Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
663 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 664 utján akar választani; az egyházmegyei küldöttség előtt, negative s egyszer kelt a 2/3 többséget konstatálni. Ha Nagy L. ur ezt minden áron másként akarja érteni: arról én nem tehetek. Eró'szakos magyarázata valódi unicum. Az az állítása pedig, hogy „felesleges kétezer ugyanazon számot keresni, s ha a 2/3 igazolva van, csak az x/3 rész kisebbséget kell kimutatni, illetve ennél egy gyei többet — daczára annak, hogy magyarázat akar lenni, valóságos talány; de épen nem sikerült talány; mert megfejteni nem lehet. Mert hát ha a 2/3 igazolva van a bizottság által, hogyan lehetne az 1/3—|—1 kisebbséget is kimutatni ?! . . . Mekkora confusio! Most lássuk Szász Károlynak azt a nyiltkozatát, a mit én — N. L. ur szerint — mint „legfontosabb argumentumot az Írásbeli konstatálást illetőleg jónak láttam kihagyni; a mit ki is kellett hagynom, mert ha megemlítem, minden állításom romba dől,“ Az ám, romba dől. „Azok, a kik egy bizonyos egyénre akarnak szavazni, a presbyterium előtt, a választási névsor alapján igazolják magukat. Ez a lehető legegyszerűbb mód“ arra nézve t. i. hogy hogyan tudja meg a presbyterium, hogy a választók 2/3 része meghívás utján akar választani, mondja Szász Károly. N. L. ur pedig örömmel kiált fel, hogy „ime K- J. ur ez magyarázza meg . . . stb. “ Hát elismerem, hogy ismertem Szász Károlynak ezt a nyilatkozatát is és hogy szándékosan nem idéztem; csakhogy nem azért ám, mintha attól tartottam volna, hogy ez minden állításomat romba dönti. Óh dehogy ! Nem idéztem azért, mert abban az Ötsornyi felszólalásában csak egy módját említi a püspök ur annak, hogy a presbyterium, hogyan szerezhet meggyőződést arról, hogy „az egyház többsége meghívás utján kíván választani.“ (200 §) Az az egy mód azonban épp úgy nem kizárólagos, mint a hogy nem is a legegyszerűbb. Azt azonban nem mondja itt se, hogy a lajstromot, mint dokumentumot be kell terjeszteni az espereshez. S ne n is mondhatta, mert hisz akkor egyenes ellenmondásba jött volna azzal, a mit közvetlenül megelőző felszólalásában mondott; t. i, „hogy mikép konstatálható a 2/3 többség, arra nézve azt jegyzem meg, hogy nem azt kell számszerűleg kimutatni, hogy a 2/3 rész kívánja a meghívást, hanem egyszerűen bejelentik a presbyterium által s azzal azt is, hogy kit akarnak megválasztani.“ Ezt az illető jelölt minősítésének igazolása (201. §.) és a választó küldöttségnek az illető községben megjelenése (202 §) előtti eljárásról mondta a püspök ur. Mert igy folytatja: „Ha az illető minősítésénél fogva ki nem zárható (201. §-), az előre értesített választó közönség összejön és ekkor kell azt konstatálni, hogy nincs-e egyharmad részüknek kifogása a meghívás ellen.“ (202 és 203. §). így aztán teljesen világos (nem úgy mint N. L. urnái) a mit folytatólagosan mond: „Tehát nem kétszer kell a számot konstatálni. Mert előbb a presbyterium csak jelenti, hogy itt 2/g rész meghívás utján akar választani.“ Ki ne tudná, hogy az egyszerű bejelentés alatt nem dokumentumos bejelentést kell érteni ?“ Ellenmondásba keveredett volna Ő méltósága, ha úgy értette volna szavait, mint N. L. ur véli, a zsinati napló 624. .lapján olvasható felszólalásával is, a hol azt bizznyitgatja, hogy egy 3, 4, 5 ezer választóval bíró egyházban szinte lehetetlen volna a többséget számszerűleg összehozni, mert „egy 5000 választóval biró egyházban, ha erős pártok is állnak egymással szemben, alig jelentkezik a választásra 2000—3000. Ezért ajánlom abbeli módositványomnak elfogadását, hogy az összes választóknak legalább 1/3 része nyilatkozzék, hogy nem akar egy bizonyos jelöltben megállapodni, hanem pályázat utján kívánja a lelkészválasztást eszközölni.“ De még ha N. L. ur szerint értenénk is ezt az ötsornyi felszólalást, akkor is figyelembe kell vennünk azt is, hogy mikor nyilatkozott úgy Szász Károly? A XXIII. ülésben (Zsin. napló II.köt. 823. 1.), tehát akkor, a mikor még nem rendeltetett el a bizottsági munkálat kinyomatása (gr. Tisza L. és Körmendy S. felszólalása után); akkor, a mikor Tisza K. még nem adta be módosítását a lelkészválasztásról szóló IV. VII. fejezetekhez, tehát akkor, a mikor a 199. §. még 2/3 többséget említett arra, hogy a jelentés megtörténjék. A XXIV. ülésben azonban előállott a világi elnök ő excellenciája a módosításaival s azok el is fogadtattak. így történt, hogy a 200. §. most már csak „az egyházközség jogosidt választóinak többségét“ (nem 2/3 többségét) említi. Hogy meg van-e a kétharmad többség — Tisza Kálmán szavai a 936. s folytatólag a 937. lapokon — vagy nem, illetőleg, hogy az egyharmadnál többen tiltakoznak, az az eljárás alkalmával (a miről a 203. §. szól) lesz konstatálható. (Helyeslés).“ Tisza K. után nyomban felszólalt Szász K. és az újonnan szövegezett (módosított) szakaszokhoz alkalmazni kívánta a (már elfogadott s így nem módosítható) 199 §-t. Kívánta, hogy az egyöntetűség kedvéért a 199. §-ra menjenek vissza s megfelelelően módosítsák. Erre aztán megint nyomban felszólalt Tisza K. mondván: „Én az ellentétet igen csekélynek tartom. A 199. § kimondja, hogy mikor érvényes a meghívás. Akkor, ha legalább 2/3 rész kívánja. (Elvi kijelentés !) A 200 § arról intézkedik, hogy mikor kell megindítani az eljárást ? Akkor, ha az egyház többsége (egyszerű többség) óhajtja azt. Az utolsó 203. szakaszban konstatáltatik, hogy az a feltétel, a melyet a 199. § kitűzött, teljesítve van. Tehát a mint mondottam, ellentét és ellenmondás ezek között nincs. (Helyeslés. Úgy van.) Nos, ezek utólagosan közbejővén, Szász K. nem mondta volna a XXIV. ülésben azt, a mit XXIII. ülésben — az eredeti szöveg mellett — mondott. Ha az uj s törvénnyé vált szöveg a 200. §-ban az eljárás megindithatása végett csak az egyház többségét említi : Szász K. nem kívánhatja, hogy a 2/3 a presbyterium előtt igazolja magát. És tényleg nem is kívánja; mert egyházkerülete szabályrendeletben kimondta, hogy „Midőn a presbyterium bejelenti azt, hogy az egyházközség meghívás utján akar lelkészt választani, nem feltétlenül szükséges a kétharmad többségnek aláírások által való bizonyítéka, mivel a 202., 203. §-ok eléggé biztosítják a kisebbség jogát.“ íme, én nem jöttem ellentétbe Szász Károlylyal; s nem az olvasók félrevezetése czéljából nem idéztem ama bizonyos nyilatkozatát, hanem mert nem oly czéllal mondta, mint a hogy N. L. ur véli; sőt ha oly czéllal mondta volna is, mint N. L. ur véli, az az álláspont, a melyen mondta, már a zsinaton túlhaladott állásponttá lett s ezért egyházkerülete is másként határozott. összegezzünk : A Nagy Lajos ur által felvett első kérdésre
