Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
643 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 644 Mert hiszen nem is szólva azokról, a kik valami szakpályát végeztek, hogy az iskola elhagyása után milyen fizetést élveznek, hanem csak azokat emlitem, a kik az érettségit teszik le, vagy csak 5—6 osztályt végeznek, mennyivel jobb díjazásban részesülnek végzett munkájuk után. -Természetes azután, hogy a kiben nincs meg a rendkívüli vonzalom a pálya iránt, a kiben nincs sok idealismus, vagy a kibe bele nem nevelik azt, bogy a papi pályára lépjen, vagy a kit valami kényszerítő körülmény nem visz oda, nem lesz theologussá, oly jövő állván előtte egyelőre is, hogy éveken át lesz kénytelen az utolsó bakterénál is kisebb fizetésen tengődni. És még ily körülmények között is — risum teneatis — akadnak a lelkészek között olyak is, a kik még azt is sokalják, mondván, hogy az ő korukban meg csak 20 váltó forint meg tán egy fejelés csizma volt a s.-lelkész fizetése. Csak hogy azt nem teszik hozzá, hogy akkor a 20 váltó forint mai 200 írt értéket képviselt. Megengedem. hogy a lelkészek, a kiknek magáknak sincs valami busás jövedelmük, nem képesek a helyzeten javítani, ám keressenek akkor módot, eszközt a szégyenteljes állapot megváltoztatására. A múlt évi konvent már belátta a helyzet tarthatatlanságát s a lelkész! javadalmazásoknak 800 írtra való kiegészítését kérelmező s az államkormányhoz intézett beadványával kapcsolatban segédlelkészek javadalmazására is kért 20,000 irtot. Ez ugyan nem sokkal több a semminél, mert hiszen csak 200 segédleikészt számítva - a mennyinél pedig több van — csak 100 írt. jutna egyre. Lutheránus atyánkfiái jobban a szivükön viselik segédlelkészeik ügyét, azok 500 irtot akarnak biztosítani mindegyiknek mert tudják, hogy csak igy lehet elejét venni annak a veszedelmes bajnak, hogy segédlelkészek, majd lelkészek hiányában egyes gyülekezetek nélkülözzék a lelki táplálékot. És még egyet! A segédlelkészek érdekeit egy más oldalról is elő lehetne mozdítani, a mivel a másik bajon, a tanitóhiányon is — ha csekély részben is — segítve volna. Avagy miért ne lehetne — kivált a jelen viszonyok között — kieszközölni, hogy a segédlelkészek rendszeresen elláthassanak valamely iskolát. A nevelésnek és oktatásnak elmélete úgy is rendes tárgyait képezik a theologiai tanfolyamnak, a gyakorlatnak meg úgy is az élet a mestere. Meggyőződésem szerint bármelyik segédlelkész is megállná úgy a helyét, mint az a kép^zdét végzett okleveles ifjú. így a segédlelkészeken is volna segítve és a lapokat se kellene meddő pályázatokkal megtölteni. Ezeket óhajtottam elmondani megszivlelés végett, ne hogy valaki azt mondhassa: nem zörgettetek, nem nyittatik meg, nem kértetek, tehát nem adatik! N.-Salló. Akúcs Lajos, segédlelkész. EGYHÁZI ELET. A Kálmáncsai lelkész választásról*)Nem akartam a kálmáncsai vitás lelkész választási ügybe beleszólani, de miután látom, hogy egyik fél sem akarja a dolgot tisztázni, sőt ellenkezőleg egyoldalú felfogás, és a zsinati napló hiányos idézésével inkább össze-vissza zavarják, kényszerűvé érzem magamat felszólald és véleményemet röviden elmondani. A kálmáncsai lelkészválasztásnál — úgy látom — ezen kérdésre kell felelni: 1. Meg kell-e lenni tényleg a 2/3 többségnek. 2. Hogyan és mikor kell azt constatálni? Ami az első kérdést illeti, Nemó és Kis József határozottan a mellett foglalnak állást, hogy a 2/3 többségnek meg lenni nem kell, mert a presbytérium csak jelenteni tartozik, ha van 2/3 többség, ha nincs, a kiküldött bizottságnak sem szabad ezt constatálni, hanem csak az x/3 kisebbséget kell keresni; s ha ez nincs meg: akkor a választás érvényes. Ha ez igy van, akkor hallatlan választásoknak lehetünk szemtanúi, ez esetben a legnagyobb többség lehet kisebbség és történnek olyan választások, a melyek tönkretehetik egyházaink békességét, felzavarhatják nyugalmát. Én szerintem a 2/3 többségnek meg kell feltétlenül lenni, 1. azért mert az egyh. törv. 199 §-a világosan, félre érthetetlenül igy szóll : Meghívás utján csak abban az esetben tölthető be a megüresült lelkészt állomás, ha az illető jogosult választóknak legalább kétharmada egy jelöltben állapodik meg. Ezen §-nak minden szava, sőt annak értelme, szelleme félremagyarázhatatanul kimondja, hogy 2/3 többségnek egy jelöltben kell megállapodni. Mit tesz megállapodni ? úgy látom ezt is meg kell magyarázni Nemo és Kiss József uraknak. Ők azt mondják : az a megállapodás, ha a presbytérium a gyülekezet megkérdezése, tudta és akarata nélkül bejelenti, hogy az egyház meghívás *) Ama lelkészválasztási ügy teljes világításba helyezése végett közöljük e czikket, melynek — alapos meggyőződésünk és tudomásunk szerint a dolog meritumát tekintve, hogy t. i. mikor lehet szó meghívás utján való választásról s hogy miként kell az eljárásnak lefolyni? — igaza van. Valamint igaza van abban is, hogy a kálmáncsai választás nem a törvényeknek megfelelően folyt le. S z e r k.
