Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
Hetedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1896. szeptember 20. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ÁRTALOM: Egyröl-másról. Seregély Béla. — Ünnepélyeink. — „Le clericisme c’est l’ennemi. M. P. — Az „Észrevétel“ szellőztetése. Kis József. — Kerületünk közgyűlése. — Tár ez a. Régiségek. Species facti. Föld* váry László.. — Vegyes közlemények. Egyröl-másról. Ha az ember nagy vidéket, nagy tájékot bejár, ha útja zugó erdőkön, égfelé nyúló hegyeken, a régmúlt emlékeivel teljes városokon, íalvakon át vezet: napok, hetek kellenek, mig a régi egyensúly helyre áll. A mindennapi életünk megszokott munkakörében is, mintha látná az ember a kimagasló helyeket, mintha hallaná a nagy szellemek hatalmas nyiltkozatait, mintha érezné a szárnyak suhogását a mint viszik, ragadják magukkal az embert magasabb tájak, tisztultabb légkör felé. A nagy ünnep, a nagy nap elmúlt mi tőlünk is s most már távol a világzajától földet mivelve, munkáját folytatva él mindegyikünk ismét tovább. Azonban hiszem, hogy az előttünk lefolyt események, elhangzott hatalmas, kiváló beszédek — olyan állandó, maradandó hatással lesz” nek reánk, hogy azokra még többször — sok ideig — vissza-vissza térünk. A mi az embert megszokott munka köréből kiemeli, a szellemvilágnak országát, a léleknek örök birodalmát előtte feltárja, s hivatásunk betöltésére a lelkesedés olthatatlan tüzével buzdit: az ilyen alkalom ritka; épp azért sokkal többnek meg kellett volna jelenni a lelkész! és tanitói karból, hogy a közös oltárnak magasan lobogó lángjából erőt, kitartást, lelkesedést meritsen mindenki. A választottak itt voltak, de a hivatalosak közül mily sokan hiányoztak. A 10 éves találkozókat leszámítva az ifjú lelkészi gárdából mily keveset lehetett látni; pedig kiknek kell leginkább sietni a szent forrás vizéhez, ha nem azoknak, kik még lehet, hogy egy nagy jövőnek nagy feladatával állanak szembe?! Hiányzott még úgy tudom Miskolcz és Kolozsvár is. Mindezek daczára örömmel mondhatjuk el, hogy jól és fényesen sikerült minden, bár folyvást komor felleg lebegett az ünnepély felett; pénteken bevonulni s 13-án felszenteltetni, ez sokak előtt — a gyengébbek előtt — nagy aggodalomra adott okot. De hát püspök ur az erős, a bátor, a ki a seregek Urának Istenének nevében megy előre s nem fárad meg, nem lankad meg; hanem inkább emelkedik magasra, mert szárnyai vannak, mint a sasnak. Sajnálhatják is, a kik nem jöttek el, mert élvezhették volna még a m. kir. erélyt és tapintatot is, a mely szerint rendnek muszály lenni s ehettek volna olyen ebédet, a melyre való viszszaemlékezés édes és kellemes leend sokszor és sokképen. Mert lelkes, emelkedett volt a hangulat itt is. „Éljen“ hangzott sokszor és sűrűén, ugyanynyira, hogy még a barsiak megéljcnezték a barsi esperest is. Azonban ha valahol, úgy ily helyen igazán szem előtt kellene tartani: inkább öt, mint tizezer szó; mert hamar kifárad a közönség, s akkor aztán „ácsi“ még a volt ácsi jegyzőnek is. 38 ií & ^ ------—----------------- >f| előfizetési díj: As egyház és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- I hasábos petitsor több *1 tllMM.HO.mlm. HIVATALOS KÖZLÖNYE. TOMP m--------------------------x *----------------------—*
