Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
653 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 654 oldalán ez olvasható : „Maradj velünk édes Jézusunk“ alatta továbbá ez van öntve : „ezen harangot a lajos-komáronii evangélikus református egyház öntette 1896 ik évben.“ A másik oldalán látható szőllőfürt, buzakalász koszorúba fonva, közepén égő gyertya áll a biblián. Ez alkalommal csináltatott az egyház egy kettős haranglábat is, melyhez a szükséges 11 darab erdei szálfát, több sróf-szeget, sok vaskapcsot s szegeket az egyházát szerető s azért áldozni kész tek. Bibó Dénes ur adományozta. Az isteni bölcs gondviselés akként akarta, hogy egyházunk tagjai áttérések íolytán megszaporodjanak. Ezen örvendetes esemény folytán az Urnák hajlékát megkellett nagyobbitani, oly módon, hogy a lelkész lakásául szolgáló szoba hozzá csatoltatott az imaházhoz. Ezen munkálathoz hozzáfogott az egyház 1896 ik ér ápril 13-án s azt befejezte május 2-án. Ezen építkezésnél tek. Bibó Dénes ur ismét oly szép jelét adta egyházához ragaszkodásának s bőkezű adakozásának, hogy a lajos-komáromi egyház soha eléggé megköszönni azt nem tudja. Saját kőmives mesterével a kőmives munkát elvégeztette, ezen felül egy mester gerendát, húsz szál deszkát, 2000 téglát, a stukatorozáshoz szükséges 35 kéve nádat adományozta ez egyháznak. Wertheim Samu ur 7 kocsi homokot engedett hozni határából. Bodis István nagyobb mennyiségű darab téglát, 100 darab vályogot, s a szükséges polyvát örömmel adta az egyházi építkezéshez. Mészáros Dénes ének jelző táblát adományozott az egyháznak. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy az egyház tagjai az építkezéseknél örömmel segédkeztek, úgy magok mint igás jószágaik által. A megnagyobbított imaház és az új harang szentegyházunk egyszerű szertartása szerint 1896-ik év május havának első vasárnapján nagytiszteletü Szűcs Dezső csajági lelkész ur remek áldást kérő imája s Aggeus próféta könyve 2-ik részének 9-ik verséről: „Nagyobb lészen ennek a második háznak dicsősége, azt moudja a seregeknek Ura“ tartott gyönyörű egyházi beszédje s áldás kívánása után rendeltetésének átadatott. Erre az ünnepélyes alkalomra az Urnák szent asztalára egy rózsaszín selyem urasztali térítőt adtak Csulik Pálné született Jancsek Anna és özvegy Jancsek Györgyné született Kocsiczki Hona. A jóságos Isten áldása szálljon mindazokra, kik egyházunk előbbre törekvésénél akár adományaikkal, akár kezök munkájával közreműködtek. Fizesse vissza az Ur 10. 20. 30. és 70-annyiszor. Lajos-Komárom, 1896. Rébék László, evang. reform, lelkész. f Ázsia. Az „örmény vérfürdő“ az orosz czár közbelépésére állítólag befejeződött. Dr. W. Beyschlág tanár, Deutsche Evang. Blätter ez. lapjában joggal kérdi: „hát még is ott vagyunk, hogy a keresztyén nyugatot, hegy a német protestáns keresztyénséget a kér. becsület, a [humanitás és testvérszeretet gyakorlásában a félbarbár Oroszország túlhaladta.“ A lefolyt sanyargatások iránti teljes közöny jó részben abból abból magyarázható, hogy azok a leírhatatlan iszonyatosságok kevésbé voltak köztudomásúak, no meg a jókora adag indolentiából. Egykor az „Unió“ is minden volt csak unió nem. Megbízható forrásból Örményország U. városából megrendítő eseményekről értesülünk: okt. 28. és 29 én legkevesebb 5000 ember vesztette életét. 1500 ház kiraboltatott, jószág, házibutor minden elkoboztatott, az el nem fogyasztott élelmiszereket a törökök hamuval keverték össze, hogy hasznavehetetlenné váljanak. Ez iszonyú csapás alatt nem csoda ha több keresztyén hajfürté hófehér lett. Orraikat, füleiket letépték, kezeiket levágták az örményeknek. Sokan napokig szemét és liamudombokban rejtőztek el. Valósággal pogány módon folyt az öldöklés és liarcz. Hogy a török kormány közegei miként hajtják végre a kiilhatalmak ministereinek adott Ígéreteket s hogy biztosításai csak irónia, a következő eléggé illustrálja. Kihirdetetett, hogy az örmény házakból elhurczolt holmik visszaadandók, ha nincsenek meg, pótolandók. És a kér. örmények gyapjú, pamut és toll ágyaik fejében a férgek sokaságától hemzsegő pozdorját kaptak, mert a törökök a kurdoktól ezt vették volna cserében. Egy keresztyén nő varrógépét, mely a zűrzavarban a török szomszéd birtokába került, gúnykaczaj között pénzen vásárolta vissza. Egy másik nő 600 piasztert ígért, ha 4 fiát le nem ölik. A pénzt elfogadták és a 4 fiút anyjuk szemeláttára tejezték le. Hasonló eset számtalan ismétlődött. 3000 ember egy keresztyén templomban keresett menedéket. A mindennemű fegyverekkel ellátott törökök az ajtókat feltörve néhány százat lekaszaboltak. Bele fáradván a mészárlásba, a többiekre a karzatokról forró olajat öntv emeggyujtották s valamennyi hamuvá égett. Különben az öldöklések az egész tartományban kidolgozott terv szerint folytak le. Előbb a férfiakat ál ürügy alatt egy helyre összehívták s mig ezeket egy csapat leöite, addig a másik csapat török más kijelölt helyre az asszonyokat és gyermekeket terelte össze s bánt el velők pogány módon. Mig ez történt, a harmadikcsapat a házakat turbálta. A ki nem került mindjárt lépre, azokat összefogdosták s kutakba, cziszternákba lökték, vagy olajjal leöutözve felpörkölték. A még életben levő nők és gyermekek Ínsége és nyomora fölülmúl minden képzelhetőt. A keresztyén missioi szeretet lelke hathatósan működik ugyau, de a szükség még rendkívüli. E napokban csak egy városkában osztottak ki 555 darab ruhát, többnek ágyneműt és több ezer piaszter értékű élelmiszert. De számtalan árva botyong még hontalan s csak egy kis része talált a smyrnai árvaházban „a kaiserswerti diakonissáknál“ menhelyre. M. P.
