Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
649 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 650 mi kedves volt előtte, érzi közvetlen közelségből a vallás áldásait. Sokszor, nagyon sokszor vagyunk mi tanúi érdekes, lélektani és erkölcsi szempontból nagy fontosságú jeleneteknek, a melyek igazolják azt, hogy sokszor egy szó, sokszor egy pillanat, egy gondolat erős hitet képes teremteni, s hogy a józan gondolkozásu munkásuép érzi magát a legközelebb Istenhez. Nehéz időkben emelte fel szivét a mi népünk Istenhez, azért hisszük, hogy a tűz, mely szivében egyszer lángra lobbant, nem fog kialudni soha, mert a kit az Ur eg3Tszer megpróbál: az hű marad s nem felejti el soha a szerencsétlenséget s az arra következő vigasztalást. Igen, mi hiszünk az amerikai magyar ref. missió jövőjében. Azért kérünk és zörgetünk aMéltóságos és Főt]sztéléül Konvent előtt, hogy az amerikai magyar ref. missió felvirágozását előmozdítani szíveskedjék. Jelentésünkben súlyt helyeztünk arra, hogy csekély fáradság bő gyümölcsöket terem s ha talán mást nem is, annyit mindenesetre eredményez e missió, hogy a magyar ref. nem feledkeznek el őseik hitéről és vallásáról. A sajátságos viszonyok, a melyek között élünk s a helyzet, a melyet egyrészről az amerikai, másrészről a hazai anyaegyházzal szemben elfoglalunk, mentsen ki minket, ha néhány pontban körvonalozzuk a teendőket, a melyek e tekintetben a Méltóságos és Főtiszteletün Konventre várakoznak, a melyeknek teljesítését mi ez alkalommal kérelmezni bátorkodunk. Mindenek előtt szükséges az, hogy I ször: A Méltóságos és Főtiszteletü Konvent lépjen érintkezésbe a Board of Home Missionssal, hogy igy a szellemi összeköttetés meg legyen a két nemzeti egyház között s ezentúl a missionáriusok kibocsátásának joga a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent hatáskörébe tartozzék. II- szor. Ismerje el a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent a mi általunk, leginkább legújabb hazai törvénykönyvünk alapján szervezett egyházmegyénket hivatalos testületnek, a melynek egyházi elnöke némely egyházi dolgokban a hazai esperesek jogkörével bir. III- szor. Határozza meg a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent, hogy a két oklevéllel biró misszionáriusok szolgálati évei minősítés tekintetéből milyen szempont alá esnek s esetleges pályázat alkalmával hogyan számítandók ? IV- szer. Intézkedjék a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent arra nézve, hogy az amerikai magyar ref. missionáriusok az özvegy-árva gyámtárhoz minő viszonyban állanak? Felvehetők-e abba, illetve jogos kötelezett tagjai-e annak ? Kéréseinket a következőképen indokolhatjuk. Az amerikai ref. egyházzal való szellemi összeköttetés s mindazok a következmények, a melyek ebből az összeköttetésből önként következnek , szükségképen megvalósitandók, mert hiszen úgy az amerikai ref. egyház, mint híveink is eddigelé csak saját jobb lelkűk sugallatára cselekedtek s úgy angol, mint német, de saját testvéreink is azt hiszik, hogy mi csak olyan mostoha gyermekei vagyunk az anyaegyháznak. Roppant nagy fontosságú ez az összeköttetés. Egyrészről bizonyságot tesz arról a Board of Home Missions előtt, hogy a magyar ref. egyház nem tekinti idegenbe szakadt gyermekeit mostoha gyermekeknek, hanem olyanoknak, a kik habár a tengerentúlra szakadtak is el az édes otthontól, méltók arra, hogy az anyaegyház is gondoljon reájuk. Másrészről híveinkben vallásos érzést ez az összeköttetés nagy mértékben emelné, ha látni, tapasztalni fogja azt, hogy az egyház, a melyért olyan sok áldozatot hoz, szeretettel öleli keblére; bizonyára még jobban fog törekedni arra, hogy e szeretetetmég inkább megérdemelje; míg ellenkezőleg nagyon félős, hogy eljön az idő, hogy közülök igen sokan a többet Ígérőnek adják el lelkűket. De félős az is, hogy látva az anyaegyház közönyösségét, az amerikai egyház sem fog tovább menni a segélyezésben; sőt a mostanit is megvonhatja, ha tapasztalja azt, hogy attól az egyháztól, a melynek tagjait igyekezik megmenteni a protestántismus számára, 5—6 évi becsületes munka után sem kaphatja vissza a testvériesen oda nyújtott jobbkéznek a megszorítását. Az amerikai magyar ref. egyházmegye hivatalos elismerését főként azért kérelmezzük, hogy a két utóbbi pontba foglalt kéréseknek a teljesítése semmi akadályba ne ütközzék. Nevezetesen, ha az egyházmegyét elismeri a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent: akkor az egyházmegye törvényes hatósága által gyakorolhatja azokat a jogokat és kötelességeket, a melyek minősítésnél és az özvegy árva gyámtári ügyeknél elő fordulnak. Kéréseinket, bővebben indokolni sem szükségesnek, sem tanácsosnak nem tartjuk, mert hiszen a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent tudhatja azt, hogy mi csak a legégetőbb szükségeket tártuk fel s mert gondoljuk, hogy eljön az idő, a mikor jobb alkalom lesz arra, hogy az amerikai magyar ref. missió ügye teljes mértékben felkaroltassék az anyaegyháztól. Mi addig is, mig ez az idő eljönne, kötelességünknek ismerjük ezentúl évi jelentésünket beadni a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent tavaszi gyűlésére, mert abban a véleményben vagyunk, hogy a missió csak úgy fog valóban virágzásnak indulni, ha a szellemi összeköttetés mindig meg lesz tartva. Ezért hisszük és reméljük, hogy a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent meghallgatja a mi gyönge szavunkat s hisszük, hogy előterjesztésünk után maga veszi kezébe az ügyet s igyekszik azt felvirágoztatni. És ez nem is lehet másként. Az az egyház, a mely csak a század elején is kész volt arra, hogy más országbeli hitsorsosainknak lelkipásztorokat adjon, bizonjÁra nem fog elfeledkezni saját édes gyermekeiről sem, a kik itt sem akarnak hűtlenek lenni vallásukhoz. Mi tudjuk azt, hogy nagy erkölcsi felelősség hárul reánk akkor, a mikor a két nemzeti egyház között mintegy összekötő kapcsot akarunk képezni, de a két oldalról érő felelősség nem nehéz nekünk a Jézus Krisztusért. Nekünk nem lehet más a czélunk, mint az, hogy a két nemzeti egyház között az összekötő kapcsot minél inkább erősítsük. Ebben, úgy véljük, a távolság nem lehet
