Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-10 / 19. szám
291 • DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 292 hogy e téren még nagyon sok áll előttünk! S hogy bár a művészetnek, a nemzeti irodalomnak, a tudományok legkülönbözőbb ágainak s ipari és egyéb alkalmazásainak aránylag rövid idő alatt bámulatos haladására teljes önérzettel mutathatunk rá: még csak a kezdet kezdetén vagyunk, mely kezdettől nemzetünket dicsőséges végre vezetni a nemzedékek hosszú sorozata s csak megfeszített igyekezet árán leend képes. És itt Te feléd fordulok, Hozzád intézem felhívó szómat, főiskolánk s hazám nemes Ifjúsága! Nagy, magasztos ez ünnep, melyet megülni itt megjelentünk, mint emlékünnep is, mert a nemzeti erényeknek: a haza iránti törhetlen hűségnek, a lángoló szabadságszeretetnek, az alkotmány iránti rendületlen tiszteletnek, a nemes és jó iránti fogékonyságnak oly kiváló példáival találkozunk ezredéves történetünk folyamán, hogy azokra visszaemlékezni és pedig öröm s büszkeséggel eltelve emlékezni vissza, méltó okunk vau. De Isten előtt kedves, szeretett hazánkra s mindannyiunkra nézve igazán felemelő e nap csak akkor leend, lia nemcsak emlék-, hanem fogadalmi ünneppé is avatjak azt: egy szívvel lélekkel tevén erős fogadást ez ünnepélyes órában, hogy egyfelől mindazt, a mit őseinktől drága örökként átvettünk, az utódok számára híven megőrizzük; másfelől meg lankadatlan szorgalommal, nehézségektől vissza nem riadó munkálkodással, a nemzeti műveltség kincseinek minél nagyobb mérvben gyarapításával igyekezendünk hálánkat leróni a nekünk szabad hazát szerzett ősök s szent kötelességünket teljesíteni Isten és a jövő nemzedék iránt.— És e nemes elhatározás végrehajtásában bizonyára tovább is velünk leend Ur s ha Isten velünk,|ki ellőnünk ! ? Midőn még a m. t. közönségnek főiskolánk nevében hálás köszönetemet nyilvánitanám, hogy megjelenésével megtisztelni kegyeskedett egyszerű ünnepélyünket, azt ezennel megnyitottuak jelentem ki, Dr. Horváth József. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. A főbíró dolgát végezvén, bejelentette a vármegyén az ügy ilyen állását és Zala vármegye ügyésze tiszti keresetet indított idősb és ifjú Somodi János, Szarka Péter és Szűcs István ellen a törvényszék előtt, a miért ezek az egyház birtokainak átadását nem engedték meg. A pörben hivatkoztak ezen egyházuk igazait híven védelmező nemesek arra, hogy a követelt birtokok nemesi birtokok, s mint ilyenek adattak az egyházi hivatalnokoknak, kértén igaz ügyük megvizsgálását, s el is rendelte a vármegye, hogy tanuhallgatás eszközöltessék az egyházi földek, szőlő, parochialis fundus szerzéséről. Simogha Mihály táblai jegyző 1770. ápr. 22-ére Köveskállára maga elé idézte a tanukat, kiket a következő kérdésekre hallgatott ki. „Először. Vallja meg a tanú, hogy szőllőhelyben azon antalfai határban levő egy hold földet, mely fölszélről Nagy János ur, alszólről pedig Kazi Istvánnak földei szomszédságokban vagyon; úgy szintén azt is mely Bánfán Sólyom família malma előtt való dűlőben vagyon, antalfai kálomisták irtogatták és szerezgették magok prédikátorjuknak számára. Nem különben Másodszor. Úgy van-e, hogy korpás-hidai rétet is, mely nemes Somodi família földei között fekszik, Somodi János uram engedőiméből; a Domokosban levő rétecskét pedig, mely Szarka família régi ház helyével egy tagba és egy kerítés alatt vagyon, ugyan Lzarka família engedelméből irtogatták és tisztogatták nevezett antalfai kálvinisták ? Harmadszor. Hát azt tudja-e a tanú, hogy a mocsári hegjren levő ekklézsia szőlőt ugyan többször nevezett kálvinisták plántálták ? Úgy Negyedszer. Igaz-e, hogy a parochián belől levő kertet gyöpül fogták föl a kálvinisták és azt bekerítvén egy részit feltörték, más részit kaszállónak hagyták, egy részre pedig prédikátor és mester házat építettek, de az előtt az parochiális fundusnak nem tartatott ? Első tanú, nemes Sólyom Miklós Zalavármegyébe helyeztetett antalfai lakos, helybeli nótárius, ágost. hitv. körülbelül 47 éves. Az első kérdésre letett hite után vallja a tanú, hogy az előtt mintegy 11 vagy 12 esztendőkkel szölőhelyben azon antalfai határban levő kérdéses egy hold földnek mintegy felét; a más részit pedig már az előtt a tanú emlékezetire — aki Antalfán születtetvén mind e koráig ott is lakott — predikátorjok számára szántván s vetvén a kálvinisták; a másikat pedig, mely Bánfán Sólyom família malma előtt való dűlőben vagyon, ugyan antalfai kálvinisták ez előtt mintegy 15 esztendőkkel irtogatták és szerezgették predikátorjok számára, s a malom előtt való föld melletti megye is oda tartozandó; úgyszintén a 2-dikra tudja a tanú, hogy mind a két rendbeli kérdéses rétet irtogatták és tisztogatták antalfai kálvinisták, a megnevezett Somodi és Szarka família, mint kálvinisták engedelmébül; osztály alkalmatosságával is a kálvinistáknak esvén a mondott rétek, azon okból, mivel akkoron úgy lett meg az egyezés, hogy a mely földet kálvinisták adtak az eklézsia számára, azon földek és rétek azoknak vissza adattattak, úgy a pápistáknak, s lutheránusoknak is. Hasonlóképen a 3-dikra letett hite után vallja, hogy a kérdéses szőlőt is kálvinisták plántálták, de azon szőlőnek fundusa is a parochiához tartozandó fundus volt. — A 4-dikre. Tudja, hogy a kérdéses kertet gyöpül fogták föl a kálvinisták és azt bekerítvén egy részét feltörték, másikat kaszálónak hagyván, egy részére pedig prédikátor és mester házat építettek, de parochialis fundusnak tartatott-e vagy sem, nem tudja. Második tanú Illési Eerencz, római katli. ugyan ide való lakos, körülbelül 45 éves, letett hite után vallja az első kérdésre: A tanú Antalfa helységben születtetvén s ott is lakóképpen mind e koráig megmaradván, vallja hogy a szőlőhelyben antalfai határban levő kérdéses egy hold földnek darab részét irtották, nagyobb részét pedig mint tisztát már az előtt a prédikátor számára szántották a kálvinisták. A 2-ikra vallja a tanú, hogy a
