Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
585 ilyenkor úgy érzem, hogy ott nem csak egy ember van, akinek hallgatása végett gyűlnek össze a többik; hanem egész társaságot látok magam előtt, a maga elöljáróival, kik közül egynek különös feladata az Isten igéjének hirdetése ; de már a fegyelem, felügyelet, a gyülekezet tagjainak gondozása, közös kötelessége mindnyájuknak. — Anyaszentegyházunk sokat veszített ugyan régi fényéből; de egyik legszebb ékszere, a valódi evangeliomi egyházfegyelem, melyet az egész szent gyülekezet gyakorol — presbiterei által, — még megmaradt. S ezt Kálvintól kaptuk: csakis oly férfiútól kaphattuk, mint ő, a ki saját életét is teljesen alárendelte az isteni akaratnak. Az a föltétien engedelmesség Isten minden intésével szemben, melyet ő tanúsított, szent örökségképpen átszált egyházára. Genfben már jóval Kálvin megjelenése előtt, Faréi buzgólkodása folytán, — diadalmaskodott a reformáczió; de az egyházszervezet hiánya — éppen itt — nagyon is érezhető volt. Az evangeliom predikálása buzgón folyt, a római tévtanok elleni tiltakozás napi renden volt: de e mellett a rendetlenség és fejetlenség is mind nagyobb mérveket Öltött, s már-már az egész várost felforgatással fenyegette. Faréi nem volt képes a nyugtalankodókat megfékezni. Ily körülmények között érkezett Genfbe 1536-ban egy franczia menekült, ki hite miatt volt kénytelen elhagyni hazáját. A még csak 27 éves, de irodalmi munkássága folytán már nagyhírű Kálvin volt ez. Németországba utaztában ismeretlenként akart egy éjét Genfben tölteni: nem volt szándéka szerepet vinni az egyházban ; egész csendben akarta tovább folytatni tanulmányait. De csakhamar hire futott megérkezésének; s Faréi ezt Isten ujjmutatásának tekintve, megragadta a kedvező alkalmat; megtaláltnak hitte azt a férfiút, ki képes lesz a genfi egyház baján segíteni. Mennyire meglepődhetett Kálvin, midőn késő este betoppant hozzá Faréi és egész határozottsággal igy szólt: Kálvin az Istentől küldött megmentője Genfnek; neki kötelessége itt maradni. Kálvin azt az ellenvetést tette, hogy ő még gyenge, készületlen ifjú; neki még folytatnia, öregbítenie kell tanulmányait. — De Faréi nem hagyta ennyiben a dolgot; s Kálvin vonakodásának csak az lett az eredménye, hogy Faréi a kérésből fenyegetésbe csapott át: „Tanulmányaidat, nyugalmadat emlegeted; no jó: én pedig azt mondom neked, hogy ha nyugalmadat feljebb becsülöd a Krisztusnál, Isten átka lesz a te tanulmányaidon, a te nyugalmadon.“ E félelmes fenyegetésben remegve ismerte fel Kálvin Isten útmutatását, „ügy tetszett nekem, mintha Isten kezét látnám, mely megragad és visszatartóztat;ft — Írja maga. S meghajolt az élő Isten akarata előtt. Saját akarata nem volt többé. Isten választottjának érezte magát; eszköznek az Ur kezében. Ez a tudat adott neki erőt arra, hogy amaz isteni fegyelmet, mely előtt mindenkor meghajolt, az egyházban is megvalósítsa. „Még a kutya is ugat, ha gazdáját megtámadják; s én hallgassak, ha Isten igazságát bántalmazzák ?“ Ez a gondolat ösztönözte őt, hogy a bűnös világot az Isten törvényének vesse alá. E törekvése azonban hatalmas ellenállásra talált Genfben. Róma ellen szívesen protestáltak ; az evangeliom predikálását helyeselték ; de a kér. szabadságot helytelenül értelmezvén, az isteni törvény 586 szt. szigorának a szabadelvüség nevében ellene szegültek. Kálvin hajthatatlan maradt minden küzdelmek közt: a szent ügy mellől egy lépést nem hátrált. 1533. husvétján a templomban kijelentette, hogy az elharapódzott erkölcstelenség miatt az úrvacsorát ki nem oszthatja; mert nem akarja azt megszentségteleniteni, s ezzel Isten haragját vonni az egész gyülekezetre. Tettének következménye az lett, hogy a hálátlan város száműzte. De már három év múlva a rendetlenség annyira elhatalmasodott, hogy a genfiek megalázkodva maguk kérték Kálvint, hogy térjen vissza hozzájuk. Kálvin sokáig vonakodott; nem akart visszatérni e bünbarlangba, de végre is engedett az Isten szavának; visszatért, s Genfet tökéletesen ujjáteremtette: Genf valóságos protestáns Rómává, az egész evangéliumi egyház központjává lett; központá, mely az evangéliumi fegyelemmel sokkal nagyobb mértékben uralta a világot, mint egykor Wittenberg. S mindezt Kálvin szelleme: az erély szelleme - vitte végbe. Ez a szellem a mi kálvini örökségünk. Nagy örökség, melyet híven őrizni, ápolni, nevelni, szent köteleségünk; mert ez az a talizmán, mely biztosítja egyházunk üdvét és jóllétét. A rendületlen hit amaz „Igen“-jét, a magán és egyházi élet fegyelmezését, — ezt, ezt a hármat tanuljuk meg Luthertől, Zwinglitől, Kálvintól! Mi nem vagyunk egyikük követői sem oly értelemben, hogy róluk nevezzük magunkat s hitünket nekik rendeljük alá*, de ők igenis a mieink, — a mi példányképeink, kiket követnünk kell! Ha az ő szellemük él bennünk, akkor ref. egyházunk valódi áldása lesz annak a társadalomnak, annak az államnak, melyben gyökeret ver, melyben él és virágzik. A „Reformirte Kírchenzeitung“-ból. Borsos Károly. Észrevétel. E lap 36 számában Nemo aláírással egy közlemény jelent meg, amely egyszersmind tanácsért Kis József egyházjog tanárhoz fordul. E czikkely Írója többek közt azt is írja, hogy a szigetvári papi kör nem tudott eligazodni e kérdésen, tehát az egyházjogtanár oldja meg a gordiusi csomót. — Ha ez állítás igaz volna, a szigetvári papi kör felett valóban sajnálkozni kellene. Azt hiszem, nem a kör, a melynek köpenyébe a czikkely Írója takaródzik, hanem egyedül Nemo az, a ki zavarban van s ily állapota miatt eligazodni nem bir. A törvény nagyon világos, a presbitérium s a választók eljárása annyira preczizirozva van, hogy azt csak alkalmazni kell tndni. A 199. §. szerint: Meghívás utján csak abban az esetben tölthető be a megüresült lekészt állomás, ha az illető jogosult választóknak legalább kétharmada egy jelöltben állapodik meg. Begedy esperes a kálmáncsai esetnél teljesen e törvény értelmében járt el. Ez állítás indokolására nem is kell sok időt vesztegetni. Hiszen a gyülekezet illetékes tagjainak hiteles jegyzőkönyvi kivonattal, nevek felsorolásával kell igazolni azt, hogy a szavazásra jogosult választóknak két harmada lelkészül kit óhajt. Ily tartalmú jegyzőkönyv vétele után DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP.
