Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-23 / 34. szám
535 DŰNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 536 időig csak is egyetlan, kebelbeli tanító pályázott s ez alapon ezzel az utasítással küldötte ki a választó bizottságot. Tény, hogy a második pályázó kérvénye 6-ikán a terminus után 6 nappal lett elfogadva az esperesi hivatal által, s hogy e második pályázó — bár nekem rokonom s a legszebb reményekre jogosító fiatal ember, idegen egyházmegyebeli vala. Tény, hogy eljárását az esperes ur azzal igazolta: hogy a határidő a néptanítók lapjában tévesen lett 1-sejére kitűzve, mert az ő naplója szerint arra lett felhíva a szerkesztőség, hogy 10 ike legyen a pályázati határidőül meghirdetve: tény ezzel szemben az is, hogy a szerkesztőség által kiadott Írásbeli nyilatkozat szerint, a hozzá intézett esperesi felszólítás a határidőt világosan és határozottan 1-sejére kitüzendőnek kérelmezi. A szecseí tanitóválasztásnál, mely szintén meglett fellebbezve, köztudomású, hogy a kit a gyülekezet óhajtott, azért nem lett jelelve, mert idegen egyházmegyebeli; eskü alatt kihalgatott tanukkal igazoltatott, hogy az esperesi hivatal által a jelöltek közül kihagyott pályázó érdekében, ugyancsak az esperesi hivatal által kitartásra buzdittattak a gyülekezet küldöttei, ugyancsak esküt tett tanukkal által igazoltatott az is, hogy az egyik különben igen tiszteletre méltó tanitó kérvénye még 7-én nem volt beadva az esperesi hivatalhoz és még is a kérvényre 4-iki érkezési kelet volt az esperesi hivatal által reá vezetve. Mindezek a vizsgálat által eskü alatt kihalgatott tanukkal beigazoltattak. Tény az is, hogy e választási ügyben leadott fellebbező kérvény a canouica vizitátio alkalmával az esperesi hivatal által magával hordatott, s nem egy helyen mutogatatotc és felolvastatott. Tény az is, hogy a vis-major előtt meghajló gyülekezet olyat választott, ki még akkor az egyházmegyébe sem bekebelezve nem volt, sem pedig Barsba lett elválasztása még akkor megerősítve nem volt. Szenzácziósabb, a választást megsemmisitő okokkal sajnálom nem érvelhetünk, bár ezeket a második czikk írója keveseknek, szorultságból előszedetteknek tartja is. Azt hiszem, az egyházi közélet terén ennyi is elég, sőt talán sok is. Nem tagadható tény az sem, hogy az egyházmegyei több üresedésben levő tisztségek betöltésére irányzott szavazás sem felelt meg minden tekintetben a törvényes szabályszerűségeknek. A magam részéről több Ízben adtam kifejezést ama véleményemnek, hogy én bár az autonom jogok mennél szélesebb körű kiterjesztésének, mint a Protestantismus egyik sarkalatos elvének, melegen pártolója vagyok, még is különösen a társ és fiókegyházak szavazati jogának kérdését, eltekintve minden személyes érdektől, olyannyira fontos, elvi kérdésnek, eddigi gyakorlatunk s törvényeink szellemével annyira ellentétes eszmének tartom, melyet gyakorlatilag is alkalmazni, az életben megvalósítani csak is hosszas megfontolás, komoly mérlegelés, mindenesetre azonban a törvényhozó testület nyílt és határozott kijelentése, legislátiója után szabad és lehetséges. Ámde tegyük fel, hogy az egyházmegyéknek mint szabályrendeletek alkotására jogosított testületeknek meg van az a joguk, hogy ilyen újításokat, a gyakorlattal s eddigi szervezetünkkel ellenkező kezdeményezést inauguráljanak, akkor is a legelső teendő: számba venni, szervezni azokat a legalább 50 lélekkel biró fiók és társegyházakat, a mint ezt a 165 § b) pontja az esperesi visitatio kötelességévé teszi; s mivel ilyen jog gyakorlása, kezdeményezése kétségkívül változtatólag hat az anya-, társ-, fiók egyházak egymásközötti jogára és közigazgatási viszonyaira, mert mig jogokat ad az egyiknek, addig a másik suprematiáját csorbítja, az egyházi törvény 11—12 §-ainak megfelelőleg a jogok s viszonyok ilyetén megváltoztatásához, az egyházmegyei és egyházkerületi hatóság helybenhagyása szükségeltetik s az mindenesetre kikérendő lett volna. Tény azonban, hogy sem a fiók egyházak, még mint ilyenek legalább mind, szervezve és rendezve máig sincsenek, azoknak 50 létszámát igazoló hiteles számítással feltüntető számuk megállapítva, sanccionálva nincs ; tény, hogy emez ujitásszerü jogkiterjesztés, az eddigi jogviszonyoknak meglehetős radicalis megváltoztatása, az illetékes egyházi felsőségek által helyben hagyva nincsen tény, az is, hogy csakis N.-Salló társegyházai és Horhi szavaztak igy és ekként, a többi hasontermészetü és helyzetű gyülekezetek eme legújabb joguk gyakorlására sem figyelmeztetve, sem felhiva, sőt még részben szervezve sem lettek. Törekedtem lehetőleg tárgyilagos lenni, személyes véleményemet, meggyőződésemet lehetőleg elhallgatni s csak is e legutolsó kérdésnél bátorkodtam annak kifejezést adni. — Érzem, hogy hálátlan a tér, melyen mozogtam s nem természetem szerinti ösvényen járok, mert hiszen minden szó, minden sor, melyet mondottam, vagy írtam, a dolog természeténél fogva is az olvasók előtt személyi vonatkozásúnak tűnhetik fel. Az egyének azonban elválhatlanul vannak összeforrva tetteikkel, alkotásaikkal s a ki ezeket a tetteket, alkotásokat a magok egymásutánjában tünteti fel, szükségkép következésszerüleg befolyni látszik azok eszközlőjének egyéniségére is. Ennyiben talán személyeskedő volnék, mert talán sohasem jön el az az idő, mikor az ember amicus lehet personae, inimicus rei. Hogy azonban az igazságon túl mentem volna, vagy a tényeket elferdíteni akartam volna, annak még gondolata is távol volt tőlem. írtam ezeket, mert éreztem szükségét, hogy eddigi ■ álláspontunk igazolásául és részben a közvélemény felvilágosításául, a Verussal azonosított, ha már igy nevezett ellenzék jogos és kötelességszerü kritikájának alapjául szolgáló ezen tényeket a maguk puszta valóságában feltüntessem. *) Patay Kákoly. *) Az e tárgyban megjelent három czikkből mindenki teljes tájékozódást nyerhetett a kérdéses ügyről. Minthogy pedig a vitát végtelenre nyújtani sem lapunknak, sem egyházunknak, sem senkinek nem áll érdekében, azt ezzel befejezettnek nyilvánitjuk s nem közölhetjük nt. Bihary Kálmán ur czikkét sem, mivel hangja anynyira éles és kemény, hogy a béke és egyetértés helyett, melyet az igazsággal együtt híven előmozdítani akarunk, inkább a viszályt növelte volna. S z e r k.
