nemleges actiója. És ha az ellenzők nem képezik az összes szavazatképes egyháztagok lL-ít sem, a 199. §-ban foglalt elvi kijelentés követelményének tökéletesen elég van téve. Ha többre megy, mint x/s'ra a meghívás elleneseinek száma, akkor bebizonyul, hogy a meghívás eszközléséhez a 199. §-ban kikötött feltétel nincs meg. Egyszerűen csak többségről beszél a törvény ott, a hol az eljárási módozatokat tárgyalja. Az xf3 résznek itt szerepet ad, de nem valami előlegesen ismert 2/s részszel szemben : hanem igenis az egyház addig szereplő egyszerű többségével szemben. Hiszen ha a 2/3-nyi többség előlegesen számíttatnék meg, mi szükség volna később az 1/s-os kisebbség megállapítására ? Vagy egyik, vagy vagy másik teljesen fölösleges. Minthogy pedig a törvény az az utóbbit rendeli el, az előbbit nem is kell teljesíteni, mert arra sem komoly törvényhozás, sem tisztességes esperes nem kalkulálhat, hogy egy két szavazó pár hét alatt meggyőződést cserélhet, vagy akár meg is halhat. A törvény szerint tehát, a mennyiben a 199. § csupán elvi kijelentést tesz, nem pedig intézkedéseket rendel el, mindaddig csak a „többség“ megállapítása szükséges, mig a választóbizottság a meghivási eljárás legvégső mozzanatához nem ér s ekkor sem a többség, hanem az esetleges kisebbség megszámlálása a teendő s ez utón nyilvánul a 199. §-ban megkívánt legalább 2/3 többségnek megléte vagy meg nem léte. Nagy egyházakban, pláne Debreczenben, a törvény félremagyarázásával s a 203 § figyelembe nem vételével szinte lehetetlenség is volna a meghívással való választás, már pedig a zsinat intentiója kétségkívül nem ez volt. És ha a törvény alkotói, bár hallgatólag, de igazán a 2/3 többségnek előleges megállapítására gondoltak volna, bizonyosan intézkedtek volna arról is, hogy az miképen történjék. Zoványinak e törvénymagyarázásához teljesen hozzájárult a Sárospataki Lapok derék szerkesztője Radácsi György; sőt azt mondja, a kik nem igy értelmezik a törvényt, azok a zavarosban akarnak halászni. Sárospataki Lapok, 1895. évf. 589 1. (29. sz.) Azt is mondja Radácsi Gy., hogy a tiszáninneni egyházkerület is ily értelemben határozott n.-kaposi gyűlésén. A Debreczeni Pr. L. 1895. évf. 290. 1. Dr. Kovács Sándor azt mondja : „A választóközönségnek az egyházmegyei elnökség által megbízott egyének előtti megjelenésével s a törvény 203 §-ban megszabott eljárás megtartása mellett minden kérdés egy csapással lesz megoldva. “ Tehát a választóknak egyszeri összehívása, az egyházmegyei küldöttek jelenlétében s az esetleges 1/3 konstatálásával hajtható csak végre törvényesen a választás. Ugyancsak a D. Pr. L. 1895. évf. 302. lapján Pokoly József, a kolozsvári theol. fakultás tanára is hozzászól e kérdéshez, mondván : „a 199. § egy elvi kijelentése annak, hogy mely esetben tölthető be meghívás utján a megüresült állomás, mig ellenben a következő 200—203. §-ok azzal foglalkoznak, hogy miként töltendő be igy meghívás utján az állomás ; maga a 203. § pedig, illetőleg annak második bekezdése egyátalán nem egyebet, hanem csak a 199. §-ban megállapított elvi feltétel fenn, vagy fenn nem forgásának konstatálását rendeli el. A 199. § alapján egyátalán nem lehet azt mondani, hogy ezen §-ban a választóknak egy, a 203. §-ban emlitett megkérdezését megelőző mozgósításról, olyan próbaszavazásformáról volna szó. Hányszor kell tehát a választókat egybehívni egy sikerült s meghívás útján eszközölt választáshoz ? Csupán egyszer és pedig a 203. § alapján, mert a 199. § éppen nem az eljárást szabályozza, hanem az elvet mondja ki. A presbyterium nem köteles dokumentálni az esperes előtt előlegesen, jelentése kapcsában, hogy a választók kétharmada, vagy csak az egyház többsége is megállapodott-e egy személyben, illetőleg kiván-e meghívás utján választani. Az iniciativa a presbyteriumtól indul ki, minden előleges próbaszavazás és egyházközségi választó gyűlés mellőzésével; de azért a presbyterium, lelkiismeretén kívül, melyet hivatalos esküje köt; senkinek felelősséggel nem tartozik jelentése valódiságáért, mert hiszen megtörténhetik, hogy jelentése idején még a kétharmad többség is meg volna állapítható valamely jelölt mellett, de a választó gyűlésig annyira megváltozhatik a hangulat, hogy az ellenzők nem csak az öszazes jogosultak egyharmadánál vannak többen, hanem abszolút többséggel bírnak ... A 351. lapon: „a presbyterium kötelessége a 200. § értelmében magának meggyőződést szerezni, hogy a választásra jogosultak többsége meghívás utján kíván választani. E kötelesség azonban csupán morális. A meggyő
