Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
617 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 618 tehát rendben volnáDk, csak az a fő, hogy most már az előkészítő feltételeknek tétessék elég. A kerületi tanügyi bizottság jegyzőkönyvében foglalt javaslatok alapján felhívja a kerületi közgyűlés az egyházmegyéket arra, hogy minden erejükkel hassanak oda, hogy területükön felszereletlen, vagy egészségi avagy paedagogiai szempontból kifogás alá eső tanterem ne legyen. A hitelesítésre előkészítő kézi könyv bírálatára a közgyűlés Rácz, Szabó Zsigmond, Kiss Pál lelkész, dr. Antal Géza, dr. Horváth József tanár-, Tóth Kálmán és Fejes Kálmán tanító urakat nevezi ki, kiknek a pályamüveket — számszerint 15 drb — a kerületi népiskolai bizottság elnöke juttatja majd kezükhöz, s akik bírálataiknak oly időben leendő beadására kéretnek fel, hogy a jövő évi tavaszi közgyűlés bírálataik alapján a viszonylag legjobbnak a 100 frt jutalmat kiadhassa, s ha megfelelő becsű lesz, kinyomathatásáról gondoskodhassék. A tanitóválasztásra, s az iskolaszékekre vonatkozó szabályrendelettervezeteket, melyeket kerületünk egyik legbuzgóbb s legtevékenyebb tagja, Konkoly Thege Gyula kerületi számvevő ur, készített, némi csekély módosításokkal szintén elfogadta a közgyűlés. A minden irányban határozottan intézkedő szabályrendeletek pontos megtartása mellett jövőre nem fordulhatnak tehát elő olyan visszásságok, melyek úgy a egyh.-megyei, mint a kerületi tárgyalásokon jelentékeny időt vettek igénybe, s majd itt, majd ott keltettek sokszor széles körű hullámokat verő elégedettlenséget. A kerületnek azon köszöneté, melyet j.-könyvileg fejezett ki, a derék munkásnak nagyon megérdemlett jutalma. Igen jelentékeny összeggel járult a Nm. m. kir. Cultusministerium ahhoz, hogy a tanítói fizetések 400 írtra legyenek kiegészithetők, a mennyiben e czimen a múlt év folyamán 5072 frt évi segélyt tett folyóvá. Vétenek népnevelésügyünk szent érdeke ellen, a kik a törvényadta kedvezményt kellő időben igénybe nem veszik és csak sajnálnunk lehet, hogy a kerületünk összes népiskolai szükségleteire kiterjeszkedő alapos bizottsági munkálat annak idején a levéltárba tétetésuél egyébb méltatást nem talált. A segélyosztó bizottság munkálatát a kér. közgyűlés minden változtatás nélkül elfogadta. E szerint egy özvegy jutaléka a kerületi lelkészgyámoldától 75 korona 70 fillér; akiknek neveletlen árváik vagy keresetképtelen gyermekeik vannak, minden egyes árva vagy gyermek után még 15 korona 14 fillért kapnak. A Baldacci-alap jövedelméből Bori kap 211 koronát, K.-Korpád 90, N.-Kisfalud 90, Hencse 80, M.-Lad 80, Hatvan 80, S.-Udvarhely 70, B.-Gyarmat 75, Réthe 212, Szap212, L.-Komárom 345, Velemér 155,Kt.-Lak 218, Esztergom 100, Szend 100, Kisbér 84, Monoszló 193 koronát. Az államsegélyből a 15% e. megyei jutalékot kapták: Bajka 93, Kaposvár 50, B.-Somogyi egyh.-megye rendelkezésére 165, Dr.-Palánki e. megyének 33, Érsekújvár 186, Lajos-Komárom 151, Őrségi e. megye 68, Pápai e. megye 96, Neszmely 124, Tihany 84 koronát. Tíz évi törlesztéses kölcsönből: G.-K.-Salló 525, Csertő450. Gige 255, Kálmáncsa 256, Szenna 255, Dr.-Palánki e. megye 187, Szap 525, F.-Gellér 526, Lepsény 856, Őriszenpéter 384, Kt.-Lak 542, Neszmély 704, Veszprémi e. megye 479 koronát kaptak. A lelkész urak közül 40 —40 koronát kaptak: Varga Dezső, Sütő Lajos, Vámos Károly, Nagy Lajos, Pethes Endre, Csiba Mihály, Galambos László, Czike János, Kocsis József, Rébék László, Szűcs László, Lanczinger János, Zsoldos Sándor, Antal Lajos, Fáncsik János, Szalay Benő, Zsigmond Sándor, Nagy Árpád, Hetessy Zsigmond, Földes Sándor. Hogy a segélyosztásnál miért kapott a veszprémi e. megye kevesebbet 33 koronával a 15°/0-ból, a kamat nélküli segélyből meg 187 koronával, arra nézve a j.-könyv felvilágosítást nem ad, pedig erre nagy szükség lett volna, mert igy bajos lesz majd kitalálni, hogy a 226 korona maradványnyal mi történik ? A zöld asztal tárgyalásai mellett nem szabad megfeledkeznem a fehér asztal melletti esti ülésről sem szept. 15-én, mert ez utóbbinak, úgy hiszszük, egyházi életünkre kiválóan kedvező befolyása lesz. Adja Isten, hogy úgy legyen! S. -. ISKOLAÜGY. A tanitóhiány sikeres orvoslása. (Folytatás..) Csupán egyházmegyénkből elősorolhatnék a legutóbbi iskolai évekről legalább is 15 konkrét esetet. Jobbára fiatal, a képezdékből csak nem rég kikerült s pályázat utján egyházmegyénkbe jött tanítók megtudván azt, hogy a kissé jobban díjazott rendszeres álláshoz juthatást az oklevél minőségének teljes figyelmen kívül hagyása mellett mily méltánytalan, hosszú szolgálati idő s a reális alapon éppen nem nyugvó működési eredmény szerinti (sok jóakaratra szoruló) minősítés korlátozza: tanév végével a viszontlátás reménye nélkül búcsút vettek egyházainktól, sőt mondok rá esetet, hogy másokat is, — kik a viszonyokkal még ismeretlenek voltak s ide készültek, — ilyenformán kapaczitá^tak „csak vissza-vissza, nincs ott kikelet!“ Félre kell tehát vetni a tanító választási szabályzat eddigi s az esetleg újabban tervbe vett vámsorompóit s helyébe a méltányosság, a korszellem, de különösen a tanitóhiánynyal eléggé indokolt és javasolt, minden megszorítás nélküli, feltételekhez nem kötött szabad választást tenni. Olyan sűrű rostát alkalmazni, mely a kívánt szemet nem bocsátja keresztül: sikertelen, de nevetséges dolog is. Hozok fel rá analóg esetet: X egyházba hirdetett az esperes pályázatot, 400 frtot valamivel felül haladván a fizetés, előre jelzi a körlevélben, hogy az állás 3-ad osztályú lévén, a vál. szab. 11 §-t illető pontjában megkívánt minősítéssel birók pályázhatnak. — Nemcsak a határnapig nem jelentkezett pályázó, hanem a másodszori meghirdetés sem járt sikerrel, pedig ekkor már el is tekintettek volna talán — kénytelenségből —
