Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
651 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 652 akadály, meit hiszen a szellem terén nincs távolság. És kötelességünk ezt tenni azért is, hogy a munkát, melyre Isten kegyelméből elhivattunk, minél inkább tökéletesítsük, s hogy czélunk elérésére mindent elkövessünk s végre, hogy helyzetünket tisztázzuk s viszonyainkkal magunk is tisztában legyünk. m. Méltóságos és Főtiszteletü Konvent! A magyar ref. lelkészi karnak egy csekély, idegenbe szakadt töredéke szól ebben az iratban a Méltóságos és Főtiszteletü Konventhez. Felmutatja a munkát, a mit az Isten országában eddig végzett s előadja kéréseit. Az eredmény még csekély ugyan, de reményekre jogosító; különben a csemetének is kevés a gyümölcse; kéréseink bizonyára nem képezik összes szükségleteinket, de hogy megtettük kütelességünket itt túl a tengeren, azt jelentésünk igazolja s hogy kéréseinkben csak a legégetőbbekre szorítkozunk ; annak oka az, hogy csupán helyzetünket akarjuk tisztába hoz íi. Mi tudjuk azt, hogy sokan a kalandorság szellemével vádaltak bennünket, mikor az Isten országának szent ügyéért szeretteinket s az édes hazát is készek valánk elhagyni; tudjuk, hogy igen sok embernek a gunymosolya és sajnálkozása volt utitársunk, de ez épen úgy nem csüggesztett el, mint nem vesziténk el erőnket akkor, mikor hangos zokogással, sürü könyhullatások között kellett elszakadnunk az édes anya föld kebeléről. Nem csüggedtünk, mert hittük, reméltük már akkor, a mit most is hiszünk és remélünk, hogy a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent, az idő teljességének eljöttével, nem fogja megtagadni a mi kérésünket s állásfoglalásával elnémítja a gunyolódokat s nem engedi, hogy a legkomolyabb és a legszentebb czélt kicsinyes megjegyzések tegyék gunytárgygyá a rövidlátók előtt. Az idő teljessége elérkezett. Mi, már kint levő missionáriusok, tekintetbe véve a szervezett gyülekezeteket» ez év julius 4—7 tartott gyűlésünkön leraktuk az amerikai magyar ref. egyházmegye alapját, melyre vonatkozó alapszabályainkat van szerencsénk tudomásvétel végett felterjeszteni. Czélunk megvalósításában az amerikai ref. egyház hathatós támogatása előbb-előbb visz. Mozgalmunk, szervezkedésünk az angol ref. papság előtt rokonszenves, de nekünk ez még nem elég, s mert mi anyaegyházunktól elszakadni uem akarunk, nekünk a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent elismerése adja meg az igazi erőt a nehéz munkára. És mi bízunk a Méltóságos és Főtiszteletü Konventben, hogy ezt az egyházi és nemzeti szempontból roppant nagy fontosságú missiót elejteni nem fogja, hanem bölcs határozataival az ameiikai magyar ref. missió felvirágzását előbb togja mozdítani. Bizalmunkban, hitünkben és reményünkben bizonyára nem fogunk csalódni. Ettől a csalódástól megóv miuket a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent határozata. Mi kérünk, keresünk és zörgetünk; mert meg vagyon írva: „Kérjetek és megadatik nektek: keressétek és megtaláljátok ; zörgessetek és megnyittatik nektek s minden kérő megnyeri azt, a mit kér, s a kereső megtalálja azt, a mit keres és a zörgetőnek megnyittatik.“ Vájjon igy lesz-e? Ki tudja? TÄl&diJL A Lajos-komáromi ev. ref. egyház története. (Vége.) Nagytiszteletii Szűcs János mezőföldi esperes úr ezen kisded egyházat atyailag gondozta, mert már 1889 évben,. 100 frt segélyt eszközölt számára. 1890-ík évben 196 frtot 1882. évben 128 frtot, az 1895-ik évben 260 frtot. Az 1892- dik évben dicsőségesen uralkodó felséges kirárályunk 100 frt kegy adományt küldött iskolai czélokra. Ezen adományozásból képes volt az egyház 1892-ik évben rozzant épületei tetejét megcsináltatni, mely már oly rósz volt, hogy az Urnák hajlékába esőzések alkalmával a viz befolyott. Ugyancsak az 1892-ik évben csináltatott az egyház egy uj kutat, mert a régi összeomlott. Ezen építkezések alkalmával tek. Bibó Dénes ur 41 írttal gyámolította az egyházat. Az 1893-ik évben tek. Bibó Dénesné asszony Onagysága páratlan jó szive vallásos buzgóságából egy gazdagon aranyozott, az Ur szent vacsorája alkalmával használandó ezüst kelyhet és kenyértartó tányért adományozott az egyháznak ezen felirattal: „A lajos-komáromi reformált egyháznak Bibó Dénesné 1893.“ Megjegyzem itt, hogy Bibó Dénésné asszony Onagysága az 1892 ik évtől kezdve karácsony, husvét és pünköst ünnepek alkalmával mindig kegyes volt az Ur szent asztalára szükséges kenyeret és bort adományozni. Az 1893-ik évben az egyház a lelkész lakásán levő kertet léczkeritéssel elláttatta. Ugyancsak ez évben alakíttatott át a konyha s takaréktüzhelylyel láttatott el. Az 1895-ik évben kisded egyházunk ismét igen szép ajándékban részesült, nemes lelkű Bibó Dénesné asszony Onagysága igen értékes ezüst keresztelő-tálat és kannát volt kegyes adományozni az egyháznak ezen felirattal: „A lajos-komáromi reform, egyháznak Bibó Dénesné Péter Zsófia 1894. ápril 14." A buzgó adakozásban kifogyhatatlan úrnő az 1894-ik évben a karácsonyi szent ünnepekre az iskolás gyermekek tankönyvei beszerzésére 2 darab aranyat, az 1895-ik évben pedig 10 frtot adományozott. Elértem az 1896-ik évhez, mely esztendő igen nevezetes pontot képez az egyház életében. Ezen évben ment határozatba Nagy tiszteletű Szűcs János esperes ur beleegyezésével, hogy az egyház 6 éveken keresztül megtaritott pénzéből, mely pénz egy régi hidas árából, pusztai hívek lélekpénzéből, Isten dicsőségére adott adományokból s a perselypénzből jött össze, egy uj harangot vehetett. A harang Pesten készült Thúry Jánosnál. A harang súlya 106 kiló, a fakorona súlya 29 kiló s így a harang felszerelésével együtt nyom 135 kilót. A harang szép F hangú, az ára 201 frt 40 kr volt. — A harang egyik
