Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-10 / 19. szám
Hetedik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1896. május 10, DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, TARTALOM: Hazánk ezredéves ünnepén. Dr. Horváth József. — Régiségek (Folytatás). Thúrtf Etele. — Lelkészértekezlet. Balta Endre. — Róma Amerikában. M. P. — I s k o 1 a ü g y. Szabályrendelet. (Vége.) — T á r e z a. Egyiptomi tanulmányút. (Folytatás.) Barcsi József. — Vegyes közlemények. Hazánk ezredéves ünnepén *). Nagyérdemű Közönség! Tisztelt Tanári Testület! Nemes Tanuló Ifjúság! A legmagasztosabb öröm érzetével, de egyúttal a legmélyebb bálával eltelve a Mindenható iránt, kinek kegyelme nemzetünknek e napot megérni engedte: gyűltünk össze az Istennek, Hazának és Tudománynak szentelt eme helyen, hogy mi is kifejezést adjunk annak a felemelő érzelemnek, mely méltán tölti el minden igaz magyarnak kebelét hazánk ezeréves fenállásának emlékünnepén. Ezer év! . . . Csak arasznyi része a vógetlen létnek; de nagy idő egy a történet itélőszéke elé hivott nemzet életében —, nagy idő, melyet átélni s leáldoztán diadallal ünnepelni csak keveseknek, csak kiválasztottaknak adatott! Keveseknek még akkor is, ha a béke, a zavartalan jólét röpke pillanatként tűnő évei alkotják; s csak kiválasztottaknak, ha — mint nemzetünk életében is — a súlyos megpróbáltatások, a letért folytatott küzdelmek s a szenvedósteljes tűrés múlni nem akaró napjai — pihenést alig engedve — váltogatják egymást. És erre gondolva nem lehet hálánk az anynyi diadalmas harczot megharczolt ősök iránt elég nagy, nem lehet örömünk eléggé élénk, hogy még mindig szánkba vehetjük az ihletett költő *) Elmondatott a főiskola ünnepélyén, f. hó 9-ikén. eme szavait: „és annyi balszerencse közt, oly sok viszály után . . , él nemzet e hazán!“ Él!... Ez oly sokat kifejező szó azonban egyszerre a jövőre irányitja tekintetünket, ajkainkra adva a kérdést: vajon van-e, leliet-e okunk ép oly remény és bizalommal gondolnunk a jövőre, mint a mily örömmel és büszkeséggel tekintünk a múltba? És e kérdésre feleletként hazánk legnagyobb élő, koszorús költőjének eme szavait hallom megcsendülni: igényt az életre csak oly nemzet tart* hat, a melynek czélja van! S mely e czélért folyton, csüggedetlenül küzd! Igen. Egy nagy és nemes czélnak, a szabadságnak gondolata lelkesítette őseinket is, ez aczélozta meg idegeiket s öntött új életet a nemzet nem egyszer teljesen kimerültnek látszott tagjaiba! S csakis czélra, nemes czélra törve remélhetjük mi is, hogy ezredéves ünnepeinket nem az alkonyodó napnak bágyadt sugarai, hanem egy jobb és még hosszú jövő fénye aranyozandják be. Erős, tántorithatlan hit Istenben, kinek hatalma tarthatta csak meg eddig is drága hazánkat tiszta erkölcs; nemes Ízlésnek hódoló művészet; a mindenség csodás titkait feltáró s javunkra felhasználni megtanító tudomány azok a javak, a melyekért küzdeni a legszebb feladat s a melyeknek birtokában aggodalom nélkül nézhetünk majd a jövő harczai elébe. Csakhogy valljuk meg őszintén — talán nem fogja ünnepi örömünket ez önbeismerés zavarni — 19 i^ előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből I hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több ■sr «"its. iliííTllLIMI EGYHÁZKER. HIVATALOS ÉliMféSSí?" %---------------------------K X--------------------------*
