Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-09 / 32. szám
501 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 502 vannak a katolikusoknak legény egyleteik. — ügy rémük előttem, hogy az a lelkész e hallatlan kivánság fölött való felháborodásában irta meg czikkét. S úgy érvelt, hogy az nálunk fölösleges, miután nekünk van gyülekezeti életünk, mig a katolikusoknak nincs. Megvallom, akkor igazat adtam annak a lelkésznek. Később azonban rá jöttem, hogy a kath. legény egyletek nem mások mint a protestáns evangóüzáló keresztyén ifjúsági egyesületek kath. utánzása. Az evangelizáczió bizonyára sok gonddal, fáradsággal jár. De nem szabad azoktól visszariadnunk. A mi feladatunk, hivatásunk az egyházépités. Mi a Krisztusban Istennek munkatársai vagyunk. Vegyük fel azért az apostoli munkát. Legyünk hivek a reformáczió dicső örökségéhez. Ne zavarjon meg bennünket a féltudósok kiabálása, hogy a kerésztyén vallás lejárta magát. — Mert a keresztyén vallás csak azoknál bágyadt és erőtelen, a kik elhagyják magokat. Tudván azt, hogy nem adatott más név az ég alatt, mint Krisztus neve, mely által megtartatnánk : ne hallgassunk a szabadelvüsködők feszelgésére. Sőt megértvén, hogy épen a túlzó szabadelvüsködés szintelen keresztyénsége és elbizakodottsága gyengiti az evangéliom befolyását: annál határozottabban sorakozzunk Krisztus zászlaja alá. Ne engedjük közel férkőzni szivünkhöz a kételkedést, sőt inkább a világtörténelem tanúsága buzdítson bennünket az állhatatosságra. Különösen ne engedjük a csüggedést úrrá lenni fölöttünk. Ha sok, ha talán erőnk felett való teendők várnak is reánk: ne csüggedjünk el, Krisztus meg mondá, hogy velünk leszen mind a világ végeztéig. Skócziában, egy ilyen értekezletfélén hallottam egy kis, a skót népet jellemző történetkét. Egyik skót egyházmegye — vagy mint ott nevezik presbitérium, — canonica visitatorai, valamelyik szigetre akartak menni az ott levő egyházakat megvizsgálni. Hirtelen nagy vihar támadt. Már-már kétséges volt megmenekülésük. A két vizitátor, egyik hatalmas athléta alak, a másik gyenge, erőtelen ember, a csónak fenekére letérdelve imádkoztak. Egyszer csak rájuk kiáltott a révész, hogy csak a gyöngébbik imádkozzék, az erősebb az segitsen az evezőknek, mert elvesznek. A jó skótok nagy tetszéssel derülten, hallgatták azt a kis történetkét, én is mosolyogtam fölötte. De mégis amaz energikus népfajnak egész lelkületét látom kifejezve a történetben. Nem az isteni segélyt kicsinyli, hanem úgy gondolkodik az a nép, hogy Isten segedelmét tétlenül várni bűn. Az embernek magának is kell tenni, fel kell használni minden eszközt, a mit felhasználhat s csak úgy várhatja az Isten segélyét. Igen tisztelt uraim, mi, kik Krisztus szolgálatára szenteljük életünket, mi hiszünk Krisztusban és az ő szent igéjében. Szeretjük és becsüljük egyházunkat. E mi hitünk és szeretetünk serkentett minket a jó munka intensivebb folytatására. Ösztönözzön bennünket lanyha egyházi életünk felüditésére az evangelizáczió buzgó művelése által. Mert csak úgy várhatjuk Isten áldását, segélyét; úgy várhatjuk, hogy Isten nem oltja ki egyházunk szövétnekét, hanem még lángolóbb, nagyobb fényre gerjeszti azt: ha mi is megtesszük a magunk teendőjét. Most pedig, midőn megköszönöm szives figyelmüket és türelmüket, melylyel megajándékozni szivesek voltak, felemlitek néhányat az evangélizáló munkából, abból a munkából t. i. a melynek az a czólja, hogy predikálásunk hatékonyabb legyen. Hogy gyülekezeteinkben úgy egyeseket mint a családokat a bensőbb vallásosság hassa át. Ezt csak úgy érhetjük el, ha az if jakkal és öregekkel megszerettetjük a szentirást. Istennek Írott igéjét karoljuk fel. Vasárnapi — vagy biblia iskolákat. Alakítsunk ifjúsági egyesületeket, szervezzünk olvasó köröket, vagy legalább is egyházközségi könyvtárakat. Tartsunk vallásos estélyeket. Ezeknek alapján a következő indítványokat vagyok bátor a tisztelt lelkészértekezletnek mintegy munka programmul, megbirálás s majdan elfogadás végett beterjeszteni. 1. Alakítsunk konfirmándusok egyesületét. Az iskolából kikerült gyermekek vallásosságának irányítása nagyon szükséges és nagyon hálás foglalkozás. A kánonok és a zsinati törvények is kötelességünkké teszik a serdültebb ifjúság vallásos gondozását. Falu helyeken többnyire vasárnap tartatik az ismétlő iskolázás — ettől kár volna elvonni az időt. Ezért az czélszerübb — vasárnap délutánonként egyesületbe vonni bo a nagyobb gyermekeket — és ott válogatottabb szentirási helyek, rövidebb erkölcsi tartalmú olvasmányok, nevezetes keresztyén emberek életrajza olvastatása által hatni rájuk. 2. Tartsunk téli estéken válogatott programmal vallásos estélyeket. 32*
