Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-14 / 24. szám
371 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 872 Mindig boszankodom, valahányszor a tanév elején olvasom, hogy az egyetemi ifjúság az egyetemi templomban ekkor és ekkor vesz részt a véniszancién. S mindig boszusan emlékszem a kolozsvári egyetemi hallgató koromból való ama tényre, mely szerint az egész egyetemi ifjúság tényleg ott volt a „ Te deu?nuon az egyetemi templomban. Ott voltak a protestánsok is! . . . Nagyobb részben természetesen csak kíváncsiságból, — hanem hát a mi tisztelt kér. testvéreinknek ez is elég, mert az érdeklődést olvassák ki belőle. Oda irányul azért az én véleményem, hogy a prot. egyháznak lépéseket kellene már egyszer tennie, hogy azok a tisztán állami intézetek ne gerálják magukat katholikus intézetek gyanánt. Egy-egy képviselőházi felszólalás, — egy_egy ez irányban való czikkezés s egy-egy konventi felirat minden esetre érne valamit, — jóllehet úgy látom, hogy ez a beállott uj ezredik év is csak annyi harczot fog hozni, mint az elmúlt, mert az ellenség még erősebb s még erőszakosabb leend. Vannak nekünk ugyan ám tekintélyes világi embereink: tőlük várjuk az ez irányban való fellépést, ők érintkeznek napról-napra azokkal, kik a haza ügyeit vezetik. Világosítsák fel ezeket, hogy a magyar protestantismus semmi esetre sem érdemli meg, hogy az állami élet körében ellene tüntessenek, s még kevésbé érdemli meg, hogy a tudományos intézetek is felekezetiekként viselkedjenek vele szemben akkor, mikor a sokat tűrt s szenvedett protestáns egyház is hozzá járul tagjai filléreivel amaz intézetek fentartásához. Dixi et salvavi animam meam. De. Tüdős István. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. „Alább meg irt jelen soraimmal bizonyltom, hogy a veszprémi káptalannak megkeresése mellett a nemes vármegye parancsolatjából Antalfára kimentem a végre, hogy a katholikusoknak az ő belső fundusok iránt való okaikat megvizsgálnám, ottan jelen lévén főtisztelendő Balassa István kanonok a káptalannak kiküldött személye, a pápista részről nemes Sülé Sámuel, Pálfi Miklós, Illyés Ferencz és Mihály, Jankó György és János, a lutheránus részről nemes Sólyom Miklós, István és Ferencz, Yidosa Pál, György és István, Dobosi István, a helvét hitvalláson levők részérói nemes Cseh István, Somodi István, János, Ferencz és Miklós, Szarka György, Szűcs István, NyirŐ Sámuel. E fent Írtaknak a nemes vármegyétől lett küldetésem fundamentuma ezen áll: kijelentettem, hogy a pápisták kérésének körülállását megvizsgálnám, mert hiszik, hogy a helvét hitvalláson levőknek lett kegyelmes rendelését ő felségének, ő felsége fogja változtatni. Minek előtte pedig a vizsgálathoz fognék, a jó békességre és örökkétartó megegyezésre emlékeztettem; elvégezvén ezen nyilatkozatomat a fent irt Balassa István kanonok ur ezekre emlékeztette: 1-ször, Hogy az 1753-dik évben mint állítják lett osztálykor a pápisták parochiájának kijelölt fundust soha a pápisták nem kapták meg, és mivel nem kapták meg a mutatott fundust, a belső fundusnak harmad részét átadták. 2-szor. Az 1769. esztendőbeli Ö felségének kegyelmes parancsolatja szorint világos szókkal az parancsoltatik, hogy a mely fundusok hajdan a parochiához tartoztanak, attól megválva a melyet vagy muguk pénzén szerzettének, vagy a magokéból szakasztottak, a pápistáknak adattassanak, a helvét hitvallás gyakorlata semmisittessék meg, a pápista pap bevitessék és az, az említett harmadrészt, mely a katholikusok kezénél volt megkapta, sőt a kétharmadrészt is e szerint, melyet hajdan a pápisták bírtak megkapta, bírta és egyharmad részéből azon fundusnak a reformátusok által kizárattattak. 3-szor. Jól emlékeznek, hogy mind a három valláson levő antalfaiaknak adományából ez a fundus a parochiához tartozott és azon szőlőnek része is, mely az utóbbi rendelés által visszafoglaltatott, tartozott az eklézsiához. 4-szer. Az illendőség is azt hozza, minthogy a templomnak szomszédságában vagyon az a fundus, amaz pedig alkalmatlan, sőt hogy az a közös fundus a községnek liagyattassék: törvényes, minthogy ezek az okok úgy hiszi, hogy Ő felsége által az 1769-dik esztendőbeli parancsolat szerint vissza adattatik, nemkülönben a nemes közbirtokos uraimék is, az ágostai és helvét hitvalláson valók ezekről meggyőződvén, a parochialis fundust a szőlővel együtt visszaadják. A fent ezimzett kanonok úrnak előterjesztéseit én is javasolván egymási'a tekintgettek a nem katkolikusok és maguk között tanácskozván, az 1753-dik esztendőbeli osztályuk szerint, melyet ezen utóbbi végrehajtás előtt békével mindenkor bírtak a pápisták, vissza adni készek lettek, úgy mindazonáltal, hogy a királyi rendelés szerint a parochiának lefoglalt fundushoz a pápistáknak semmi közük ne legyen; minthogy pedig ezt a harmadrészt a kanonok úr elfogadta ugyan, de a más két harmadrészhez és a szőlőhöz való jogát fenhagyta, arra pedig hogy a pápisták ezen utóbbi rendelés szerint a parochialis fundushoz foglaltatott fundusból kihagyattassanak: ebben meg nem egyezhet. Ezen nyilatkozatára a kanonok úrnak, megindulván a nemkatholikusok és ajánlásokat emlegették és felkiáltottanak, hogy az ő felsége parancsolatjához ragaszkodnak, világos jelét adván, mily nehéz a diadalmas sziveknek hajolni. így füstbe men vén az egyezségnek reménysége, végtére arra mentünk, ez-e, vagy amaz fundus légyen alkalmatos a parochiális fundusnak, a kanonok úrtól és a pápistáktól kényszerittetve lévén, a fent megnevezett személyek jelenlétében ki mentem és mind a két fundusnak minémüségét a mint legjobban lehetett megvizsgáltam. A mely általam véghez vitt vizsgálat elsejével átláttam, hogy mind fekvésére, mind nagyságára, mind hogy nagy épület is van rajta és a templomhoz közel van és csak az út választja el, mind az osztály szerint, mind az 1769-dik esztendőbeli királyi rendelés szerint nekik adattatott; hozzájárulván, hogy parochiális helynek
