Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-07 / 23. szám
363 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 364 A harczokban győzhessen, S tudomány és erény által Mindig boldog lehesen. TÁHCZA, Himnus. Előzetes észrevételek. Az 1892-ik évben a koronázás 25 éves évforclulati emlékünnepére, Szász Károly ev. ref. püspöknek egy himnusa jelent meg. Minthogy e himnus önmagában is igen szép s beosztása is hasonlóképen tökéletes : én erre a múlt évben visszaemlékezvén, arra határoztam magamat, hogy ha már az ezredév emlékünnepét az örök Gondviselés kegyelméből életben megérhettem, e rendkivül fontos és szép időszak emlékezetére, hasonló beosztással, de természetesen más tartalommal, én is Írok egy egyszerű himnust, mely legalább ev. ref. templomi énekkarok számára használható legyen s melyet a későbbi időkben is évenkint a király születése napja alkalmával, templomi énekkarok, s kisebb egyházakban, ahol az szokásban van, a kántor-orgonisták használhassanak. Ennek megírásánál e 2 szempontot tűztem ki ezélul; 1. Hogy annyira egyszerű, s ennélfogva a lehetőségig népszerű legyen, hogy a kik legalább olvasni s Írni tudnak, első hallásra azok is könnyen s világosan megérthessék. 2. Hogy a verssorok a szótagok számára nézve hasonlók legyenek a legrégibb verses nyelv emlékekhez, melyek legalább a Hunyadi Mátyás király korára vezethetők vissza s igy külalakjokban is a régi korra emlékeztessenek, mint a milyenek e sorok : Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra! Mert őt adta Men nékünk Menyországból oltalmunkra, mely sorok tehát 1458-ból származhatnak; és hasonlók legyenek az egyházi énekirodalomban ismeretes legrégibb templomi énekekhez, amilyen az : „Ének a Szent István jobb kezének a megtalálásáról,“ — mely a Szabó Károly „Régi magyar könyvtára" szerint 1494-ben (vagy talán 1484-ben) Nürnbergben már ki is nyomatott: — s a milyen végül a „Königsberg! töredék“ utolsó 6 sora, mely a XlV-ik századból származik, s melyek 8 és 7 szótagu verssorok különböző változatban. (A következő himnus 7-ik és 8-ik sorának lehet egy és ugyanazon dallama..) Király-himnus és egyszersmind Ezredévi himnus. Jövel Szent-Lélek* szállj le ránk! Szállj le, szállj a Királyra! Hogy a szeretet fényében Ragyogjon koronája. Ruházd fel őt bölcsességgel, Áldd meg erős lélekkel; S a jó királynéval együtt Boldogságban, egészségben Áldd meg hoszzu élettel! Jövel Szent-Lélek szállj le ránk! Szállj le e szép hazára Hogy egyetértés áldása Szálljon minden fiára. Hogy a békét jól használja, 1896 május Jövel Szent-Lélek szállj le ránk! Szállj le e hon népére! Hogy békesség és nyugalom Szálljon le életére. S mint fenn maradt itt általad Egy egész évezredig, Maradjon fenn a magyar nép, Maradjon fenn a magyar nép Véghetetlen időkig ! 2-án. Félegyházy Benjámin debreczeni ev. reform, főiskolai nyugdíjas gimnáziumi tanár. MX Y VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Az iíjusági országos tornaversenyről. Gróf Csáky Albin teremtette meg nálunk az ifjus. orsz. tornaversenyeket. Övé az érdem, hogy középiskolai tornatanitásunk olyan hatalmas lendületet vett, a minőről előbb álmodni is alig merészkedtünk. Az ő buzgóságát, az ő nemes ídealismusát dicsérte az a közel ötezer magyar fiú, a kik a múlt héten hazánk szivében bemutatták erejüket, ügyességüket a nemzetnek s a koronás királynak. A múlt és jövő határkövénél bizonyságot tett az az ötezer ifjú arról, hogy a magyar oly tényező, amelylyel Európa sorsának intézetében jövőre is számolni lehet és számolni kell! A ki látta az ifjúsági versenyek szivárvány színeit, ragyogó pompáját, — nem felejti soha, — a ki még nem látta, — el nem képzelheti, — mert a mi ott volt, az mesének is sok. Bármely zugában laknánk ennek az országnak, büszkeséggel gondolnánk a második ezredév ez első ifjúságára, — de mi különösebben is büszkék lehetünk. — Örömünket megérteni könnyű, — büszkeségünket megbocsátani nem nehéz: azokközt az ötezer magyar fiú közt ott voltak a mi fiaink, a mi tanítványaink is! Ott voltak! dicsőséggel s babérral tértek haza közénk, mint rendesen szoktak. Az ő dicsőségük fénye visszasugárzik ránk s ez mi örömünk, büszkeségünk. A verseny lefolyását terjedelmesen közölték a napi lapok, valamint a győztesek neveit is. Amazt mellőzük, — a győztesek névsorából kiválogatjuk főgymnasiumunk növendékeit s ide iktatjuk neveiket. Olvassuk el s legyünk büszkék rájuk! Főgymnasiumunk növendékei 8 dijat nyertek és pedig: 1) A döntő versenynél, kötélmászásnál első dijat, arany érmet nyert: Eötvös József VII. o. t. 2) Csoport versenyen, kötélmászásnál ugyanő ezüst érmet. 3) Magas ugrásuál első dijat, ezüstérmet nyertek: Vargha Pál VI. és Horváth Lajos V. o. t. 4) Távolugrásnál első dijat, ezüst érmet nyert: Edelényi Lajos VI. o. t. 5) Rúdugrásnál második dijat, bronz érmet nyertek: Horváth Dezső VIII. és Jakab István VII. o. t. 6) Futásnál második dijat, bronz érmet nyert: Baldauf Gusztáv Vili. o. t. így jutalmazás tekintetében intézetünk a versenyző intézetek között körülbelül a harmadik helyen áll. Az érmek művészi kivitelűek, első lapjukon.
