Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
631 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 632 letenni; tehát a tanfolyam elvégzése után annyi idő múlva, mint a mennyi múlva ma már a II. lelkészképesitŐ vizsgát is le lehet tenni. A második lelkészképesitŐ vizsgát, vagy amint akkor nevezték: a papi vizsgát pedig csak akkor lehetett letenni, a mikor az illető már megválasztatott, vagy — sorrend lévén — volt más üres hely a számára, vagy ha nem volt is, de első segédlelkész volt az egyházmegyéjében. Vegyük például, hogy valaki 1884-ben végezte a theologiai tan folyamot; kápláni vizsgát csak egy év múlva, 1886-ben tehetett; papi vizsgát még csak 1888-ban az uj rend beálltával. Voltunk is ekkor 41-en! Most már, ha az uj törvény szerint egy ilyen segédlelkésznek a szolgálati idejét is csak a második vizsgától számitanók: világos, hogy három esztendővel kevesebbet számítanánk neki, mint azoknak, a kik 1888. júniusában elvégezték a IV. évi theol. tanfolyamot, még azon év őszén letették az I. vizsgát, egy év múlva 1889-ben pedig a II. vizsgát is. Igen méltányos és helyes hát, ha az ilyeneknél az első vizsga letevésétől, vagyis attól az időtől kezdve számítjuk a szolgálati éveket, a mikor ma, az uj rend szerint már a II. vizsgát is leteheti mindenki. Ha most nem teszi le valaki a II. vizsgát egy év múlva, ez egészen az ő dolga; de a régi rendszer szerint maga a rendszer nem engedte, hogy gyorsan készen legyen valaki a papi oklevéllel, mint ma. A kérdés hát tulajdonképen azon fordul meg, hogy hátrányban van-e kedves Tisztelendő úr és társai, a kik a konventi szabályzat szerint tették le vizsgáikat, azokkal szemben a kik még nem a szerint vizsgáztak ? Nincs hátrányban ; egyenlően teljes igazsággal csak úgy minősíttetnek, ha Önöknél a II. vizsga letételét, emezeknél meg az első vizsga letételét vesszük számításba. így mindkét rész elveszt egy évet. Igen, elveszt egy évet; mert azt én se értem, hogy miért ne lehetne a szolgálati éveket az első vizsgától számítani, mikor ennek letétele után minden szent cselekvény végzésére történik a kibocsátás ?! Nem értem, hogyan mondotta Szilády Áron a zsinaton, hogy „az első vizsga semmire se képesít“ ! A választhatóság tekintetében persze nem ; de már amúgy, a szolgálatot tekintve, az egész szent szolgálatra képesít. S bizony legalább is furcsa, ha valaki egy egész esztendőn át prédikál, keresztel, esket, temet, konfirmándusokat oktat bár, de azért még se szolgálta egyházát. Tetszik kérdezni kedves Tisztelendő úr, hogy: „Ha azokra vonatkozik, a kik még a régi rendszer szerint vizsgáztak, hiszen azok már úgyszólván mindanyian régen rendes lelkészek miféle átmeneti intézkedés szükségeltetnék ezek osztályzásának megállapítására ?“ Mikor e kérdésre feleletet akarunk adni, nem szabad elfelejtenük, hogy akor még, a mikor a zsinaton ezt a törvényt megalkották s még inkább akkor, a mikor e törvény fölött, mint törvényjavaslat fölött a lapokban folyt a vita: épen nem lehetett azt a rendelkezést fölöslegesnek tartani, nagyon is szükséges volt; az azonban igaz, hogy 1894 után már senkinek se áll érdekében azt az intézkedést igénybe venni; mert ha csak a második vizsga letételét vészük is tekintetbe 1888 óta: úgy az elégséges osztályzatú segédlelkészek is minősítve vannak, illetőleg lettek volna 4 évi szolgálat után, tehát 1892 év őszén II. oszt. egyházba ; a jelesek pedig 1893. év őszén s a jók 1894 év Őszén már I. osztályú egyházba is. Ennek az alpontnak szül. s volta akkor tűnik leginkább szembe, ha felveszszük, hogy 1891-ben tényleg meg alkotják s hamarosan életbe is léptetik a törvényt. Ez azonban nem történt meg, mert biz elég sokszor felrándultak Budapestre a zsinati atyák. Igaza van kedves tisztelendő úrnak, hogy segédlelkészi vizsgálatát a régi törvény alatt (t. i. a debreczeni zsinaton alkotott törvény alatt) tehát oly időben tette le, a midőn a szolgálati évek az első vizsga lételétől számitatnak; de ne felejtse, hogy már a konvent által életbeléptetni rendelt módozatok szerint! Vagyis Ön akkor tett második vizsgát, a mikor a régi módozatok szerint még csak első vizsgát lehetett tenni: Ep azért egészen természetes, hogy a régi rendszer szerint vizsgázottak szolgálati ideje az első, az Öné a második vizsgától számíttassák, azaz mindkettőé a IV. évfolyam elvégzése után egy év múlva. Szives tisztelettel: Kis József. Az am erikában működő magyar református missionáriusoknak, a magyarországi evang. reform, egyház egyetemes Kon. Yentjéhez intézett emlékirata. Idők múltával, a mint az anyagi, úgy a szellemi szükségletek is szaporodnak. Századunkban, a melyet a villanyosság századának szoktak nevezni, a mire tegnap még csak nem is gondoltunk, az ma már nyújtogatja felénk karjait, holnap pedig már mint égető szükségnek orvoslásáról kell gondoskodnunk. Nem sejtett viszonyok előre nem látott állapotokat teremtenek s ezek az. állapotok szigorúan követelik a hozzájuk való alkalmazkodást. A megváltozott viszonyok s az igy támadt szükségletek s magának a Jézusnak hitvallása inditanak minket, amerikai magyar ref. missionariusokat arra, hogy midőn az amerikai ref. missiónak eddigi működéséről jelentést teszünk a Méltóságos és Főiiszteletü Konventuek: egyszersmind röviden körvonalozzuk azokat a teendőket, a melyek az uj viszonyok között szükségképen nehezednek az auyaegyház vállaira. Hisszük, reméljük, hogy midőn jelentésünket tudomásul veszi a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent, kéréseink tárgyalásánál meg fog emlékezni Pál apastolról, ki ezt mondja: „Cselekedjetek jól mindenekkel, főkép pedig a mi hitünknek cselédeivel.“ I. Az az egyház, a melynek segítségével az amerikai magyar ev. ref. missió megindult, a „Reformed Church in the United States“ nevet viseli. Ennek az egyháznak belmissió bizottsága, a Board of Home Missions, a General Synod megbízása folytán, már 1890-ben összeköttetésbe lépett abudapesti skót missionariussal, Nt. Moody András úrral, abból a czélból, hogy az amerikai magyar reformátusok számára ajánljon egy alkalmas egyént, a ki kész és alkalmas legyen arra, hogy tengeren túlra vándorolt testvéreit legeltesse az urnák szép és kies mezején. Moody ur, Jurányi Gusztávot, akkor pápai főiskolai tanárt ajánlotta, a ki nagy nyelvis-
