Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-03 / 18. szám
281 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 282 Igyanezen alkalommal felhívja a presbyterium elnökét, miként felhívásának vételétől számított három hét után, annak utolsó napjától számított három héten belül tanitóválasztás czéljából presbyteri gyűlést hirdessen és a tanitóválasztást az iskola széktől beérkezett javaslat felolvasása után ejtse meg. 16 §. Az esperesi rendelet vétele úján a lelkész, mint a presbytérium elnöke, a mennyiben az egyházi törvény 32-ik §-a alapján afpresbyteri ülésben részvétből ki volna zárva, vagyis a pályázók között fia, unokája, neje, testvére, első fokú unoka testvér, első fokon sógora, vagy ipa volna érdekelve, ezen körülményt az esperesnek haladéktalanul bejelenti. Az esperes ezen esetben a választó presbyteri gyűlés vezetésére egy lelkészt küld ki és erről a presbytériumot azon hozzáadással értesíti, miként a helyi lelkész által kitűzött időben, melyről a kiküldött lelkész a helyi lelkész által idejében értesítendő, a kiküldött lelkész elnöklete alatt, ki azonban szavazati joggal nem bir, fogja a választást megejteni. (Folyt, köv.) Könyvismertetés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531—1895. Irta Kis Ernő főgymn. igazgató. Pápa, 1896. 342. lap. Ára 1 frt. Negyedfél százados gazdag múltjához, régi jó hírnevéhez méltó kiállításban és terjedelmmel jelent meg pápai főiskolánk, e mi kedves almamaterünk története a főt. egyházkerület áldozatkészségéből és az ezredéves örömünnepek idejére megküldik azt minden egjdiázunknak, hogy ezen monumentális emlékjellel dunántúli egyházkerületünk is résztvegyen a millenniumi ünnepségekből. Valóban nemes és nagy gondolat öltött testet ezen kötetben; az, hogy reformált egyházunknak legdrágább kincse, éltető lelke, fentartója, biztosítója a vérével ápolt iskola, hogy abban a veteményes kertben a hit és tudás, az ismeret és műveltség világitó fáklyájával az egymásután következő nemzedékek a tudomány magaslatára elvezéreltessenek. Olvasni egy ily kincses háznak történetét, magunk elé varázsolni az elmúlt időket, annyit jelent, mintha saját felismertető tulajdonságainkat olvasnánk. Ha igy gondolkodom, ne vegye előítéletnek a szives olvasó, de előre is örömmel üdvözlöm a nagy szellemi élvezet nyújtásáért, főgymnáziumunk tudós igazgatóját és történettanárát, Kis Ernő urat. Nincs szükség arra, hogy részletesen recitáljam a könyv tartalmát, vagy kritikailag bíráljam azt, mert ez utolsó tisztet hivatottak, köztük főtiszt. Antal Gábor püspök és a kiváló történettudós, ngos Véghely Dezső egyházmegyei gondnok urak már teljesítették, mikor a derék munkát kinyomatásra ajánlották, — az elsővel pedig egy rövidre mért kivonatban nem lehet czélom, hogy a t. olvasók illusióját magröviditsem, azért megmaradok az általánosság korlátái között. Szerzőnk lelkiismeretes pontossággal, lehetőleg mindenre kiterjedő figyelemmel felölelt mindent, a mivel tárgyát értékessé tehette. Igaz, hogy sok akadálylyal meg kellett küzdenie, mert főiskolánk régi történetéről alig tárgyalt eleddig munka, de ez nem gátolhatta őt abban, hogy a levéltárakban rejtve levő számos adatot, egy bányász szorgalmával ki ne zsákmányolja és emberi számítás szerint mindent el ne kövessen arra nézve, hogy teljes egészet adjon. Csak az ő rendkívüli szorgalmának sikerült az adat gyűjtő és feldolgozó munkáját elvégezhetni s ezért kétszeres elismerésünkre méltó. Ha a munkafelosztás elve jutott volna diadalra, talán egyes fejezetek megtalálják a maguk;specialis íróit, mint ezt igaz örömmel a debreczeni főgymnázium történetéből látom, de hát igy meg van mentve a mű egységes szelleme és ez kárpótol a részletek bőségesebb ismereténél. Főiskolánk történetének megjelenése nem jelenti egyszersmind azt is, hogy a róla szóló akták most már bevannak csomózva, sőt óhajtandó, hvgy időként, ha másutt nem az évi Értesítőkben, annak {minden részlet kérdései külön megirattassanak, de ezek a mostaninak értékéből semmit le nem vonnak, sőt csak növelni fogják azt. Tárgybeosztását elismeréssel helyeslem szerzőnek. Mintán felosztotta az anyagot (I: 1531—1660. II: 1660— 1783 Hl: 1783—1895) mindegyik korszakban szól először az iskola külső történetéről, másodszor a tanügyi viszonyokról külön fejezet alatt, mely felosztással mig egyrészről magának az iskolai intézménynek fejlődéséi, küzdelmeit, viszontagságait megismerjük, másrészről a tanmód és tanmenet időnkénti részletes ismertetésével szemlélhetővé van téve a tan ügy fejlődésének története. Mindkét főrészben beszélteti a forrásokat s magát szerényen ezek mögé rejti a tudós szerző. Jelen esetben, mikor az első ily nemű publicatioról van szó, csak helyeselhetjük ezen eljárását, mert ez a leghelyesebb történet-ismeret közlési módszer. S a ki ezt úgy viszi keresztül mint érdemes szerzőnk, az minden jók elismerését kiérdemeli vas következetességeért. Üdvözlöm főiskolánk történetének sok tudással, alapos előkészülettel, önfeláldozó szorgalommal, nagy tárgyáért való igaz lelkesedéssel megirt munkájáért Kis Ernő tanár urat, s ha most még egy-két sajtó hiba kijavítását sem engedtem meg magamnak, legyen evvel is documentálva a felett való igaz lelki gyönyörűségem. Az a főiskola, mely negyedfélszázados múltra tekinthet vissza, csak jogot viv a folytonos virágzásért, a melyben ilyen kezek vezetik az ifjúságot. — Óhajtom, hogy sokáig vezesse és ebben az időben maga csinálja meg ennek nagyságát, dicsősségét, virágzását hirdető történetét. És te ősi alma mater, ki megvívtál viharos időkkel: állj örökké és hirdess Isten, Haza és Tudományszeretetet. Thury Etele. NECR0L0G. Dr. Szakai Karoly. 1864-1896. A mily örvendetes volt az 1895—96 tanév kezdet© a pápai ev. ref. főiskolára, épen olyan szomorú a lefolyása. Amennyit reméltünk ettől az iskolai esztendő-
