Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
611 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 és haza szeretettel, hogy nagy feladatát szerencsésen és dicsőséggel valósíthassa meg. Nem csak földi létünk magasztos czél,járói gondoskodtál jó Atyánk, hanem örök létünkről és lelkünk üdvösségéről is. Nem akartad, hogy nemesebb részünknek, a léleknek rendeltetése e földön bevégződjék, czélt tűztél elébe magadnál az örökké valóságban, a mely titokzatos erővel vonja őt a végetlenség felé és a földi életet rendelted számára előkészületül. — E végből megalapitád szent fiad által e földön anyaszentegyházadat, hogy az vezéreljen szent igéd által a menyország felé haladás biztos ösvényén. Ezen szent fiad által alapított egyháznak gyarló munkásai vagyunk mi is, kik összejöttünk az anyaszentegyház építésére, ügyei feletti tanácskozásra. Oh áraszd ki reánk szent lelked erejét, hogy bölcsességgel és buzgósággal végezhessük a munkát, a mit evangeliomi egyházunk érdeke s annak igaz szeretete kötelességünkké tesz. Legyen igyekezetünkön mennyei áldásod és szolgáljon munkánk anyaszentegyházad javára, nagy neved dicsőségéré. Amen. Antal (tábor. f Az ..Észrevétel“ szellőztetése. (Vége.) Ki kell azonban emelnem Galambbal szemben, hogy a kálmáncsai presbyterium igyekezett alapos meggyőződést szerezni erről, hogy lehetséges-e a meghívás utján való választás. Cselekedte ezt úgy, hogy egyházi közgyűlést hivott össze a lelkész. E közgyűlésen 140 választó közül — igaz — csak 52 jelent meg. Ámde a közgyűlés egyházkerületi szabályrendeletünk értelmében határozatképes volt. Mert a presbyterium tagjai számának (12) nem háromszorosa, de négyszerese is jelen volt. E közgyűlés egyhangúlag a meghívás mellett nyilatkozott. A presbyteriumnak e szerint volt alapos oka, hogy az esperesnek azt jelentse, hogy a gyülekezet meghívás utján akar választani. Nem hihetem, hogy a közgyűlésről jegyzőkönyvet is ne vettek volna fel. Csodálom, hogy Galamb e közgyűlésről mit se tud; legalább az „Észrevételben“ mit se tud róla. Azt azonban nem mondom, hogy talán azért nem akar róla tudni, mivel okoskodására igen alkalmatlan bizonyíték. De hogy az esperes a választó küldöttséget csakugyan kiküldte s az a választást végre is hajtotta, a mellett bizonyíték, hogy az előzmények helyesek. Galamb szerint: ily tartalmú jegyzőkönyv vétele után kifidi ki az esperes a bizottságot az ügy megvizsgálása végett. Dehogy azért; azért hogya választást hajtsa végre. Hisz mihaszna volna annak, ha arról győződnék is meg, hogy biz a presbyterium előtt a 2/3 bőven igazolva volt akár aláírások utjáu,de most az Vg-nál többen ellenzik a meghívás utján választást?! Galamb szerint „ezért is küldte ki esperes a bizottságot, a melynek feladata, ha ily tartalmú jkönyv létezik, annak helyességéről a helyszínen meggyőződést szerezni, ennek hiányában a kétharmad többséget megállapítani. Tehát csak ennek hiányában! Ha pedig van ilyen jkv, akkor ugy-e nem is szükséges, hogy a 203 §. rendelése szerint a küldöttség kérdést intézzen a jelenlevőkhöz, hogy „van-e valaki, a ki a meghívást ellenzi?“ Lám, lám! Mégis csak Nemo és Kis József vannak zavarban s nem bírnak eligazodni! Galamb szerint „a választásra jogosult 140 választó közül a bizottság előtt csak 26-an jelentek meg s jiigy a kétharmad többséget sem presbyteri jkv, sem a meghívottak meg nem állapíthatták“ ... Óh az a sokat emlegetett jkv, a mit Galamb sehogy se talál! Kérdezősködjék Máté Lajos volt kálmáncsai, ma visontai lelkésznél, az talán majd tud róla! Mert egyházközségi közgyűlés volt; kell hát jkvének is lenni. 140-ből csak 26-an jelentek meg. Az ám, csak 26-an. De hát minek is jelent volna meg több, mikor ennyi is elég volt. Szépnek ugyan igen szép lett volna, ha mind a 140 megjelenik, de szükségesnek már nem volt múlhatatlanul szükséges. Én azt hiszem, hogy ha az előző egyházközségi közgyűlés és a közhangulat biztosítékot nem nyújtott volna nekik az iránt, hogy a jelenlevők mind a megjelölt Kovács Bertalan pettendi lelkészt fegják éltetni: akkor majd nem 26-an jelentek volna meg. De akkor se az lett volna ám kötelessége a választó küldöttségnek, hogy konstatálja, miszerint 140-nek 2/3=94 s ezek mind jelen vannak és Kovács Bertalant óhajtják; hanem az, hogy a kik nem akarják, vannak-e 48-an ? Hát Galamb e szavaira mit mondjak: „nehány nap múlva azonban előáll a valódi kétharmad s más lelkészt óhajt ?“ De hát miért nem áll az elő hónapok s évek múlva ? ! Szépen volnánk, ha a választásokat néhány nap múlva meglehetne ujrázni! Az a fődolog', hogy a szabályok értelmében folylyanak le a választások. A kik elmulasztják jogaikat a kellő időben gyakorolni, vonják le belőle a következményeket. „A 2/3 a conditio sine qua non, a nélkül meghívás nem lehet“ — mondja Galamb. Igaz, csak az a kérdés, hogyan kell ezt konstatálni ? Galamb itt is ép úgy téved, mint eddig. Azt mondja u. i. hogy a 2/3 többséget „positive bizonyítani kell . . . Szerintem a kétharmad töbséget ki kell mutatni számszerint.“ Önérzetesnek kétségkívül elég önérzetes ez a nyilatkozata, de a törvénynyel s a törvényhozó jelesekkel (Szász, Szilády, a Tiszák) szemben semmit se határoz. Nekünk meg kell maradnunk a törvény mellett, a mely ezt mondja: „ha a meghívás ellen senki se nyilatkozik, akkor az illetőt megválasztottnak jelentik ki ; ellenkező esetben a névsor (segélyével azonnal megállapítják, hogy az ellenzők többen vannak-e az összes (tehát nem csak a jelenlevő) jogosult választók egyharmadánál.“ Hol van a törvényben, hogy a 2/3-ot positive, számszerint ki kell mutatni ? Erre már igazán kár a szót vesztegetni; kár a papirosért és a tintáért. Csak az
