Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-07 / 23. szám
361 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 362 bizonyítványaik és tanítói minőségben töltött szolgálati éveikre tekintettel osztályozza, módosítandó lenne szerintem akként, hogy „képesítő bizonyítványaik, tanítói pályán elért sikereik, valamint tanítói minőségben eltöltött szolgálati éveikre tekintettel.“ Ezen közbeszurást, megtoldást azért kívánnám felveendőnek, mivel nincs egyetlen oly pálya sem, melyen az elért kiváló siker, feltűnő eredmény egyéb jogczimek mellett tekintetbe nem vétetnék az illető előléptetésének, emelkedésének megítélésénél. így van ez az állami hivataloknál; igy van nálunk protestáns lelkészeknél, katonaságnál, s az élet terén mindenütt. A mily joggal tulajdonítunk előnyt, érdemet a jeles képesítő oklevélnek, ép oly joggal részeltethetjük előnyben, előjogokban azt, ki gyakorlati téren, a tanítás czéljának eléréséhez tud felmutatni, joggal elismerésre, megjutalmaztatásra váró és érdemes eredményeket. Nem kívánom én minden egyes fokon, mint az eddig gyakorlatban volt, szigorúan mérlegelni az osztályozást, megkülönböztetni a jeles, jó, kielégítő iskolákat, mert ez sok más körülménytől is függ, nem csupán a tanító egyéniségétől. Függ p. o. a gyermekek számától, az iskola jellegétől, falusi, vagy grófi gyermekek nevelésre alkalmasabb voltától, helyi viszonyoktól; de mégis kell, hogy az általánosan kiválóbbnak elismert, kiemelkedő tanítóknak, kik bármi ok miatt jeles, vagy jó képesítőre nem tudtak szert tenni, a gyakorlati tanítás terén azonban elsőül jelelentkeznek és ismertetnek : mód és lehetőség nyujtassék arra, hogy ezek is fáradozásaiknak, eredményeiknek megfelelő s azokat jutalmazó helyekre 1-ső — 2-od osztályú üresedésekre pályázhassanak és elválaszthatók legyenek. Mert bizony annál a jeles iskolai bizonyítványnál százszor többet ér a gyakorlati tanítás terén elért és felmutatott siker. A minek megjutalmazásáról e javaslatban gondoskodás nincsen. A III. §. teljes egészében megmaradhat. A IV. szakaszon, mely a pályázatról szól, némi változtatás lenne eszközlendő, még pedig mindjárt a 13 § meglenne toldandó azzal, hogy a pályázó kérvényeinek másolata hitelesítendő az illetékes esperes, kir. közjegyző, vagy helybeli lelkésze által; némi könnyítést czélozván elérni ezzel, hogy a különben is csekély javadalmazásu tanitói testület okmányának hitelesítése czéljából ne legyen kénytelen a költséges közjegyzői, vagy sokszor a nagyobb távolság miatt nehezen megközelíthető esperesi hivatal közreműködését igénybe venni, hanem azokat hitelesíthesse illetékes lelkészével, miként az eddig is gyakorlatban volt s van az állami, községi, tanitói állások megüresedésénél mindenütt, s bajok, visszaélések sohasem származtak. Ezen szakasznak igen czélszerü s helyes intézkedése az, mely a tanitóválasztás eszközlésével a helybeli lelkészt bízza meg, s a deputatiók kiküldését egészen mellőzi. Teljesen helyes, mert vagy törvényesen választ a gyülekezet, s akkor a deputatió is egészen felesleges; vagy törvény és szabály ellenesen, a mikor úgy is megfellebbezhető és megsemmisítendő a deputatió közreműködése és vezetése mellett is. E szakaszban azonban múlhatatlanul felveendőnek tartanám a meghívás utján való választást is. Hogy mily czélszerü és gyakorlatban teljesen bevált intézkedés a meghívás utján való választás, igazolja azt annak nálunk papoknál már eddig is érezhetett jótékony hatása. Sok visszaélésnek, kellemetlen személyeskedéseknek van azzal útja állva, s egyházi téren, a hol csak lehet, alkalmazni és létesíteni kellene azt. Igen csodálom, hogy a különben legnagyobb körültekintéssel és czélszerüséggel készült javaslat szerzője ez okosabb s oly czélszerü eljárást javaslatában figyelmen kívül hagyta és fel nem vette. Az V. szakasz a tanitó-választás lefolyásáról, cselekményéről szól, s teljesen kifogástalan, azon észrevétellel azonban, hogy mivel benne kifejezetten sehol sem olvasható, hogy a szabályszerűen lefolyt választás: az egyházmegyei közgyűlés által erösitendö meg, ez mindenesetre fölveendő, igazolván ezt az eddigi gyakorlat, egyházi törvényeink, de meg autonoinicus egész rendszerünk, mely egy ily fontos ténykedés végelbirálását, meg vagy meg nem erősítését, nem hagyhatja az esperes jogkörében, hanem azt a közvetlenül felettes erkölcsi testület, az egyházmegyei közgyűlés jogának hagyja fenn. De meg ez képezi legnagyobb biztosítékát a választás szabályos lefolyásának, s az egész ügy tiszta, törvényes lebonyolításának legbiztosabb ellenőrzése. A VI. szakasz a szabályellenes választásokról szól s 37 §-ában az esperest felhatalmazza a kétségbevonhatlanul szabály és törvényellenes választás megsemmisítésére s az uj választás elrendelésére. Ide felveendő lenne, hogy minden önkénykedésnek, egyoldalú magyarázatnak, esetleges személyeskedéseknek eleje vétetnék, azon pótlás, mely szerint az esperes ezen ténykedéséről indokolt, jelentését az egyházmegyei közgyűlésnek beterjeszteni, s azzal el vagy el nem fogadtatni: szóval jóváhagyatni tartozik, ügy is nagy a hajlam az autonomícus jogok megnyirbálásához, az egyházmegyének ma holnap alig lessz jogköre és tenni valója, én tehát ily jog feladását czélszerünek sem helyesnek nem vélem. Ugyanezen szakasz 38 §-a azt mondja, hogy tanitóválasztás ellen csak az illetékes presbitérium tagjai fellebbezhetnek. Ezt igy nem tartom elegendőnek. Hiszen a választásnál mások is vannak érdekeltek, ott vannak a pályázók, kiknek érdekében áll, hogy a szabálytalanságok kiderittessenek, a visszaélések megtoroltassanak, s esetleg a választás is megsemmisittessék, azoktól semmi esetre sem tartom elvehetőnek a fellebbezési jogot; de meg vagy van visszaélés, vagy nincs. Ha van toroltassék meg, bárki legyen is a föllebbező; ha pedig nincs, jóváhagyatik a választás úgy is, bárki által adassék is be a fellebbezés. Ezek lennének röviden észrevételeim e javaslatra melyet különben a maga egészében jónak, s egy tökéletes, egy helyes választási szabályzat elkészítéséhez igen-igen figyelembe veendő hasznos és czélszerü munkálatnak tekintek. Patay Károly.
