Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
587 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 588 küldi ki az esperes a bizottságot az ügy megvizsgálása végett. A kálmáncsai gyülekezet azonban ily jegyzőkönyvet nem küldött, hanem néhány presbyter elment espereshez, és beszélt, de szavait adatokkal bizonyítani — irásbelíleg — nem tudta. Ezért is küldte ki esperes a bizottságot, a melynek feladata, ha ily tartalmú j. könyv létezik annak helyességéről a helyszínén meggyőződést szerezni, ennek hiányában a két harmad többséget megállapítani. Úgy de a választásra jogosult 140 választó közül a bizottság előtt csak 26-an jelentek meg s igy a kétharmad többséget sem presb. j. könyv, sem a megbízottak meg nem állapíthatták. Az nem elég, hogy a választók csekély töredéke azt mondja, mi n. n. et akarjuk lelkészül. Mert tegyük fel azt az esetet, miszerint néhány ember szavára csak ugyan megtörténik a lelkész meghívása. Bizottság, esperes ezt helyesnek is tartja. Nehány nap múlva azonban előáll a valódi kétharmad s más lelkészt óhajt. Az illetékes faktorok ez esetben mivel igazolják eljárásukat? Miként mutatják ki a meghívásra szükséges kétharmadot? Hiszen a a conditio sine qua non, a nélkül meghívás nem lehet. Hogy ez valósággal létezik, azt positive bizonyítani kell. Az gyenge indok, hogy miért nem nyilatkoztak az ellenzők a helyszínén megjelent bizottság előtt. Ily eljárásból a gyülekezetekben sok viszály, félreértés, gyűlölködés származhatnék. Szerintem a kétharmad többséget ki kell mutatni számszerűit: ennek bizonyítására azonban a presbitérium által a választásra jogosultak közt eszközölt aláírást is elégnek tartanám az esetben, ha a lelkész meghívása tárgyában tartott gyűlésen a választók kétharmada nem jelennék meg. Biztos adatnak a megbízottak s az esperes kezében kell lenni, ennek hiányábán a pályázat utján való választásnak van helye. A b.-somogyi esperes törvény magyrarázata miatt, ugyan egy czenzendus sem fogja a nyakát törni. Galamb. ISKOLÁIM A tanitóhiány sikeres orvoslása. Minden oldalról sűrűn hangoztatott panasz, különösen dunántúli ref. egyházkerületünk egyházaiban, hogy nincs tanító. A körlelkészi, espevesi jelentések, az egyházmegyei gyűlések évről-évre nagyobb mérvben kénytelenek konstatálni a tanitóhiányt. Csak nehány évvel is ezelőtt elég volt, ha az esperes körlevélben hirdette meg saját egyházmegyéjében a pályázatot: akadt konkurens mindig. Most pedig — báláz utóbbi években csaknem minden egyház javította tanítói fizetését — a legtöbb esetben sikertelen maradt még a a „Néptanítók Lapjáéban országszerte meghirdetett pályázat is. E következményeiben súlyos, mondhatni szomorú körülménynek legfőbb oka kétségtelenül a tanítói pályán működők és az időnként e pályára lépőknek a szükséglethez képest jelentékenyen csekélyebb számában rejlik. A múlt évi közoktatásügyi jelentés szerint az egész országban 8000 tanítóra volna még szükség, hogy a tanítók száma a tankötelesekével megfelelő arányban álljon. Egyetemes konventi gyűlésünkre terjesztett jelentésből 201 tanítói állás betöltetlen voltáról vettünk tudomást. Ezeken kívül még hány helyen túlzsúfolt az iskola s következéskép hány uj állás szervezésének szüksége égető ?! Kerületünkben legkedvezőtlenebbek éppen a viszonyok, pedig nem is nagyon régen, — ha jól tudom — 1889-ben volt, a mikor kerületünk egyik egyházmegyéje — talán nagyon bővölködhetett a tanítókban — figyelmen kívül hagyva pápai tanitóképezdénk haldoklását s az ezzel előreláthatólag bekövetkezendő tanítói létszám csökkenését: oly tanitóválasztási szabályrendelet javaslatot terjesztett a kerület plénuma elé, mely elfogadtatása és hatálya folytán különösen a fiatalabb tanítókat úgy szólván elriasztotta a ksrülettől. Sokan leléptek a tanítói pályáról, sokan más kerületbe távoztak, a hol a szerény 4—5 száz forintos állásra vergődhetés feltételéül nem szabtak 5, 8 vagy 10 évi előzetes szolgálatot, számos körülménytől függő külömböző eredményű működést. A mielőbbi önállóságra jutásnak, a nemes ambicziónak szárnyát szegte ez a túlszigoru s a legkevésbbé sem méltányos választási szabályrendelet; de meg is boszulta magát eléggé, mert ez járult hozzá legnagyobb mértékben a tanítói létszám rohamos csökkenéséhez. Eléggé nem méltányolható és nagyon is időszerű intézkedése volt tehát a múlt évi őszi közgyűlésnek az, hogy ezen szabályrendeletnek az imént nehezményezett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Ezzel kapcsolatban intézkedett arról, hogy a kér. tanügyi bizottság a viszonyoknak megfelelőbb javaslatot készítsen. E lap 18 és 19 számaiban már meg is jelent ez az újabb javaslat számos megváltoztatott, de nem sokkal méltényosabb intézkedésekkel. Látom benne, hogy a szerényen 4, 5, 6 száz írttal díjazandó nyolez iskolát végzett ifjútól azt kívánja még most is, hogy várakozzék 2, 4, 6 sőt 10 évig is. No, már engedelmet kérek, ha a főt. kerületi gyűlés — mely szabályrendeletté lesz hivatva emelnie javaslatot,— ezeken nem változtat, ha e hosszadalmas vesztegzárral kecsegtető §-okat általában el nem hagyja s helyébe a minden megszorítás nélküli, szolgálati időhöz nem kötött szabad választást nem teszi, a felállított uj képezde nem segít a tanitóhiányon, mert a kikerülendő ifjak nagy része ki megy a kerületből vagy pedig segédjegyzővé, vasúti, posta s egyébb hivatalnokká lesz, a hol sokkal rövidebb idő alatt tetemesen jobban díjazott álláshoz jut. Förge-Patony. (Folyt, köv.) Sedivi László,, adm. tanító.
