Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
645 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 646 utján akar választani és ezzel a 199. §-nak elég tétetett. Vagy ha a gyülekezetei megkérdezi is, mint Kálmáncsán és a 140 szavazó közül csak 5H jelenik meg a közgyűlésen, ez az 56, 2/3 többség és bejelenthetik az esperesnek, hogy meghívás utján akarnak választani, mert 2/3 többség egy jelöltben megállapodott. Én szerintem a megállapodás ténykedést jelent, mely szerint a jogosult választók vagy közgyűlésen, melyről jkönyv vétetik fel, vagy aláírás utján kijelentik, miszerint egy jelöltre óhajtanak szavazni, hin másként a megállapodást nem értelmezhetem, igy első állításuk, hogy a presbitérium csak jelenti a választást: a nélkül, hogy megállapodott volna egy jelöltben a választók többsége : önmagában semmis. Ha pedig a gyülekezetei összehívják közgyűlésre és itt nincs 2/3 többség egy jelölt mellett, vagy aláirás utján nem tudják megszerezni a 2/3 többséget: én szerintem a presbytóriumnak nincs joga valótlan dolgot jelenteni, mert a 199 §. világosan mondja, hogy legalább 2/3 többségnek kell megállapodni egy jelöltben. Én szerintem ha az illető jogosult választóknak legalább 2/3-a egy jelöltben nem állapodik meg: abban az esetben a megüresült lelkészi állomás meghívás utján nem tölthető be. Ugyan ezt mondja a 199 §. is. így azon tény, hogy Kálmáncsán a 140 választó közül csak 56 jelent meg a közgyűlésen és igy 2/3 többség semmi körülmények közt meg nem állapodhatott: az a választás érvénytelen. 2. De nemcsak az egyh. törv. 199 §-a követeli a 2/3 többséget, hanem a zsinati naplóban foglalt felszólamlások is mind ily értelemben vannak. Szász Károly igen világosan mondja : Előbb a presb. csak jelenti, hogy itt 2/3 rész meghívás utján akar választani. Tehát ha azt jelenti, hogy 2/3 többség akar választani, akkor annak meg is kell lenni, mert nagyon kényes és veszedelmes dolog egy erkölcsi testületet arra oktatni, hogy valótlanságot is szabad jelenteni és ha nincs is 2/3 többség, szabad ezt az esperes előtt hazudni. Tisza István ezt mondja : „Abban mindnyájan egyetértünk, hogy itt elvi határozattal állunk szemben, a melyet respektálni kell t. i. azzal, hogy 2/3 többség szükséges. Tisza Kálmán igy beszél: Nézetem szerint nem mellőzhető az első szakasz, mert disztingválni kell, hogy 2/3 többség szükséges ahoz, hogy meghívás lehessen. De térjünk át a második kérdésre; t. i. ha már kimutattam, hogy 2/3 többségnek meg kell lenni : hogyan és mikor kell azt konstatálni ? Nemo és Kis József urak igen idegenkednek a 2/3 többség konstatálásától, azért ragaszkodnak görcsösen azon állításukhoz, hogy mindig csak a kisebbséget kell keresni. Pedig a 2/3 többség okvetlenül konstatálandó, nemcsak azért mert a zsinati törvény 199 §-a már magában foglalja a konstatálást, hanem azért is, mert a zsinati napló szerint a konstatálás elmulhatatlan kellék. Ha a gyülekezet 2/3 többsége egy jelöltben megállapodik, (199 §.) ennek minden körülmények közt nyomának kell lenni, mert ha közgyűlésen történt a megállapodás, úgy ennek jkönyvbe kell foglaltatni, mert minden közgyűlés határozata csak úgy érvényes és úgy hajtható végre, ha jkönybe foglaltatik. Ez a jkönyv az írásbeli konstatálása a 2/3 többségnek. Ha pedig aláirás utján történik a megállapodás, akkor a névsor a hiteles bizonyíték a mellett, hogy 2/3 többség egy jelöltre óhajt szavazni. Ez ugyebár szintén Írásbeli konstatálás. De nézzük a zsinati naplót, a melyet Kiss József ur nem híven idéz, illetve a legfontosabb argumentumot az Írásbeli konstatálást illetőleg jónak látta kihagyni; de ki is kellett hagynia, mert ha ezt megemlíti, minden állítása romba dűl. Kiss Albert zs. képviselő forszírozta legerősebben a 2/3 többség konstatálását. Erre felelte Szász Károly ur ezt: A mi nt. Kiss Albert zsinati tag urnák azt a kérdését illeti, hogy mikép konstatálható a 2/3 többség, arra nézve azt jegyzem meg, hogy nem azt kell számszerűleg kimutatni, hogy a 2/3 rész kívánja a meghívást, hanem egyszerűen bejelentik a pesbyterium által s azzal azt is, hogy kit akarnak megválasztani. Ha az illető minősítésénél fogva ki nem zárható, az előre értesített választóközönség összejön és ekkor kell azt konstatálni, hogy nincs-e x/3 részünknek kifogása a meghivás ellen. Tehát nem kétszer kell a számot constatálni. Mert előbb a presbyterium csak jelenti, hogy itt 2/3 rész meghivás utján akar választani. Ekkor az egyházmegyei küldöttség, egy világi és egyházi tanácsbiró kimegy, a választó közönség előre értesítve van, összejön és akkor azt kérdi a bizottság: akartok-e meghivás utján választani ? van-e jelöltetek s ki az ? Akkor már tudva van, kik a választásra jogosultak. Ekkor kérdi azt a választó küldöttség, hogy van-e valakinek szava a meghivás ellen. Ha nincs, akkor egyhangú a választás, ha pedig azt mondja valaki, hogy az illetőt nem akarjuk, az lesz a kérdés : háuyau vagytok ? A jelenlevők szóval nyilatkoznak és ha ezek száma több, mint egyharmadrész, hacsak egygyel is, akkor nincs meghivás utján való választás.“ Ez a felszóllalás, illetve felelet kizárólag a bizottság eljárásába vonatkozik, de a 2/3 rész konstatálása bent van, mikor azt mondja: Nem kétszer kell a számot konstatálni. Ebből világos, hogy már egyszer előbb konstatálni kellett és ezen okmánynak a bizottság előtt kell lenni s ezért másodszor nem a 2/3 részt kell keresni, hanem — mivel ez már ki mutatva van, — az % kisebbséget. Ez a bizottsági eljárás, mert nagyon természetes dolog, hogy felesleges kétszer ugyan azon számot keresni, s ha a 2/3 igazolva van, csak az Y3 rész kisebbséget kell kimutatni, illetve ennél, egygyel többet. De nemcsak ezen felszólalása bizonyítja, hogy a 2/3 részt konstatálni kell, hanem Kiss József ur által kihagyott másik felszólalása is. Nevezetesen az előbb említett beszéd után felállott újra Kiss Albert ur, s igy szólít: „Felszólalásom nem arra vonatkozott, hogy az egyházmegyei küldöttség mi módon konstatálja a 2/3 többséget ... Az a felvilágosítás, a melyet nyertem, a következő szakaszokra vonatkozik, azok ellen pedig nincs kifogásom. Én azt kérdeztem, hogy mi módon szerez tudomást ez egyházközség presbyteriuma, a mely az eljárást megindítja, arról, hogy az egyház 2/3 része meghivás utján akar választani ?“ Erre Szász Károly igy szólt: „Röviden felelek Kiss Albert t. zsinati tagtársam kérdésére. Az egész eljárás a választák lajstromának elkészülte után történik. Azok, a kik egy bizonyos egyénre akarnak szavazni, a presbyterium előtt, a választási névsor alapján igazolják magukat-. Ez a lehető legegyszerűbb mód A íme, Kiss József ur, ez magyarázza meg Szász Károly-41*
