Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-23 / 34. szám
Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. 11. Jámbor József 1822—1825. Született Mezőszentgyörgyön, 1767-ben; tanult Sárospatakon; 1789-től inotai» 1792. csoóri, 1793—97-ig vilonyai, 1797-tó'l 14 évig papkeszii, 1801—1810 iszkaszentgyörgyi, 1810—1817 rátóthi, 1817— 1822 magyarbarnagi, 1826—1929. zánkai; 1829—1833. és 1836 dörögdi tanitó volt. 12. Tóth Márton. 1825. 13. Kemény István 1826. Udvariba változott. 14. Szűcs Abel 1827—1829. Theologus diák korában 1825-ben jött Veszprémbe tanítónak. 1826-ban B.-Udvariban volt, 1829-ben Felső-Őrsre ment, onnan Alsó-Őrsre, majd hivataláról lemondott, s tisztes öregkort érve halt meg 1894-ben. 15. NagyAndrás 1829—1831. ugyanaz, aki már 1813. ban antalfai tanitó volt. Moháról Felső-Őrsre s onnan ismét Antalfára jött, innen öcsre, 1839-ben Dörögdre vitték. 16. Horváth Dániel 1831—1834. Öcsről hozták. 18. Szabó Dániel 1834—1836. Született Únyon, Esztergom vármegyében 1802-ben, tanult Révkomáromban és Pápán, 1822-ben lett öcsi tanitó, 1824 dörögdi, 1826 barnagi, 1832- ben zánkai, 1837 után vászolyi tanitó volt. 18. Varga Sándor 1836—1838. Született Vörösmarton, Baranya vármegyében 1771-ben, tanult Kecskeméten és Pápán. 1796-ban Padragra ment tanítónak, innen 1802 Barnagra, 1805 Várpalotára, 1815 Arácsra, 1817 Hajmáskérre, 1833 Dörögdre vitték. 19. Tarcsi Mihály 1838—1842. Született Kolozs-Némán 1811-ben, tanult a pápai főiskolában, 1833-ban B-füredre jött segédtanítónak, 1834—1838 zánkai, 1842—1845 nagyvázsonyi, 1845—1848 csoóri, 1848—1853 b.-kisszőllősi, 1859—1857 zánkai tanitó volt. 20. Dankó János 1842—1844. 21. Nagy József 1844—1858. Született Csepelen, Somogyvármegyébeu 1792-ben, tanult Debreczenben és Pápán. Segédtanitó volt Veszprémben 1811—1813, 1814 nagyvázsonyi tanitó volt, ekkor 3 évig Szentgálon volt segédtanító, majd állomásáról lemondott, de 1836-ban folyamodott a contistoriumhoz és ez Magyar-Barnagra rendelte, s onnan hozták Antalfára1). 22. Kemény Lajos 1850—1857. Született Perocsényben, Hont vármegyében, előbb Losonczon, azután Pápán tanult és négy éves diák korában 1839 jött Szentgálra kisebb tanítónak, 1843-ban udvari, 1846. b.-henyei tanitó volt. Most arácsi tanitó. 23. Felnagy Gerö 1857—1859. Innen Fehérvár-Csurgóra vitték, hol 1860—1861 évben tanított, azután 1863-ig zánkai» majd sólyi tanító. 24. Újhelyi József 1859—1871. Innen Várpalotára vitték, most mohai jeles tanitó. 25. Péczely Mihály 1871—1877. Most papkeszi-i jeles tanitó és a veszprémi egyházmegyei tanitógyámolda pénztárnoka. 26. Soós Lajos 1877—1891. (Folyt, köv.) Thúry Etele. 533__________________________________ 0 Az antalfai egyház iskolai jegyzőkönyve szerint 1818—1849 évben Barcza Benő volt a tanitó. Más adatunk nincs róla. 534 EGYHÁZI ELET. Az igazság érdekében. Ismeretesek e becses lapok olvasói előtt a barsi Egyházmegyében az Esperes választással kapcsolatos mozgalmak, melyek mindenesetre sajnos jelenségei egyházi közéletünknek, a mennyiben „inter arma silent Musae“ az ilyen harczok küzdelmek alatt szeved a közügy, lazul a testvériség, az érdeközösség érzete. Ismeretes azon körülmény is, hogy jelenlegi esperes úr ellen 17 lelkész társa a 27 közül — jogos-e, nem jogos-e, én azt nem keresem — különböző okok miatt, állást foglalt s megválasztatása ellen, még mai napig is teljesen el nem intézett felfolyamodással élt. Mivel a közvélmény Egyházmegyénk lelkészei ezen többségének eljárását, magatartását — és kinövéseiben — melyeket azonban sok tekintetben menteni lehet — egyes túlzásait, meglehetős elítéléssel fogadta s talán a túlhajtott személyeskedés rovására irta fel; s mivel Egyházmegyénk közéletére vonatkozólag legutolsó közgyűlésünkről megjelent két közlemény azon jogos feltevésre szolgáltat alapot, mintha a barsi Egyházmegyében ma is csak azon két párt állana egymással szemben, mely legal ább egyik részről a lelkészek többsége részéről, a személyeskedés vádjával megbélyegzetten szerepel a közvélemény ítélő széke előtt s mivel Nt. szerkesztő urnák a 2-ik közleményre vonatkozólag hozott és a Verus aláírással közlött czikkre nézve meglehetősen elitélő, szerkesztői megjegyzése azon feltevésre enged következtetni, hogy a Verus által közlött tudósítást czélzatos félrevezetésnek, a közvélemény tudatos megtévesztésére irányzottnak, a második felvilágosító közleményt pedig egyedül helyesnek méltóztatnak tekinteni: eddigi — már feladott bár, de az újabb események által sajnosán feléleszteni kellett — állásfoglalásunk és Verus czikkének igazolására nézve engedtessék meg nekem is, ha minden személyeskedés, minden megjegyzés, avagy észrevétel nélkül teljes tárgyilagossággal, de az igazság érdekében a tények állását úgy a mint azok valósággal, tényleg megtörténtek feltüntetni, s az ítéletet, az objectiv vélemény megalkotását, a közvélemény felfogására bízni óhajtom. Véletlen — s az esperesi eljárás korrekt vagy szabályellenes voltának éppen nem imputálható — körülméay az, a mi Verus czikkében említve van, hogy mindazok a választások, melyek Barsban az utolsó időkben történtek, mind megfellebbeztettek, mivel a választások szabályszerű lefolyása a legtöbb esetben nem az Esperes eljárásától függ, hanem sok mellékes körülménytől, melyek az Esperessel semmi összefüggésben nincsenek. A mondott kifejezés az. igazságnak híven úgy lett volna körülírandó, hogy a melyekben egynél több állott egymással szemben, azok megfellebbeztettek, a melyekben azonban csak egyetlen pályázó jelentkezett: megerősittettek. A fellebbezett nagyodi választásnál minden kétséget kizárólag beigazoltatott, hogy az Esperes ur irásbelileg felmutatható kijelentése szerint a kitűzött pályázati határDUNANTULI PROTESTÁNS LAP.
