Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

491 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 492 (földmives iskola és Hajnóczki számlája) fordul elő. A kü­lönvezetett zárszámadás tanúsága szerint a „reggeli“ ösz­­szes bevétele 760 frt, összes kiadása 703 frt. 56 kr. s igy a köztartásnak ezen része 56 frt. 44 kr. nyereséggel zá­ródott, mely összeg természetesen benn foglaltatik a jelen­tésem elején tiszta nyereségként kimutatott 598 frt. 96 kr­­nyi összegben. Az étkezésre, terítésre magam is felügyeltem s ép­pen e czélból az éttermet étkezés ideje előtt és alatt többször megtekintettem s két alkalommal magam is együtt étkeztem a növendékekkel. Sem a tisztaság, sem a rend ellen nem volt kifogásom. A főt. egyházkerületi közgyűlés múlt évi szeptem­beri jegyzőkönyvének 166. pontját foganatosítottam. A szakácsnékat fölvétettem a kerületi betegsegélyző pénz­tárba s egyik, betegsége alkalmával, innét orvosoltatok is. A szünidei élelmezést megvalósítottam s bár e két hó­nap a köztartásnak előreláthatólag néhány frt. tulkiadást fog okozni, nem kétlem, hogy a köztartásra a szakácsnő állandósítása csak előnyös lehet. Sajnálatomat kell azon­ban kifejeznem a fölött, hogy a szakácsnői lakás építé­sére nézve tett indítványom újabban sem volt eredménye­sebb s ennél fogva a szkácsnők most is az étkező helyi­ségül is szolgáló régi ebédlőben kénytelenek lakni. A leltár a múlt évihez képest az évben is jelentékeny gyarapodást mutat; különböző evőszerekkel stb. gyarapo­dott a leltár összesen 326 drbbal, mi mellett a rosszak természetesen kiselejteztettek s újakkal pótoltattak. Köszönettel emlékezem meg azon nagylelkű adomá­nyokról, melyekkel magánosok és egyházak a köztartást a lefolyt tanév folyamán is kegyesek voltak támogatni. Gróf Esterházy Móricz ur 0 Nagyméltósága által adott 12 öl fa fele a köztartartás részére ez évben is beszállittatott; Nmélt. Darányi Ignácz ur az iskola felavatási ünnepé­lyen adott külön ebéd költségeit (79 frt. 16 kr.) kegyes­kedett fedezni; tiszt. Szedivi László 4000 fej káposztát s egy kocsi zöldséget küldött Negyedről, sőt a szálitási költséget is szives volt gyülekezete tagjaival részben fe­deztetni; Barthalos István ur a millenniumi külön ebédre 1 hl. bort volt szives adományozni; végre a pápai egyház­megye igen tisztelt egyházai ez évben is megadták a supplicationalis segélyt. Fogadják a szives adakozók ezút­tal is hálás köszönetem kifejezéseit. Ezekben volt szerencsém röviden fölmutatni a főiskolai köztartás múlt évi állapotát; jelentésem végén legyen szabad a tiszta nyereség hovaforditására nézve azt indít­ványoznom, hogy 500 frt fordittassék konviktusi tartalék­­tőke megteremtésére s mint ilyen jelzálogkölcsönben legyen elhelyezhető, 98 frt. 46 kr. pedig vitessék át a jövő év számlájára. Indítványom indokolására tisztelettel említem meg a következőket: A konyiktusnak, mint ilyennek ez időszerint semmi alapja nincs. A köztartási pénztár jövödelme, mely­nek tőkeátlaga 5700 frt., tanulók — s nem magának a konviktusnak segélyezésére fordittatik. A főt. egyházkerület által ezelőtt adott 300 frt. segélyt sem a múlt évben sem ezelőtt nem kapta meg a köztartás, igaz, hogy szüksége sem volt rá, ki tudott jönni a maga erejéből, s igy nem is kértem. De ha e két évben kijöttünk is, kívánatos, hogy a köztartásnak legyen valami alapja, melyből szük­ség esetén maga a köztartás legyen segélyezhető, hogy drágaság beálltával ne legyen kénytelen a kerület a köz­tartás diját emelni, vagy a köztartási felügyelő a nyújtott tápszerek minőségét és mennyiségét csökkenteni. A hús­nak múlt évben 1 krral kg-onként emelkedése 103 frt. 64 kr. több kiadást okozott, a kenyérnek 1/2 krral emel­kedése pedig 81 frtot. Könnyű kiszámítani, hogy ha a hús 4 krral, s a kenyér 2 krral emelkedik, a mi még mindig alacsony ár, a köztartás segélyezés nélkül nem jöhet ki, vagy ha ki kell jönnie 60 frt. díjjal, azt az étlapon kell meggazdálkodni. Mig tehát lehet, addig teremtsünk tar­talékalapot, melynek kamatai a köztartás segélyezésére legyenek fordíthatók. Kérve indítványomnak a főt. egyházkerület elé pár­­tolólag fölterjesztését, a legmélyebb tisztelettel vagyok A nagytiszteletti és Tekintetes Gazdasági tanácsnak Pápa, 1896. julius 12. kész szolgája: De. Antal Géza, köztartás felügyelő. mm«A. A poseni tartományi ev. egyház élete s egyház­társadalmi munkásságának egy századra (1793— 1893.) eső rajzolása*). Igen tisztelt közönség! Mikor az ev. ref. dalárda részéről abban a meg­tisztelő figyelemben részesültem, hogy jótékony czélu első estéje alkalmával rám gondolt, mint felolvasóra, és én kérésének teljesítését szívesen megígértem: arról kellet gondolkoznom, mi legyen felolvasásom tárgya. Abból, hogy itt most egy egyházi dalárda ad jótékony czélu estét, vilá­gos volt előttem egyszerre, hogy felolvasásomnak is egy­részről vallásos, egyházias jellegűnek kell lenni, másrész­ről olyannak, a mi a jótékonyságra irányuló, testvéries együttérzést emelje. Ebből a szempontból kiindulva tart­hatnék most egy tisztán okoskodásokból álló értekezést. De mivel egy tisztán elméleti beszédnél hatásosabbnak tartok egy életképet: ilyennek rajzolására határoztam el magamat. Idegenből veszem a képem tárgyát, de eléggé érdekesnek tartom arra, hogy bemutassam; és eléggé vonzónak s tanulságosnak arra, hogy az egyháztársadalmi nemes munkák megkedveltetésére felhasználjam. Egyéb­iránt lesz gondom arra is, hogy a mi viszonyainkra való utalással egy kissé közel hozzam mihozzánk. Fogjunk hát hozzá a mi monarchiánkkal határos Posen tartományi egyház életének, egyháztársadalmi munkásságának, csaknem egészen a jelen századra eső rajzolásához. Posen Németországnak, közelebbről Porosz­­országnak egy tartománya; régente a reformáczió korá­*) A »Fliegeude Blätter aus den Rauhen Hause« ez. havi folyó­irat, 1895. okt. füzetében megjelent egy czikkből vannak véve az adatok. Felolvastatott a pápai ref. dalárda jótékonyczélu ünnepélyén.

Next

/
Thumbnails
Contents