Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
661 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 662 gyan, de valahogy — megállapította a helyszínén a 2/3 többséget s a választást helyben hagyta! Nagy Lajos urat azonban nem hagyván nyugodni a nagy ártatlan igazság, „kényszerítve“ — bizonyára lelkiismerete által — felszólal, hogy az „összevissza zavart“ dolgot kellő világításba helyezze; no meg, hogy a vasfejü Nemonak és nekem „megmagyarázza,“ a mit mi nem értünk. Jól van ! Csak magyarázzon, engem rengeteg tévedései se zavarnak meg. Igen helyesen jár el, a mikor felállítja ezt a két kérdést : 1. Meg kell-e lenni tényleg a 2/3 többségnek; 2. Hogyan és mikor kell ezt konstatálni ? A mit abban a kis kikezdésben mond, a melyben a két kérdést felállítja, annyiban korrigálnom kell, hogy e kérdések nem csak „a kálmáncsai lelkészválasztásra,“ de általában minden meghívás utján történő választásra állanak. A mily jogos és helyes az első kérdés föltevése, épp oly igaztalan, a mit erre adott feleletként Nemo s az én számba ad. Azt mondja u. i. hogy „a mi az első kérdést illeti, Nemo és Kis J. határozottan a mellett foglalnak állást, hogy a 2/3 többzégnek meglenni nem kell . . , stb. “ Hát ez az állítása — nem mondom rossz-hiszemü ráfogás, de mégis csak — ráfogás. Felületes olvasók felülhetnek neki, de figyelmesek már nem. — Hiszen a D. Pr. L. 86. számában Nemo idézi a 199. §-t s a többek közt igy ir róla : „Itt az az elv van kimondva, hogy a meghívás utján való választáshoz kétharmad többség szükséges.“ E kijelentéséhez én teljességgel hozzájárultam, a minthogy nem is tehettem másként. Avagy mikor azt mondtam, hogy „a kisebbség tartozik bizonyítani, hogy nincs meg a két harmad többségu — nem ismertem-e el, hogy a kétharmad többségnek meg kell lenni? Melyikünknek van igaza? ítéljen az olvasó. Azt is teljesen igaztalanul adja szánkba, hogy a „presbyterium a gyülekezet megkérdezése, tudta és akarata nélkül“ jelentheti, hogy az egyház meghívás utján akar választani. Ezt én soha és sehol se nem mondtam, se nem Írtam. A lapban Nemo se irta s hiszem nem is mondta sehol, soha ! Nem illik hát szánkba adni! Elismerem, hogy könnyű Nagy Lajosnak a maga által fölállított s igen helytelenül a mi szánkba adott képtelen állításokat megczáfolni; csakhogy az ilyen eljárás nem szép és nem méltányos. Teljesen igaztalan és méltánytalan Nagy Lajosnak az az állítása is, mintha Nemo és én „igen idegenkednénk a 2/3 többség konstatálásától; “ mert mi vele együtt azt mondjuk, hogy „a 2/3 többség okvetetlenül konstatálandó.“ Az se áll, mintha én nem híven idéztem volna a zsinati naplót. Igen is, a mit idéztem, híven idéztem. Az egész zsinati naplót az igaz, nem idéztem. De hisz Nagy L. ur sem idézi; ő is csak szakgatva, miként én. Azt azonban ki kell emelnem, hogy annak a felszólalásnak értelméhez, a miből — bár szakgatva — idéztem, mindig hű voltam. Idéz N. L. ur is, de már az értelemhez nem híven. Ez a különbség közöttünk ! Idézi pl, Tisza István beszédéből, hogy:„abban mindnyájan egyetértünk, hogy itt elvi határozattal állunk szemben, a melyet respektálni kell, t. i. azzal, hogy kétharmad többség szükséges.“ S idézi ezt annak bizonyítására, hogy a 2/3 többséget már akkor meg kell állapítani, a mikor a peesbyterium jelenteni akarja, hogy az egyházközség meghivás utján akar választani. Pedig ha folytatólagosan idézzük, a mi nyomban következik : akkor látjuk, hogy Tisza I. beszédének egészen más az értelme, mint a mit annak Nagy L. tulajdonit. A beszéd u. i. igy következik : „egyetértünk abban is, hogy az csak a végrehajtás kérdése, vájjon positive a kétharmad többség konstatálandó-e, vagy negativ irányban az egyharmad. És talán egyetértünk abban is, hogy mind a kettőt konstatálni fölösleges munka volna. Ha igy áll a kérdés, azt hiszem, szabadon választhatunk a között, valyon a kétharmad, avagy egyharmad igazoltassék-e. Megvallom, én az eljárás könnyebbsége szempontjából az utóbbit helyeslem; és helyeslem azért, mert barátja vagyok a meghivás utján való választás eszméjének, a mely az utóbbi módon könnyebben valósitható meg, mert ha az egyharmad nincs is konstatálva, a kétharmadrészt nehéz kimutatni.“ Miért hagyta el N. L. ezt a részt? Ő is tudja, én is tudom. Avagy miért nem idézte, ha már a zsinati naplóból vett idézetekkel akarja állításaimat s ugyancsak a naplóból vett idézeteimet megdönteni, miért nem idézte Tisza Istvántól még ezeket is: „Én ezt a szakaszt (200 §) megfelelőnek tartom annak, a mit elvileg megállapítottunk. Kétség kívül maga a bizottság is érezte a kérdés nehézségét, mert később (a 203 §-ban) azokra hárítja a bizonyítás kötelez őség ét, a kik a meghívást nem akarják. Könnyű belátni, hogy Tisza István tiltakoznék az ellen a magyarázat és értelmezés ellen, a mit beszéde elejéből kikapott egy mondatához N. L. fűz. Idézetében tehát az értelemhez hűtlen. És ha idézi N. L. ur Tisza Kálmán e nyilatkozatát: „Nézetem szerint nem mellőzhető az első szakasz; mert disztingválni kell, hogy 2/3 többség szükséges ahhoz, hogy meghivás lehessen: miért nem fordít figyelmet s miért nem irányozza olvasói figyelmét is rá Tisza K. ama nyilatkozatára, a mit Ő a 200 §. tárgyalása alkalmával igy fejezett ki: „A különbség az, hogy az eredeti szöveg arra, hogy a jelentés megtörténjék, kétharmad többséget említ, mig az újonnan szövegezett javaslat az egyházközség jogosult választóinak többségét említi. — Hogy meg van-e a kétharmad többség, vagy nem, illetőleg, hogy az egyharmadnál többen tiltakoznak, az az eljárás alkalmával lesz konstatálható.“ . . . Ugyan kérdem, lehet — szabad nyíltan azt állitani Tisza e nyilatkozatát ismerve, hogy Ő is azt kívánta, hogy a 2/3 többséget számszerűleg már akkor igazolni kell, a mikor a presbyterium jelent ?! Kivált ha azt is tudjuk, — pedig N. L. ur tudja, mert forgatja a zsinati naplót, — hogy az uj szövegezés Tisza Kálmántól ered. Bátran állítom hát, hogy a felszólalások értelméhez hűtlen lett N. L. ur az idézeteiben; és hogy nincs igaza abban, hogy „a zsinati naplóban foglalt felszólamlások is mind“ Ő mellette szólnak. Rátérek most Szász Károlynak arra az idézetére, a mit N. L. ur a D. Pr. L. 646 lapján első helyen idéz. Erre az idézetre azt mondom, hogy itt már csakugyan jó, világos iskolai magyarázattal találkozunk, a mit félre érteni nem lehet, ha csak erőnek erejével félre nem akarjuk érteni. Megmondja itt Szász Károly, hogy a 2/3 többséget nem kell számszerűleg kimutatni; hogy a presbyterium csak jelenti, hogy a gyülekezet meghivás
