Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Segéd-lelkészek helyzete. Dr. Antal Géza. — Egy házi élet. A kálmáncsai lelkészválasztás. Válasz Nagy Lajos urnák. — Tárcza. Müveit zsidónak az ev. ref. egyházba áttérése alkalmával követett el« járás. Szabó Zsigmond. — Vegyes közlemények. Segédlelkészek helyzete. E kérdés is azok közé a kérdések közé tartozik, melyek időnkint felmerülnek, csak azért, hogy megoldatlanul letűnj :nek ismét néhány hónapra vagy néhány évre a megvalósításra váró kérdések nagy csoportjába. Innen-onnan két éve lesz, hogy a napidijakról alkotott szabályzat íelülbirálásával megbizatva, rövid áttekintésben felsoroltuk azon kérdéseket, melyeket sürgősebbeknek s egyházunkra nézve nagyobb fontosságunknak tartottunk, s melyek megvalósitása annyi terhet ró egyházkerületünkre, hogy a napidijakban részesedés kiterjesztése olyanokra, kik abban eddig nem részesültek, kapcsolatban a felsorolt kérdések megvalósitásának költségeivel, a kerület pénzügyeit teljesen megzavarja. Ezen kérdések voltak: egyházaink nagyobbmérvü segélyezése; a lelkészek és segédlelkészek fizetésének rendezése; a theol. tanárok fizetése és nyugdíjügye; a tanitóképezdei internátus és a leányinternátusok kérdése. (Dunánt. Prot. Lap 1894. év 48. sz.) Az egyházkerület, ellentétben ezen a gazd. tanács által is magáévá tett javaslattal, elfogadta 1895-ben a napidijakról szóló szabályzatot majdnem eredeti alakjában, s kiterjesztette a napidijakban való részesedést az egyházkerület minden alkotó tagjára. A felsorolt kérdések közül csak a theol. tanárok fizetését volt képes rendezni, a mit lehetővé tett a főgimnázium részére megnyert 16000 frt államsegély, ellenben nincs véglegesen rendezve a theol. tanárok nyugdíj ügye s a tanítóképző internátus kérdése, s egyáltalán nincs megoldva a többi három kérdés. Nem tehetünk róla, ha az egyházkerületi határozat daczára is még mindig fontosabbaknak és sürgősen megoldandóknak tartjuk a felsorolt kérdéseket s ezek közt a lelkészek és segédlelkészek fizetésének rendezését, melyre vonatkozólag akkor a következőket irtuk: „Nem ismeretlen előttünk azon körlevél, melyet br. Eötvös Loránd, e téren is a dicső emlékű br. Eötvös József örököse, a ref. lelkészek fizetésének kipuhatolása végett az egyházi főhatóságokhoz intézett. De ha a kormány részéről jóakaratot s az 1848. XX. t. ez. valósítása felé Vcdó törekvést látunk is, teljesen erre bízni magunkat, s a legjobb esetben is évekig tartó megvalósításig semmit sem tenni, illetve meglevő erőinket fel nem használni, nem szabad, — annyival inkább nem, mert némely egyházunkban a lelkészi fizetés rendezése a hívek elszegényedése folytán vált szükségessé, s ha ezen egyházaknak kerületünk segélyükre nem siet, a teljes elzülléstől, szétszóródástól kell tartanunk. A lelkészi fizetések állam által leendő rendezése esetében is fönmarad rendezendőnek a segédlelkészek fizetése. Erre vonatkozólag, ha meggondoljuk, hogy segédlelkészeink 50 irtot kapnak azon csekély stólán kivül, mely különösen kisebb egyházakban a lelkész és segédlelkész közt megoszlik, 50 irtot most, mikor a házi cselédek fizetése legalább is kétakkora: csak egy érzés foghat el bennünket, a sajnálkozás és önvád érzése, hogy e fizetés előbb nem rendeztetett.“ 42 ^-----—_______________ __________________ előfizetési díj: egyház és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több- adiMliei. wnfim, mos Mm *--------------------------X *--------------------------x Hetedik évfolyam. 425« SZÁI11. Pápa, 1896. október 18.
