Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
613 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 614 nem érti, a ki nem akarja, hogy itt arról van szó, hogy a többséget negative kel) konstatálni, az az a kisebbség tartozik bizonyitani, hogy nincs meg a 2js-aiá többség. Galamb sehogy se tudja össe egyeztetni a 199 és a 203 §-okat. Idézem hát neki Tisza Kálmánnak a zsinat világi elnökének ép erre vonatkozó szavait: „Én az ellentétet igen csekélynek tartom. A 199. §. kimondja, hogy mikor érvényes a meghivást. Akkor, ha legalább kétharmadrész kívánja. A 200. §. arról intézkedik, hogy mikor kell megindítani az eljárást. Akkor, ha az egyház többsége óhajtja azt. Az utolsó 203. §-ban konstatáltatik, hogy az a feltétel, a melyet a 199. §. kitűzött, teljesítve van. Tehát, a mint mondottam, ellentét és ellenmondás ezek között nincs.“ (837. 1.)] Mintegy függelékül közlöm még a dunamelléki ev. ref. egyházkerületnek a L99. §-hoz alkotott szabályrendetét: „Midőn a presbyterium bejelenti azt, hogy az egyházközség meghívás utján akar lelkészt választani, nem feltétlenül szükséges a kétharmad többségnek aláírások által való bizonyítása, mivel a 202., 203., §-ok eléggé biztosítják a kisebbség jogát.“ A kálmáncsai választás egészen törvényes. Igen csodálkozom, hogy az esperes ur mégis érvénytelennek nyilvánította azt. Ha a küldöttség érvényesnek jelentette ki, akkor még ha csakugyan megsemmisítendő is, nem az esperes jogkörébe tartozik ez a megsemmisítés, hanem a közigazgatási bíróságéba; az esperes csak az engedély kiadását függesztheti fel. Még jobban csodálkozom azon, hogy egyházmegyéjében a kálmáncsai lelkészi állomásra már pályázatot is hirdetett. Hisz apályázat hirdetést nem egy ^egyházmegye szűk körében az esperes, hanem nyilvánosan, lapban az esperes jelentésére a püspök teljesíti. (205. §.) Hogy a kálmáncsai presbyterium és a választó küldöttség eljárásából semmi viszály, félreértés és gyűlölködés nem származott, eddig a jelek azt mutatták; de ha egy mellőzött lelkész érdekében erőnek erejével félreértést akarnak támasztani az írástudók, akkor csakugyan előállhat a félreértés, ennek nyomában a viszály és a gyűlölködés az egyházi és erkölcsi életnek kimondhatatlan kárára. Kis József. Kerületünk közgyűlése. (Vége.) A gyűlés harmadik napján a tárgyalás Nagyméltóságu főgondnok ur elnöklete alatt vette kezdetét. A ki szereti kissé jobban megfigyelni egy gyűlés hangulatalakulását s kutatni az ezen alakulásra befolyással bíró okokat, az mi nálunk érdekes tapasztalatokat szerezhetne, így p. o. láthatta volna, hogy mig máskor a gyűlés arczulata az egymásután telő tanácskozási napokkal fokozatosan bágyad, vészit színéből, élénkségéből, most a harmadik napon mintha kicserélték volná az embereket: bizonyos öröm, valamely jól eső tudat boldogsága tükröződött vissza az arezokon. A lelkek világa ezen feltűnő átalakulását nem más idézte elő, mint hogy itt van Tisza Kálmán. A mi kerületünk egész élete úgy összeforrott főgondnokunk szeretett személyével, hogy ennek nyoma annak minden életnyilvánulásán világosan ott látható. — Jelenléte fölemel, bátorít, lelkesít, bizalmat ad, támaszt, szóval az eddiginél egészen más, uj életet teremt. Legjobban meglátszott ez a tárgyalás menetén. A legelső fontos határozat az egyetemes egyház, sőt a magyar állam kikiváló figyelmére méltó testület: a lelkészi kar érdekéban hozatott, felhivatván a kerület konventi képviselői, hogy a konventi ülésen igyekezzenek oda hatni, hogy a lelkészi fizetések állami segélylyel lehetőleg 800 frt minimumra egészittessenek ki, a miként ezt a tatai egyházmegye is indítványozta. Sajátszerü, hogy a legjobb javadalmazási! egyházakkal dicsekedhető tatai egyházmegye buzgólkodik első sorban a lelkészi fizetések emelése érdekében, három ide vonatkozó indítványt is terjesztvén a közgyűlés elé. Vajha siker koronázná minél előbb önzetlen lépéseit. A veszprémi egyházmegye is beterjesztette azon indítványát, hogy az államsegély kizárólag arra a czélra fordittassék, melyre az országgyűlés azt évenként megszavazza. Tekintettel azonban arra, hogy az indítvány elfogadása zavarólag hatna az egyházkerület folyton emelkedő kormányzati szükségeinek fedezési kérdésére ; tekintettel arra, hogy ez esetben a gyülekezetekre kellene kiróni a szükségletet, ami új izgalmakat okozhatna az egyházaknál; de tekintettel főleg arra, hogy az újabban kilátásba helyezett államsegély a legszegényebb egyházaknak megfelelőbb segélyt nyújt: a kér. közgyűlés kimondotta, hogy az indiványt mellőzi. A kér. lelkészgyámolda ügyével a veszprémi és tatai egyhrzmegyék indítványai foglalkoznak, melyek közül az utóbbi fenntartatni óhajtaná a gyámoldát, de csak úgy, hogy a lelkészektől eddig bekövetelt évi járulék a folyó évtől kezdve beszlintettessék. A kér. gyűlés nem látta úgy előkészitettnek a kérdést, hogy már most végleg határozhatna, miért is az ügyet áttette a gazd. tanácshoz és kérszámvevőséghez. Tehát a dolog vége, hogy a járulékot egy évig még bizonyosan fizetni kell. Az egyházmegyéktől a kér. közgyűlésre fölterjesztett üg)ek legnagyobb része dij levél változtatás, vagy ehhez hasonló eset s igen jól esett látnunk, hogy gyülekezeteink mily szívesen hoznak meg minden áldozatot, s vállalnak vonakodás nélkül, sőt maguk jószántából önkényt nagyobb terheket az érdemeket szerzett belső emberek díjazására^ Körmend, N.-Salló, G.-Vezekénj7, A.-Tevel mind az érdem elismerésével indokolják a díjazás emelését. Csak a „zu viel regieren“ hibájába eséstől óvakodjanak tehát az egyházmegyék, a lelkészi fizetések följ a vitásának kérdése napról napra közeledni fog az óhajtott czél felé. Valamit tenni kellene azon mindjobban terjedő rossz szokás meggátlására is, hogy a s. tanítókat minden elbocsátó levél, tehát igazolvány nélkül alkalmazzák az egyházi hatóságok. Azok a kellemetlen tapasztalatok, melyeket ezen eljárás miatt az iskola fenntartó testületeknek volt alkalmuk szerezni, sokkal mélyebb jelentőségűek* 39*
