Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
Hetedik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1896. október 11. MEGJELENIK MINDEN VASÁKNAP. TARTALOM: Segéd-lelkész hiány. Ákúcs Lajos. — Egyházi élet. A kálmáncsai lelkészválasztásról. Nagy Lajos Az amerikai magyar ref. missionáriusok emlékirata. (Vége.) — Tár ez a. A lajos-komáromi egyház tör ténete. (Vége.) Rébék László. — Ázsia. M. P. — Vegyes közlemények. Segéd-lelkész hiány. A milyen érdeklődéssel vártam, ép oly gyönyörűséggel olvastam a magvas, körültekintő, minden mozzanatra kiterjeszkedő püspöki jelentést, mely hű tüköré egyházunk bel- és külóletének. Két sajgó sebét tárja az fel egyházunk testének, melyre ez idő szerint nem lehet, vagy legalább igen nehéz gyógyirt találni. Mindkét seb azonos, a legnemesebb szerveken ütődött ki és az életerőket ássa alá. Ez a két seb: a tanitó és a segédlelkész hiány. Az iskolák „az egyház veteményes kertje“ parlagon hevernek, a munkás kezek hiányában dudva és gyom veri fel. Nincs, ki a gyomot irtván nemes magvakat hintene, nincs, ki a vadonezokat nemesitené, már pedig a milyen lesz a fa, olyan lesz a gyümölcse, a minek a dajkáló édes anya: az egyház valja kárát. Ez az egyik sajgó seb, a melyre már úgy látszik legalább részben sikerül találni gyógyitó füvet: a pápai állami tanitóképezdében. De hát a másik sebre hol található orvosság? Ez a seb pedig még vérzőbb, ez legbelül az életerőket összegyűjtő szívnek a kamrájában pusztit, a midőn segédlelkészek hiányában a gyülekezetek közül sok szűkölködik a lelki gondozásban. Itt már az egyháznak legvitálisabb érdekei vannak koczkáztatva, ez tehát oly jelenség, a mely felett nem lehet könnyű lélekkel napi rendre térni Az az ajánlott expediens, hogy a kerület intézkedjék a segédlelkészek elhelyezése tárgyában, a bajnak nem gyökeres orvoslása, de még részleges gyógyításnak sem vehető, mert hiszen, ha csak a meglevő, a tényleges erőforrásból merítünk, de uj erőt, uj anyagot nem vonunk be, nem használhatunk fel, akkor a miseriákon nincs segítve. A bajnak egyedüli gyökeres gyógymódja ez emeljük ki a segédlelkészeket a konvent által is „sanyarúnak“ nevezett helyzetükből, teremtsünk nekik tisztességes existentiát! Mert az már mégis csak szégyenletes állapot, hogy egy szakpályát végzett, kvalifikált, intelligens embernek olyan fizetése van, a minél még az utolsó bojtár is jobban van dotálva. Ez már nem a mai korba való, a mely sokat kíván az emberektől, a mely megkívánja, hogy a segédlelkész is állásának megfelőleg reprezentáljon, ha valahol megjelenik. Tessék 50 írtból megcsinálni! Valóban meglepő jelenség, hogy a midőn minden téren óriási haladást látunk, a s.-lelkészekkel, mint valami szegény páriákkal, senki sem törődik. Itt a megcsontosodott konservativismus, a „non possumus“ elve érvényesül. Pedig hát tán azok is csak tesznek valamit és hát meg is volna Írva: „méltó a munkás a maga bérére; mindenekkel jól tegyetek, de kivált a ti hitetek cselédeivel; meglásd, hogy el ne hagyjad a levitát a te földeden életednek minden idejében.“ stb. Az volna tehát a bajnak főorvossága, hogy tisztességes fizetést adjanak a s.-lelkészeknek. — 41 ) ■—■—■—————-------——& ví__________________ ELŐFIZETÉSI DÍJ: ^ egyiláS ŐS iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több ADDIÁNTŰLl Eí. REF. EGTHAZKER. HIVATALOS ÉLÜL «SS &F fí —— — H 5í------------------------— %
