Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
■589 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 590 NECROLOG. Horváth Endre 1821-1896. A régi időknek egy tipikus alakja a b.-somogyi egyházmegye leik eszi karának érdemes tagja, Horváth Endre inkei reform, lelkész augusztus 23-án jobblétre szenderült. A megboldogult Kis-Barátiban születétt, hol atyja róm. kath. tanító volt. Iskolai tanulmányait Győrött kezdte s a gimnáziumi osztályokat kitűnő eredménynyel végezvén, tanárai ösztönzésére a papi pályát választotta. A győri papnöveldéi tanulók között is kitűnt úgy tehetsége mint szorgalmával s a jó külsejű, élénk temperamentum u kis papnak fényes jövőt jósoltak. Miután a theologiai tanfolyamot is kitünően végezte, hogy a minden időben oly régen szükséges társadalmi routint elsajátíthassa, nehány évig grófi családoknál mint nevelő működött. A német és franczia nyelvet egész folyékonyan beszélte s az irodalomban is nagy jártassággal birt. Mint grófi nevelő megismerkedett az életnek anyagi gondoktól ment, kellemes oldalával is, látta a fényt, pompát s mindazon előnyöket, melyeket a születés, a vagyon, a gazdagság nyújtott. Nevelői működése után felszenteltetvén, Győr-Ujvárosban lett adminisztrátor; e minőségében találta őt az 1848—49 évi szabadság harcz. A 27 éves ifjú, haza és szabadságszeretettel eltelve, táborba ment, hol mint lelkész lelkesítette a harczosokat, vigasztalta a sebesülteket és teljesítette a haldoklók körül szomorú kötelességét. Kevés ember van, ki szabadságharczunk kiváló egyéneit, vezéreit, tábornokait oly jól ismerte volna, mint ő.— Mert hiszen, majd mindegyik táborában megfordult s a legvégsőigkitartván, ott volt a világosi fegyverletételnél is. E szomorú aktussal tábori lelkészi működése is befejezést nyert s miként oly sokan, ő is menekült a merre tudott. Erdőkben, járatlan utakon bolyongott, nyughelyét a fákról lehulló levelek szolgáltattak, álmából a lombokon áttörő napsugár, madarak csicsergése, éneke ébresztette fel, eledelét erdei gyümölcsök képezték. Az ellenségtől félve, rettegve, lassan haladt, hogy szülőföldjére érjen s viszont láthassa azokat, a kikhez a szeretet kötelékei kapcsolták. E reménytől táplálva, nyugodtan viselte a sok nélkülözést, szenvedést, ment nyugotnak — északnak, útmutató hiányában a napkeltétől s a fák lombjaitól szerzett tájékozást. Szerencsésen el is érkezett az akkor nagy és terjedelmes inkei-berényi erdőségekbe, itt azonban oly erős láz fogta el, hogy útját tovább folytatni nem bírta s éhségtől — fáradtságtól elgyötörve, kétségbeesetten feküdt az erdő sűrűjében. Ily szánalmas helyzetben találták meg az erdőben czirkáló emberek s a jószívűségéről ismeretes papi család Mezey reform, lelkész házához vitték. A szegény bujdosó itt nagyon gondos ápolásban részesült, álmából most már nem a madarak éneke, hanem kedves női hangok ébresztették fel s homlokáról az izzadság gyöngyét gyöngéd kezek törölték le. E helyzetben fogamzott meg lelkében az a gondolat, hogy ha felgyógyul, szakit a múlttal, kilép a kath. papi kötelékből s kálvinista szellemben hirdeti Krisztus evangéliumát. A gondolatot csak hamar követte a tett, áttért a reform, vallásra s az 1850tik évben a csurgói gimnáziumba tanárul választatott. — Mint tanár három éven keresztül nagy szorgalommal működött. — Csurgón vette nőül az 1853-ik évben Mezey Esztert, azt a lelkes honleányt, ki őt, a bujdosót oly híven és feláldozólág ápolta s ez által életét megmentette. Az 1853-ik évben megüresedett az inkei papi állás, a melyre lelkészül meghivatott. Inkén folytonos munka, tevékenység és nagy szorgalom mellett 43 évet töltött. Lelkésztársainak bizalma egy időben a tanácsbirói tisztségre emelte, erről azonban leköszönt s híveinek és családjának élt. Vallásos, buzgó hívei nem sok gondot okoztak neki, családi viszonyai azonban, nagyon igénybe vették a szerény fizetésű lelkészt. De gondos, takarékos nejével egyetértőleg megmutatták, h#gy a jövedelemből nem csak meg élni, de gyermekeket tisztességesen felnevelni is lehet. Hat gyermeket (4 fiú, 2 leányt) neveltek a hazának, társadalomnak. — Fiai közül Endre és Imre a b.-somogyi egyházmegyében lelkészek, leányait szép állású egyének bírják nőül s igy fáradalmait a jó gyermekek jutalmazták s öreg napjaiban örömöt a kedves unokák is szereztek. Temetése 25- dikén délután lelkésztársai, nagyszámú helybeli és vidéki közönség részvétele mellett ment végbe. A templomban Bélavári Ferencz böhönyei lelkész Ap. cs. irt könyv 20 r. 20. v. alapján tartott halotti beszédet. Szép vonásokban mutatta be a lelkészt, ki egész életén át híveinek lelki-erkölcsi s evvel kapcsolatban anyagi javát is munkálta. Nagy érdeme, hogy kerülte a dagályos kifejezéseket, egyszerű, keresetlen szavakkal röviden beszélt. A temetőben Mátyás Mihály „a fiatal Timótheus“ állott a megásott sir szélére s érzékeny hangon búcsúztatta el az agg lelkészt. Jó előadása, kellemes orgánumával fölkorbácsolta az érzelmeket s az inkei öreg nénikék arczulatjain a részvét könyei sűrűn folydogáltak. Fel kell még említenem Gyenge Gábor inkei tanítónak szép énekét, ki erős bariton hangjával a bánat érzelmeit keltette fel a hallgatóságban, A jól töltött élet után aludd békében siri álmodat s lengjen áldás poraid felett!!! Nagy-Kanizsa. Seregély Desző, missz. lelkész.
