Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
Hetedik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1896. október 4 DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Bajaink forrása. Akúcs Lajos. — Egyházi élet. Nyílt levél nt. Kis József theol. tanár úrhoz. Akúcs Lajos. Válás*. Kis József. — Az amerikai magyar ref. missionáriusok emlékirata. — Tár ez a. A lajoskomáromi egyház története. (Folytatás-) Rébék László. — Vegyes közlemények. Bajaink forrása. Általánosan hangoztatott panasz, hogy a vallástalanság, a hitközöny, az egyház ügyei iránti részvótlenség, az erkölcstelenség a nép különböző rétegeiben fent és alant egyiránt napról-napra mind nagyobb és nagyobb mérveket ölt, „Pusztulunk és veszünk, mint oldott kéve szót hull felekezetűnk“ hallatszik a jajszó. És méltán vehetjük ajkainkra ezen vészkiáltást látván, hogy a hitetlenség, a vallástalanság, a hitközöny özönvize különösen a mi egyházunkban mily fenyegetőig árad, s hogy mily kevesen vannak az igazi őrállók, a kik a vizek fölé ereszkedett sürü ködben el tudják és el akarják vezérelni népeiket a menhelyt nyújtó sziklára : a Krisztus evangéliumára. Nem adatott nekünk más megtartó erő, hanem a Jézus Krisztus, ő hozzá kellene tehát törekednünk, ó hozzá kellene vezérelni a pásztoroknak a nyájat, mert 0 üdvössége minden hivőnak. Olvastam a „Kis Tükör“-ben azon vitát, mely a lap szerkesztője és Péter Mihály között folyt azon tárgyban, vájjon ki kezdje az evangelizácziót, ki mutassa fel az útat, mely a Jézus Krisztushoz vezet és ki vezérelje azon a hivő sereget? Szerény nézetem szerint mindkettőnek igaza van. Igaza van a szerkesztőnek, mikor azt állitja, hogy nem kell tatármódra mindent a felsőbb fórumoktól várni, hanem kezdje el bárki, ha ő előtte a Krisztus minden mindenekben. Nem kell attól tartani, hogy a Krisztus útjára való vezérlés által baj származhatik az egyetemes egyházra. De igazat adok Péter Mihály urnák is, sőt neki nagyobb igaza van. Ö nem elméleti, hanem gyakorlati ember, nem szemüvegen nézi a dolgot, hanem ép és pedig nagyon is jó szemmel; világosan látja- a helyzetet, ismeri az emberi gyarlóságot és tudja, hogy mily kevesen vannak már, a kiknek az ő életük is nem drága a Jézus Krisztusért, a kikben az az indulat lakozik, mely volt a Jézus Krisztusban. Tapasztalja különösen a lelkipásztorok közömbösségét, híveikkel való nemtörődömségét s épen azért az a meggyőződése, hogy felülről kell megharsanni a kürtnek még pedig erősen, mert „ha a trombita bizonytalan zengést tószen, kicsoda készül a harezra?“ Ennek kell felrázni tétetlenségükből, aluvásukból az egyes pontokra kirendelt őrállókat. Mert mit látunk? Azt, hogy maguknak a pásztoroknak sincs élő munkás hitük, alusznak az őrállomáson. Már pedig hol a pásztor alszik, ott a nyáj prédául esik a ragadozó farkasoknak. Sokan prédikálják ugyan a Krisztust, de csak szájjal közelednek hozzá, lélekben pedig távol vannak tőle. Igen sokan meg nem a Krisztust, hanem magukat hirdetik, inkább akarnak tetszeni az embereknek, mint Istennek, azt hi vén, hogy ha a tiszta evangéliumot hirdetnék, az nagyon kemény beszéd lenne. Az apostol szavaival élve: „Foglalatosok hiába való beszédekben, melyek nem támasztanak Istenben való épülést, mely hit által vagyon.“ L Tim, I: 4. A legtöbben meg vizet prédikálnak és bort isznak. Hirdetik a Jézus Krisztusban vetett hit 40------------------— —ti Vf_______________ Jp előfizetési du: egyház: és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több- ADIÁSTŰLIEV. UMCniaOL HIVATALOS közlönye, s * *-----------------------------#
