Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
629 DUNÁNTÚLI PfíOTESTÁNS LAP. 630 Jön mui't a téli időszak, itt az alkalom vallásos irányú összejövetelek tartására, biblia olvasó egyletek, jótékony czólu nőegyletek, ifjúsági egyletek, vallásos irányú olvasókörök, vasárnapi iskolázás vagy ezekhez hasonló bármi nemű és nevű munkatér megteremtésére, a melyeknek éltető eleme, vezérlő csillaga a hamisitatlan evangélium legyen. Isten áldása fogja kisérni a nemes törekvést. Kiváltképen Pápán a theol. akadémiával kapcsolatban kellene létesíteni egy kis belmiszsziói telepet, hol a papnövendékeket foglalkoztatván, hozzászoktathatnák az ez irányú üdvös munkálkodáshoz, mind megannyit egy-egy miszszionáriussá képeznék ki, a mi szásszor többet érne az elméleti kúra pasztorálisnál, a mi theoriának szép ugyan, de csak holt kincs, melyet az ezerágu életben nem igen lehet értékesiteni. A mi a fő azonban, nekünk kell először 'megváltoznunk, le kell vetkeznünk az igaz hit nélkül való, világba merült ó embert, fel kell öltöznünk az Isten kegyelme által újjá született uj embert, akkor fényleni og a mi világosságunk s látván az emberek a mi cselekedeteinket, dicsőíteni fogják a mennyei Atyát, hogy „valamit cselekszünk beszéddel vagy cselekedettel, mindeneket az Ur Jézus nevében cselekedjünk,“ (Kolossé III: 17.), hogy nyugodt lélekkel elmondhassuk Pál apostollal: „hálát adok annak, ki engemet erőssé tett, azaz a Krisztus Jézusnak, hogy engemet hívnek Ítélt lenni, helyheztetvén e szolgálatban.“ (I, Tim. I: 42.)*) Akúcs Lajos, EGYHÁZI ELET. Nyílt levél Ht. Kis József theol. tanár Úrhoz. Nagy tiszteletű Tanár Úr! Ismerve Nagy tisztel etüségednek szives előzékenységét mely szerint bármely szakmájába vágó kérdésre bárkinek is a legnagyobb készséggel nyújt felvilágosítást, azon tiszteletteljes kéréssel keresem fel én is, hogy az alábbi dolgot előttem a kellő világításba helyezni szíveskedjék: A zsinati törvény 184 §-ának 4-ik pontja ezeket módja: „Átmenetileg intézkedjenek a kerületek azon theologus ifjak osztályzatának megállapítása czéljáből . . . stb. E pontot ille*) Nagyon is sötét képet fest e czikk írója, de mivel czélja szép és sok igazat is mond, szívesen nyitottunk előtte tért. Szerk. ! tőleg az én hitem és meggyőződésem az volt, hogy egyenesen mireánk, azokra vonatkozik, a kik az egyik vizsgájukat még a régi törvény érvényben létekor, a másikat pedig az új törvény publikálása után tették le. Minthogy a ft. kerület ezen törvény követelte intézkedést nem tette meg, .én azon hiszemben, hogy jogom csorbulást szenved, ezen pontra támaszkodva a legutóbbi kér. gyűlésre az egyházmegye utján egy kérvényt nyújtottam be, a melyben a szükséges intézkedés megtételét kérvényeztem oly értelemben, hogy a menyiben én a segédlelkészi vizsgálatot a régi törvény alatt, tehát oly időben tettem le, a midőn a gyakorlat szerint a rendes szolgálati évek az első vizsga letételétől számíttattak, szolgálati éveim ettől az időtől számíttassanak, vagy legalább az uj törvény publikálásáig eltöltött idő rendes szolgálati időnek vétessék, különben úgy tűnik fel a dolog, mintha a törvénynek visszaható ereje lenne. Értesülésem szerint a ft. kerületen úgy értelmezték ezt a pontot, hogy nem reánk vonatkozik, hanem másokra bizonyos theológus ifjakra. De hát vájjon kik azok a theologus ifjak, a kiknek ügye ilyen átmeneti intézkedést igényel ? Azok, a kik vizsgáikat nem a konvent által életbeléptetett szabályzatok szerint tették le. Mit kell érteni a jelzett szabályzat alatt? Azt az 1887-ben vagy 88-ban életbe léptetett szabályzatot-e, hogy a Il-od évet végzett növendékek alapvizsgálatot s a IY-ed évet végzettek segédlelkészi majd lelkészi vizsgálatot tartoznak tenni egy vizsgáló bizottság előtt s nem mint ezelőtt az egyházmegyén és kerületen? vagy mást? Ha azokra vonatkozik, akik még a régi rendszer szerint vizsgáztak, hiszen azok már úgyszólván mindannyian régen rendes lelkészek, miféle átmeneti intézkedés szükségeltetnék ezek osztályozásának megállapítására s mi befolyással lehetne ez azokra nézve? Vagy ha ezekre sem, mi reánk sem, hát kire vonatkozik a jelzett pont? Ez az a dolog, a mely átláthatlan homályba burkolva áll előttem, s a mennyiben az sincs módomban, hogy a zsinati naplót megtekinthessem s a zsinati atyáknak erre vonatkozó véleményét megtudhassam, igen kérem azért nt. tanár urat, szíveskedjék a homályból kivezetni s velem a dolgot megértetni. Midőn szives fáradságáért előre is köszönetemet tolmácsolnám, kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok és maradok Ntiszteletü Tanár úrnak Nagy-Salló, 1896. szept. 26. kész szolgája Akúcs Lajos segédlelkész. Válasz. Kedves Tisztelendő Ur! Igen szívesen teszek eleget a föntebbi nyílt levélben foglalt kérelemnek s igen örvendenék, ha válaszom egészen megnyugtatná Önt. Az Egyh. Törv. 184 §. 4. alpontja alapján nem vonatkozik Önre s egyátalán azokra, a kik 1888-ban s azóta tettek első lelkészképesitŐ vizsgát, mert ezek már mind a konvent által életbeléptetni rendelt módozatok szerint tettek vizsgákat. E pont nálunk azokat illette, azok érdekét védte, a kik 1887-ben, vagy az előtt tettek első lelkészképesitŐ vizsgát s káplánok voltak még az uj törvény életbeléptekor is. Az 1888. év előtt u. i. úgy volt, hogy az első lelkészképesitŐ vizsgát, vagy amint akkor nevezték : a kápláni vizsgát az egyházmegyén s a IV. év elvégzése után egy év múlva kellett s lehetett csak 40*
