Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

Hetedik évfolyam.

3§. szám.

Pápa, 1896. julius 12.

DUNÁNTÚLI

PROTESTÁNS LAP.

J4'-------------------------» . .. tr *--------------------------- •

előfizetési du: Az egyház és iskola köréből hirdetések dija:

Helyben és vidékre pos- I hasábos petitsor több

SÄ5 Misim REF.EGTHÁZKER. HIVATALOS «SIE. W£»f

X--------------------------X X--------------------------X

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

! ÁRTALOM: Jövő vallása, r. L— Régiségek (Folytatás) Thúry Etele. —Egyházi élet. A barsi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Mészáros József. — A komáromi egyházmegyei lelkészi özvegy- s át vagyámolda. Boross Kálmán. Iskola iigy. A föisk. igazgató-tanács időszaki ülése jul. 6-án. B. I. — \ egyes közlemények. — Hivatalos rész.

Jövő vallása.

A XIX. század utolsó évtizedét a társadalmi szellemi mozgalmak jellemzik, A müveit országok kiválóbb fórfiai mindannyian nagy fokú érdeklődéssel kisérik az e téren fölvetődött kérdéseket. És sajnos, a helyett, hogy egy egységes irány eszmét szolgálna e nagyobb s nagyobb hullámokat vető buzgalom, mind inkább chaotikus jelleget ölt magára. Abban mind egyet értenek, hogy a jelen társadalom beteg; de hogy mik ezen abnormis állapotnak okai s mi módon lehetne rajta alaposan segiteni, arra nézve legkevósbbé sincs egyöntetű felfogás. Az egyik a meglevő társadalmi s vagyoni viszonyokat s ezek törvényeit ostromolja lankadatlan hévvel; a másik csupán a vallásos élet hanyatlása fölött kesereg és ennek föltétien uralmától teszi függővé a jövő békéjét.

Hagyjuk most el az anyagi javak fölötti vitázók eszmeharczának ismertetését és bírálatát s foglalkozzunk inkább, már lapunk czéljánál és jellegénél fogva is, azon társadalmi tünetekkel, a melyek a vallás körébe tartoznak.

Hogy a vallás-erkölcsi élet hanyatlóban van, azt nem lehet tagadnunk. Talán soha sem terjedt el oly nagy mértékben az egyes néprétegek között a hitközöny, az ezzel járó erkölcstelenség és az atheismus, mint azt ma napság ta_ pasztaljuk. Már magában az a jelenség, hogy a folytonosan tért hóditó sociálistáknak s egyéb velők rokon frakczioknak, leghatalmasabb része

bátran kimeri mondani, hogy „nincs Isten,“ — elég bizonyíték arra, hogy a hitélet veszedelemben van és nem csak a vallás őreinek, hanem a társadalom összes jobbjainak közös vállvetett munkájára van szükség, ha az emberiséget a legnagyobb bajból megmenteni akarják.

Hogy mi az atheismus s mily társadalmi állapotok járnak nyomában, megvilágítják eléggé a történelmi azon lapjai, amelyeken az egyes népek vallásforradalmai s az ezeket megelőző társadalmi nyomor s erkölcsi elvetemedés szörnyű példái vannak följegyezve. De ezek alapok egyszersmind arra is élénk világot vetnek, hogy mely okok szülték mindig az ilyen helyzeteket. A „Bráma“ tekintélyét veszitó igaztalansága miatt az indok előtt s mindaddig, míg Sakjamuni (Buddha), a királyfi, össze nem egyeztette a nép elméjét szivével, annak tudását hitével, a legnagyobb erkölcsi nyomorban sínylődött az indus.

A sopbisták és Socrates korában a nagy műveltségű görög nem tudott már hinni nagyszámú isteneiben és mivel senkije sem volt, aki szivét az oly előre haladott elméjével összhangzásba birta volna hozni, erkölcseiben mélyen sülyedve, az ész és szív áldatlan küzdelmét több századig viselve pusztul el.

Izrael és Juda népét is, midőn a pogány görög s római tudománynyal és műveltséggel megismerkedtek, megmételyezd a romlottság s e romlottságból fölépültek és országukat megtartották volna, ha az isteni Megváltó tanítását, a

28