Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-14 / 24. szám
373 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 374 f z illendőbb, ellenben a másik mindezektől üres és 232 lépésnyire van a templomhoz és inkább pásztoroknak lakó helyének alkalmatos, az én hivatalomnak hitelessége szerint adván erről ezen megismertető bizonyítványomat. Szentantalfa, 1774.junius 21. Hertelendy Imre, nemes Zalavármegye főbírája.“ A hosszas pernek tehát mégis csak az lett a vége, hogy parochialis fundusukat, épületüket át kellett adni a róm. katholikusoknak. Ez a fundus a mostani róm. kath. templom és iskola helyén lehetett, s a református templom, a hol most van, s a körülötte levő belső telek úgy maradt a kezeik között, hogy ez puszta hely volt akkor. Az idő nem volt alkalmas sérelmeik orvosolhatására, pedig az antalfaiak megszűnés nélkül zörgettek a trón zsámolya előtt, de meg nem hallgattattak. Esperes, püspök, a bécsi vallásügyi biztos levelei bizonyítják ezen folytonos kérvényezésüket, kik alig tehettek egyebet velük, mint vigasztalták, bátorították őket. ügy látszik, a szentgáli királyi vadászok közvetítették a a leveleket. Ezek minden év elején vitték a bakonyi nemes vadat a királyi konyhára, s nem egyszer református hitsorsosaik sürgető levelét a vallásügyi biztoshoz. lm a régi időkre emlékeztető jelül ide irok még egy ilyen választ mely a veszprémi egyházmegye esperesének szólt: „Tiszteletes nagy jó Uram! Érdemes levelét Tiszteletes uramnak nagy becsülettel vevén, ugyanazon szentgáli uraiméktól mindjárt felelni kívánok. A szegény antalfaiak ezúttal vallásgyakorlatért éppen haszontalanul folyamodnának. Mesterhez is olyanhoz, aki velők könyöröghetne, semmi reménységet sem nyújthatok, mivel egy rendelés ezen kérésnek határozottan ellentáll, melynek megváltoztatása iránt még most nem is álmodozhatunk: hanem a gyermecskék tanítására talán hamarább megengedődik az ilyetén mester bevitele és első lépésnek, a mint az idők s dolgaink megnehezedési vágynak, ez is elég volna. Idővel ha a feltételek változnának, s az elmék is, melyek az ez előtt való esztendőkbe némelyek által okozott nyughatatlanságokra nézve tőlünk nagyon elidegenedtettek, kevesednének, a többiekről is talán könnyebben vehetnénk reménységet. A kapolcsiak bajának is orvoslásába igyekezni fogok és vagy T. Kun uramnak, vagy Soós István uramnak, ki talán hozzájuk közelebb is vagyon, megfogom kimenetelét írni. Többire szives indulatiba ajánlottan vagyok Tiszteletes nagy jó uramnak Bécs, 1777. január 16. igaz köteles szolgája Nagy Sámuel.“ Nagy igazság van kifejezve ezen levélben. Mária Teréziát környezete oly elfogulttá tette, hogy nem egy ilyen kisebb eklézsia, mint Szentantalfa, de még a nagyok és fényesek is híjába kérték tőle vallásuk szabad gyakorlását, ha azt egyszer valami ürügy alatt elvehette. Várniok kellett jobb időkre, elfogulatlanabb emberekre, melynek közelgetését minden igaz lelkek epedve óhajtották. De ez az idő csak II. József trónra lépésével kezdődik. (Folyt, köv.) ThüRY ETELE. ISKOLAÜGY. Az érettségi vizsgálat reformja. Nem ismeretlen e lapok olvasói előtt, hogy közoktatásunk jelenlegi vezetője az érettségi vizsgálati eljárás körül bizonyos módosításokat akar életbe léptetni. Mindenki feszült érdeklődéssel nézett azon értekezlet elé, melyet a kérdés tüzetes megvitatása czéljából f. é. márcz. 23-ára összehívott a miniszter. Az elnöklő miuisteren kívül részt vettek benne közoktatásunk vezérférfiai s nehány középiskolai tanár is a fővárosból. Némelyek felpanaszolták, hogy vidéki tanárok nem voltak meghiva, — ami — tekintve a vidéki középiskolák sajátos viszonyait — talán jogos kívánság is. Az értekezlet a következő megállapodásra jutott: a) Legnagyobbrészben idegenkednek a felmentéstől, hogy t. i. egyes, kiválóbb tanulókat akár a gymnasiumi tanfolyam alatt tanúsított szorgalmukért, akár kitűnő éretts. írásbeli munkálatuk jutalmául a szóbeli éretts. alól egészben, vagy részben felmentsenek. b) A magyarból latinra való fordítás helyett a latinból magyarra való fordítást ajánlják. c) Mint méltányos eljárás szóba került az u. n. compensatio, hogy oly tanuló, ki valamely tárgyban az arra való tehetség hiánya miatt minden buzgalma mellett sem tud megfelelő eredményt tanúsítani, de a többi tárgyban elért szép siker miatt elnéző bánásmódra érdemes, el ne ejtessék, hanem érettnek nyilvánítható legyen. A minister kijelentette, hogy a felhozott érveket megfontolás tárgyává teszi s legközelebb rendeleti utón fog e kérdésben dönteni. Az 1883. XXX. t. ez. 22 §-a értelmében az érettségi vizsgálat ügyében gyökeres reform csak az iskola-fentartó felekezetek meghallgatása után eszközölhető. Az ev. ref. konvent f. é. ápr. 20-án Budapesten tartott gyűlésében kimondta, hogy a maga részéről is hozzá akar járulni az érettségi vizsgálatok szőnyegen levő kérdésének helyes megoldásához s tudni óhajtja, mi a nézetük e tekintetben az ev. ref. főgymnasiumok tanárkarainak. Kerületünk főpásztora, főtiszt, püspök ur 1896. máj. 13. 398. sz. leiratával hívta fel e kérdés tárgyalására a pápai ev. ref. főgymn. tanárkarát. Tanárkar máj 15-én tartott gyűléséből a kérdés megvitatására bizottságot küldött ki s e bizottsági jelentés folytán junius 11-én tárgyalta az ügyet. A vitában részt vett minden egyes tanár s a bizottsági javaslattól sokban eltérőleg a következő megállapodásra jutott: a) Az érettségi vizsgálati eljárás mai formájában nem czélravezető, reforma szorul. b) Az érettségi vizsgálat didaktikai és paedagógiai szempontból fontos intézmény, azért fentartandó. Azonban magasabb színvonalra kell emelni oly módon, hogy legyen fakultativ, t. i. csak azokra kötelező, akik főiskolákra készülnek. c) Az érettségi vizsgálatra való bocsátás alapfeltétele a VIII. o. végzését igazoló végbizonyitvány, mely magában is képesít főiskolai tanulmányokat nem kívánó hivatalnoki pályákra, úgyszintén az önkénytességre is. II. Az érettségi vizsgálat ezután is Írásbeli és szóbeli legyen. írásbelit készítsenek a vizsgálatra jelentkezők: a) Magyarból, és pedig értekezést, bármely szakkörből választható tétellel.
