Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

Hetedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1896. szeptember 13. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Püspök-avatáskor. B. — Dunántúli egyházkerületünk püspökei. Thúry Etele. — A felső-őrsi nemes Antal família. Thúry Etele. — Református jellem. (Vége). Borsos K. — Észrevétel. Galamb. — Iskolaügy. A tanitóhiány sikeres orvoslása. Sedivi László. — N e c r o 1 o g. Horváh Endre 1821—1896. Seregély Dezső. — Vegyes közlemények. Ünnepet ül ma egyházkerületünk s még leg­távolabbi fainjából is, a ki személyesen nem jö­hetett, lélekben fölkeresi templomunkat, hol ma szeretettől, bizalomtól és örömtől emelkedő lé­lekkel avatjuk be magas hivatalába uj püspö­künket. Sőt a testvériség, közös törekvések és nagy czélok érzetétől indittatva, részt vesznek örömünnepünkben többi egyházkerületeink s ha­zánk összes protestánsai, mert a felavatandó fér­fiúban e közös törekvések és czélok egyik szi­lárd előbarczosát biztosan várják és remélik. Nálunk ugyan a választott püspököt elfog­lalt székében nem várja nagy vagyon, külső fény és gazdagság, de annál őszintébb elismerés és tisztelet nemcsak bivei, de még a távolabb állók részéről is. Mert épen az, hogy magas kitünteté­sét nem kegykereséssel és ravasz mesterkedések­kel éri el, mint egyebütt oly gyakran megtörté­nik, hanem százak, sőt sok ezerek őszinte bizal­mának megnyilatkozása folytán, még inkább kiemeli a férfiúnak egyéni értékét és magas be­csét. Egyházunkban a püspököt nem illeti külö­nös hatalom a lelkiekben, nem külön kezelője a menyország kulcsainak; ő csak primus inter pa­res. De épen az, bogy elsőségre méltatták az egyenlők között, biztosítékot nyújt a felől, hogy igazi férfi és pedig igazi keresztyén férfi. S ez a legnagyobb dicséret, mit mondhatunk; mert benne van, hogy hitében és meggyőződésében szilárd, tetteiben igazságos. Az ilyen férfi hason­­lit a szirthez, melyre biztosan épitbetünk; s az ilyen férfiú biztosan alkothat és épitbet a benne vetett bizalom kőszikláján. Ilyenek voltak a mi nagy reformátoraink, kik egyházunk hajóját a világ tengerére bocsátották s ilyenekre van szük­ségünk most is, mikor ezt a hajót nem annyira rohanó zivatarok, mint inkább alattomos viz­alat ti sziklák és zátonyok veszélyeztetik. A római katbolikusok uj püspökeiket feje­delmet illető fénynyel, pompával és hódolattal környezik, midőn hivatalába beavatják. Diadalmi énekkel, bymnuszokkal fogadják; tömjénnel hin­tik be útját s a templomban hajlongó, térdelő emberek tömege üdvözli. A mi egyházunk puri­tán érzülete visszariad az ilyesmiktől. Mi csak a Mindenhatót dicsőitjük hymnusokkal. Új püspö­künk útját, midőn a templomba lép, nem hint­jük tömjénnel s nem környezi őt a külső hódo­lat túlzott kifejezése; de e helyett valódi öröm­től emelkedő fejek tömegén tekinthet át s e 37-----------------------------------------------------------— —^ ^ előfizetési díj: egyház: és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több- MtiiÉlíMOCIiimi HIVATALOS KÖZLÖNYE. SSi‘í *--------------------------X * X--------------------------X

Next

/
Thumbnails
Contents