Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-09 / 32. szám
499 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 500 S az előterjesztések mérlegelése folytán, az igazgató tanács többsége (114. jkvi p.) a főiskolai épületnek az uj építkezés által felszabadulandó helyiségeibe leendő elhelyezéssel Pápát ajánlja székhelyül. S az egyhker. „miután R.-Komárom részéről megfelelő ajánlat nem tétetett; a pápai egyház részéről tett ajánlat szerint pedig az új főiskola épület a felsőbb leányiskola czéljaira, — egyéb tanügyi szükségletek szempontjából át nem engedhető és mivel az egyházkerület a felső leányiskola életbeléptethetésére szükséges alappal sem rendelkezik, továbbra is a szükebb körű bizottság bölcsességére bízza az ügy tovább fejlesztését oly irányban, hogy a menyiben internátussal egybekötött felsőbb leányiskola kerületünkben ez idő szerint fölállítható nem volna, igyekezzék a már szintén égetően szükséges prot. nőnevelés érdekében czélravezető lépéseket tenni, valamelyik oly nagyobb városi egyházunkban, ahol állami polgári felsőbb leányiskolával összeköthető internátus lesz berendezhető.1,1 E lethargikus helyzetben megszólalt aztán annak szájával a kürt szava, aki egyházkerületünkben leginkább áttérezte az ügy jelentőségét, aki egy maga annyit áldozott e szent czélra, mint mi többiek együtt, mint amenynyít a 250000 lélek adományozott a kerületben együtt véve. László J. a nem emeritus, hanem meritus tiszteletbeli főiskolai gondnok, ugyan ezen kerületi gyűléshez „apostoli levelet1,1 intézett, amelyben fájdalmasan jegyzi meg, hogy a 90-ki kerületi gyűlés által kimondott sürgősség halaszthatlanságának érzete által nem bizonyult áthatottnak egyházkerületünk egyeteme, sőt a helyett: „dermesztő kö. zöny vett erőt egyházkerületünkön ezen életkérdésünkkel szemben.u Majd hivatkozással arra, hogy „a r.-komáromi egyház oly ajánlattal lépett föl, mely kellő méltánylásban részesülve, €i nőnövelde felálittásának lehetőségét valószínűvé teszif sőt „egyedül ott látja azt legrövidebb idő alatt megvalósíthatónak : a felsőbb leánynöveldének K.-Komáromban sürgős felállítását az idők intő szavának komoly figyelmébe vételével“ sürgősen ajánlja az egyházkerületi közgyűlésnek ; a közgyűlés pedig az egyházkerület egyetemének figyelmébe s áldozatkészségébe ajánlja az ügyet, a levelet meg a nőnöveldei szükebbkörü bizottsághoz tette át. A főiskolai igazgató tanács szükebb körű bizottságát meghallgatva, az 1894. áprilban Sz.-Fehérvárott tartott kerületi gyűlésre azután tüzetes jelentést terjeszt be (31. p.), melynek lényege az, hogy önálló nőnövelde fölállítását javaslatba hozni nem lehet: s ennélfogva állami felsőbb polgári leányiskolával összeköthető internátus berendezése szempontjából terjeszt be javaslatot, ajánlva annak a r.-komáromi egijház álal áttengedett kollégiumi épületben már az 1894—95 tanévre leendő berendezését és megnyitását, költségvetésileg kimutatva, hogy I. személyi kiadásokra 2338 frt. II. dologi kiadásokra 5435 frt esik, födözetül pedig 8120 frt. 60 kr., vagyis 347 frt. 60 kr. fölösleg is mutatkozik. E tervezettel szemben a pápai egyházmegye is, — mely a főiskolának Pápán leendő megtartása érdekében kimerítő áldozatot hozott, — benyújtja, javaslatát, kiindulva ason valóban figyelmen kívül nem hagyható szempontból, hogy végczélul s igy törekvést irányul, önálló intézet szervezését kell kitűzni', melyre legalkalmasabb az a hely, a hol az egyházkerületnek egyéb tanintézetei is csoportosítva vannak; a hol tehát úgy a tanerők legelőnyösebben megszerezhetők, mint a felügyelet legkönnyebben eszközölhető; mely a két uemen levő gyermekeiket taníttató szülők által is legjutányosabban igénybe vehető s ahol a megélhetési és köztartási viszonyok már ismeretesek és előnyösek is, és a hol felekezeti elemi iskola is létezik. (Folyt, köv.) Körmendy S. Evangélizáljunk! Hogy idáig jutottunk, érthető, de nem menthető. A hosszú elnyomatás alatt elődeink megvoltak bénitva, nem folytathatták szabadon a lelki pásztori teendőket. Az újabb időkben pedig, a midőn a vallás szabadgyakorlását elnyertük, a szabad eszmék diadala fölötti örömünkben elbizakodtunk s a lelkipásztorkodást még jobban elhanyagoltuk. S oda jutottunk, hogy ma, a midőn elértük azt az óhajtott kort, melyben az egyházak szabadon versenyezhetnek; amelyben annak az egyháznak van kilátása a győzelemre, mely az igazságot legnagyobb mérvben birja és legerkölcsösebb polgárokat nevel: mi nem csak erkölcsi tekintélyünkből vesztettünk, de a titokban folyton működő reakczió által minden vonalon megtámadva látjuk magunkat. Úgy hogy mi, a kik diadalról álmadoztunk, védelmi harczra szorultunk. Sőt létünkben éreztük magunkat veszélyeztetve, pedig mellettünk szól a szentirás és a józan okosság. Mégis, leggonoszabb az egész dologban az, hogy a lelkészi hivatalhoz tartozó s végtelenül fontos teendőknek, mint a cura pastoralis gyakorlásának, belmissionak, evangelizácziónak legkonokabb ellenzői épen egyházunk őrállói közül kerülnek ki. Majdnem érthetetlen előttem, hogy evangeliomi alapon álló lelkész ellensége lehessen hivatalából folyó kötelességeknek. Úgy vélem Dr. Kecskeméti István eltalálta az okát, midőn azt a tudatlanság elfogultságából, vagy az önzés rosszakaratából származtatja. Én részemről azzal egészítem ki e jellemzést, hogy a kényelem megzavarásából származik. Úgy emlékszem, még theologus deák koromban olvastam egyik egyházi lapunkban egy ref. lelkész tollából egy református úri emberrel való beszélgetését. Az az úri ember rosszalta, hogy a mi gyülekezeteinkben nincsenek ifjúsági egyesületek, mbit
