Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-12 / 28. szám
435 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 43ß mely a szív és értelem harmonikus igéje vala, követték volna. Róma nem világuralma fölötti gőgjében vetette meg istenségeit s taposta erkölcsi törvényeit; hanem azért mert a görögök utján a magas fokú tudásnak és műveltségnek lévén osztályosai, lelkűkből elveszett az egyensúly az ész és szív között s ez mindaddig helyre nem állott, a mig a keresztyénség magasztos tanait magukévá nem tették. Mohamedet is hazájában, Arábiában az tette nagygyá, hogy az ott levő különféle vallásfelekezeteknek az igaz istenség fogalmának rovására menő, ellentétes hittél fogásukat egyszerüsitó s a vakbuzgó arab szivét elméjéhez közelebb vivé s ez által a közromlottság helyébe új erkölcsi életet teremtett. Vagy végül: nem az-e a protestántizmus halhatatlan érdeme, hogy annak idején az emberi elmét, amelyet a renaissance által előidézett tudományosság és művelődési vágy áthatott, fölszabadította az észnek ellentmondó dogmák súlya alól s kibékité a hitet a tudással s ennek következtében az előbb annyira meglazult erkölcsi állapotok helyébe új, szivet-lelket boldogító igaz hitéletet alkotott? Igen! Minden vallás csak úgy fogja legszentebb misszióját betölteni, ha liitelvi és erkölcsi tanításaiban s ennek módszerében nagy figyelmére méltatja a tudományos kutatás vívmányait? ha nem arra törekszik, hogy mint tüzelje harczra a szivet az ész ellen, hanem, hogy mint békitse ki a hitet a tudással. Amint minden vallási megújhodásnak előzménye szokott lenni az istentelenség s a mély erkölcsi romlottság: éppen úgy az atheismusnak s az ebből fejlődő káros állapotoknak oka rendszerint a vallási kérdésekben haladni nem akarás. Amint rossz pásztor az, aki nyáját csak egy helyen akarja őrizni és ha az már le legelt mindent s tovább friss fűre halad, útjában nem követi, hanem hívja régi helyére vissza: épp úgy rossz papság az is, mely az emberiség lelki üdvét a tudásnak csak egy határában gondozza s azon túl azt követni vonakodik. S miként a pásztor nélküli nyáj meghasonlik és szerte verődik: akként bomlik szét a társadalom is, ha hitéletének őrzői őt követni és ez útjokban tanítani elfeledik. Valóban sem a társadalom sem a tudomány nem volt oka az atheismusnak s az erkölcsi züllöttségnek; hanem legfőbb oka volt mindig azon makacs aggódás és meg nem okolt gyanú, a melylyel a papság az ész vívmányait fogadja. Hisz jelen korunkban is ez az alapja az atheismusnak. Amit legjobban azon tény igazol, hogy amaz országokban a legnagyobb, a melyekben a vallás tételei örökre megállapított dogmák vagy ehhez közel álló dogmatikus színezetű hitelvek. A katholikus Francziaország s Belgium, nem különben a félig katholikus és félig orthodox evang. Németország már kétségbe esett harczra készül az atheisták ellen. S küzdelmük előre láthatólag eredménytelen marad, avagy még inkább fejleszteni fogja a hit ellenségeinek táborát Nem lelkesedésük jogosultságában, hanem fegyvereikben van a hiba. A helyett, hogy azt keresnék, miként kell a tudománynak már a köztudatba is átment törvényeit, az emberi ismereteket összhangzásba hozni a keresztyén hitelvekkel, — a helyett bilincseket iparkodnak rakni az emberi észre s erős korlátok közé szorítani, majdnem megtizedelni a tudományos ismereteket, mint a melyek önmagukban ellenkeznek Istennel és tagadják Krisztust. Hibás fölfogás! Hiú törekvés! Hibás fölfogás! Mert az igaz tudomány sohasem támadhatja meg az Istent s tagadhatja meg Krisztust. Ellenkezőleg tartalmat, éltető anyagot ád a hitnek. S mennél tartalomdúsabb a hit, annál erősebb, annál igazibb, s annál boldogitóbb, annál biztosabb! Hiú törekvés! Mert a mai társadalomban, a melynek minden tagja a tudomány becsérzetétől áthatottan az értelemfejlődés és a szabad vizsgálódás jogáért élni-halni képes, a tudás határának megszabása, bármely okból is lehetetlen. Az észnek vethetnek gátot, lerombolja azt; a tudásvágyat rémíthetik anathemákkal, az átok nem fog rajta! A hit elmaradhat tőle s ő magában tör előre ; s mivel ösztönében van a hitre vágyás, alkot magának külün istenséget, külön vallást. — az észvallását. Ez volt a szülője a múltban az észvallásnak is Francziaországban s ez az oka a jelenben is, hogy Francziaország, Belgium s Németországban újra hívőket talál e szellemi aberratio. Ha az atheismussal s a vele kapcsolatos erkölcsi desolatioval szembe szállni akarunk, a bizios siker érdekében az igaz protestantizmus
