Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
579 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 580 tömegnek minden tagja az őszinte tisztelet és nagyrabecsülésnek tömjónfüstnól többet érő hódolatával üdvözli öt, kiről biztosan tudja, hogy méltán, érdemeinél fogva lett elsővé a hasonlók között. E nagy tömeg minden egyes tagja, még a ki csak lélekben lehet is jelen, szive mélyén felajánlja neki erejét és legjobb tehetségét: „Vezérré lettél; vigy bennünket előre! Értékesítsd erőinket legjobb belátásod szerint ama nagy és szent czélok kivivására, melyeknek prot. egyházunk kezdettől fogva szolgálatában áll s melyeket egyesült erőnkkel, kitartásunkkal előbb-utóbb diadalra juttatunk.“ „Bár mint minden emberi társaságban, nálunk is akadnak széthúzó erők, de a nagy czél szolgálatában, mely az emberiség valódi üdvét és boldogságát munkálja, mindannyian egyesülünk, egyesülnünk kell.“ „Adja Isten, hogy vezérleted alatt nagy léptekkel haladhassunk előre e czél felé!“ B. Dunántúli egyházkerületünk püspökei. Ha azon tiszteletre méltó férfiak díszes sorozatán végig tekintek, akik a mi dunántúli reform, egyházkerületünket, mint püspökök, kezdettől fogva kormányozták: úgy találom, hogy ezen anyaszentegyházunkra nézve felette fontos, sok gonddal és nagy munkával járó hivatal választottainak mindegyikében megvoltak azon kiváló tulajdonságok, a melyek a különböző' korszakokban megkivántattak arra, hogy a hitélet folytonos ápolása és fejlesztésén kívül, oly sok szenvedés és gyász között, majdnem negyedszázadon keresztül oltalmazzák és védelmezzék igaz érdekeinket. A mai lélekemelő ünnep jó alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk a messze múltba és püspökeink neveit koszorúba fonva egy rövid czikk keretében bemutassuk azokat, akik mi előttünk jártak. Elsőbben is egy nevet kell törülnünk a dunántúli püspökök névsorából, a sokat üldözött Huszár Gál nevét. Tóth Ferencz ugyan „Túl a dunai ref. püspökök élete“ czimü művében Huszár Gált tartja az első püspöknek, de ezt semmi hiteles feljegyzéssel nem igazolhatjuk, abból pedig, hogy későbbi irók úgy emlitik, mint első püspököt, tárgyunkra vonatkozőlag semmit sem bizonyithatunk. Huszár Gál még a reformátorok közül való. Viszontagságos élete, a dunántúli kerületen kívül való hosszú szereplése is állításunk mellett bizonyít. Igaz, hogy 1554—1560-ig Magyar-óváron volt prédikátor, de 1560-ban Kassa hívta el papjának, innen még ez évben Debreczenbe menekült; 1562-ben Révkomáromot reformálta, — 1565-ben már királyi parancscsal űzetett ki Nagyszombatból; 1573-ban Komjáthin a ghimesi Forgácsok ősi fészkében Bornemisza Péter egyházi beszédeit nyomatta ki s csak élete végén volt pápai lelkész s itt is halt meg 1575. okt. 23-án. Tehát ha volt is, csak egy évig lehetett a dunántúli kerület püspöke, de ezen feltevést a következő adat hatályon kívül helyezi. A confessiokra szakadás korszakából, az ág. liitv. evangélikusok hittanuk eh': zavában (megjelent Kereszturon 1598.) erre nézve teljesen eligazítanak bennünket. Miután'felemlítették, hogy ... „itt a mi hazánkban ... az augustana Confessiót 1576-ban bevették s a szerint téritettenek egyebeket is, és abban való állhatatos megmaradásukról mind Isten előtt s mind az ő any aszentegyháza előtt tudományt tette nek ..." tárgyunkra vonatkozólag igy folytatják: „Ennek pedig a vallásnak őrizésére és Isten után való oltalmazására s az egész anyaszentegyháznak itt a ti uraságtok („Sopron, Vasvár és Zalavár megy ékről van a szövegben szó“) tartományában való igazgatására választották snperintendensül amaz tudós és istenfélő Szegedi Máté prédikátort, ki meg-megemlékezvén tisztéről gondot is viselt, egyességben és nagy becsületességben tartotta az Ő tiz ujja alatt való anyaszentegyházakat. S minek utánna ebbeli szorgalmatosságában tisztes vénséget ért, sok vigyázási és fáradozás! után ebből a siralomnak völgyéből az örök anyaszentegyháznak társaságára vitetett.“ „Ennek az árnyékvilágból való kimúlása után, miérthogy az anyaszentegyház olyan elöljáró nélkül nem lehetet, ismét idejére és tudományára nézvén választatott Beythe István praedicátor (Széljegyzeten „Anno eodem 1585.“ t. i. Szegedi halálának évében, a hegyfalui synoduson), ugyanazonképpen, mint amaz első. Ezen előadásból, mely valóságos egykorú forrást képez egyszersmind a dunántúli reformáczióra, minden kétséget kizárólag megállapítható tény tehát, hogy Szegedi Máté volt az első püspök. Utánna következett Beythe István 158i>—1611. Alatta váltak el az 1591. évi csepregi colloquiumon az ág. evangélikusok és ettől kezdve senki gróf Nádasdy jószágain lelkész nem lehetett, mig az ág. confessióra meg nem esküdött, de Beythe haláláig külön püspököt nem választottak. Beythe halála után Pathay István pápai lelkészt választották püspökké 1612-ben a körmendi zsinaton, ki 1614-től veszprémi lelkész volt, s nemcsak nagy tudós, hanem példás rendet tartó kormányzó is volt. 1615. nov. 1. azt irta a pápai egyházmegye seniorának Kanizsai Pálfi János pápai Jelkésznek, hogyha az engedetlen szentgáli lelkész Bakó Márton Pápára megy: zárassa el a vár börtönébe. Pathayt 1629-ben Bethlen Gábor Belényesbe vitette lelkésznek, hol 1637-ben halt meg, 82 éves korában. 0 készíttette egyházkerületünk ezüst pecsétnyomóját 12 írtért Bécsben, s az 1612 évi köveskuti zsinaton az egyház-igazgatásra nevezetes törvényeket hozott. (Kiadatlan.) Pathay után az ő leki fiát, Kanizsay Pálfi Jánost, választották püspökké az 1629. évi körmendi zsinaton. Pálfi szülői ág. ev. vallásuak voltak, de Ő már szigorú követője lett a kálvini elveknek, s annak buzgó védelmezője volt. Az 1630. évi pápai zsinaton nevezetes egyházi törvényeket hozott, (kiadatlan)'“melyben a presbytériumról is szó van s ő volt az első a hazában, aki a presbyteri egyházszervezetet minden nagyobb rázkódás nélkül beillesztette saját egyházában az egyházi közigazgatásba. Alatta lázas erővel vette kezdetét az ellenreformáczió s mivel ura Batthány Ádám is convertált: 1634- ben elkellett hagynia Németujvárt s Kiskomáromba vonult. Ötödik püspök volt Czeglédi Pál pápai lelkész 1641 — 1649. 6. Gál Imre veszprémi lelkész 1649—1655.
