Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
787 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 188 Végül üdvözlésemet szabad legyen befejeznem azon mindnyájunk érzelmét kifejező szavakkal : Adjon Isten a szt.györgyvölgyi gyülekezet ünnepelt tanitóbajnokának a még számára kimért időben munkakedvet, eiőt, társadalmi állásában önzetlen jóbarátokat, jelen boldogságában tartós és vidor kedély hangulatot. Éljen. A kitüntetett érzékenyen köszönte meg a magas kegyet, éltette jó királyunkat, a hazát, egyházát. Azután szót kért Nagyságos Berger Ignácz plébánus — országgyűlési képviselő ur, ékes beszédben üdvözölve a kitüntetett tanférfiut. Ötét követte a gyülekezet érdemes lelkésze Antal Dienes ur, ki az egyház és maga nevében mondott hatásos üdvözletei, kiemelvén az ünnepelt érdemeit. Végül Gőzön Lajos 2-od tanító ur fiúi kegyeletét nyilvánitá érdekes szép beszédében, a szeret valóságát megpecsételő érzékeny csókkal. Mind két tanitó Urat lelkesen megéljenezte a tisztelgő közönség. így ért véget a tanügy hű munkásának kitüntetése. Ezután következett az egyház vendégszeretetéből rendezett Ízletes ebéd, mely alatt szebbnél szebb köszöntések hangzottak el 0 Felsége alkotmányos királyunkra, Jókai Mór koszorús költőnkre, ki közeli rokonságban áll a kitüntetetthez, Berger Ignácz országos képviselő urra, mint oly emberbarátra, ki mindenkiben az érdemet méltányolni tudja. Köszöntve lett az ünnepelt a barátság asztalánál is, és kedves családja. Lelkesen éljeneztettek általában minden jó tanítók, mint a hazának hű munkásai. Ezek után meleg kézszoritással váltak el a vendégek egymástól, mindenki jó kívánatok kinyilatkoztatásával vett búcsút, visszasietvén édes otthonába. Közli Egy Jelen volt. Leomlom én is — porodon S a jókkal együtt könnyekkel áldozok, S liamvedredet bús cziprtis ággal Illeti Melpoméném zokogva! . . . De ne csak én! — Omoljon le, boruljon le emléke ■előtt mindenki, a ki őt ismervén — tisztelte és szerette. Illessétek egy cziprus lombbal sirhalmát mindnyájan kik az ő mindenek előtt kinyitva tartott szivének, baráti hivségének melegét érezni szerencsések voltatok. Egy oly tiszta ideális jellem, a becsületesség és a jó szív eszménye, mint Matolcsi Sándor, megérdemli, hogy emléke előtt leboruljunk. De nemcsak tőlünk barátjaitól érdemli ezt. Megérdemli a köztársadalomtól is s közelebbről a b.-somogyi egyh. megyétől és a dunántúli egyh. kerülettől is, hogv az emlékezés bús cziprusával álljanak meg.egy-pillanatra egy oly fáradhatatlan hitliü munkás emléke felett, a mily hitbuzgó munkása volt a boldogult az egyháznak. Mert Matolcsi Sándor egy volt azok közül — kik szintén ritkaságba mennek már, — kik nemcsak névleg tagjai az egyház testének, de szivvel-lélekkel készek az áldozatokra és a pihenést nem ismerő munkára. Matolcsi Sándor egy kiváló erényekben gazdag ref. papi családból származott. S bár világi pályát választott kiváltképeni munkateréül, de az egyháziasság, a puritán egyszerűség — mint hű kiüyomatai a családi öröklött tulajdonoknak, — ezek jellemezték egész egyéniségét. Tiszta jellemét, becsületességét a legigazabban azzal jelöljük, midőn a köztudat szeriüt elmondhatjuk róla, hogy ueki — bár társadalmi állásánál fogva nagyou sok és sokféle emberrel kellett érintkeznie, — ellensége, vagy roszakarója nem volt.............. Iskolai tanulmányait a csurgói lőgymnasiumban és a kecskeméti jogakadémián végezte s midőn az ügyvédi oklevelet megszerezte, vissza jitt a szülőföldre s Kaposvárott nyitott irodát és dolgozott, küzdött családjáéit és a közügyért. Somogyi egyh. megyénk — felismervén benne a hitbuzgó protestánst, mindjárt haza érkezése után, még egészen ifju korában világi aljegyzőjévé választotta. Később főjegyzőjévé lett, most egy é\e pedig tanácsbíráink közé emeltük. Különösen emlékezetes marad jegyzői szereplése. Lelkesebben dolgozott akármelyikünknél. Ki a fáradságot soha nem ismerte. Üg} buzgalmát s az egyházi közügyek iránt érzett érdekeltségét híven jellemzi az, hogy egyetlen egyh. megyei gyűlésről nem maradt el. Inkább privát dolgait halasztotta vagy másokkal helyettesítette magát, de az egyházi közélet ügyeiben nyert megbízatását sohasem. Egyházkerületünk is ismerte, hiszen tisztviselője volt. Mint kerületi képviselő betegeskedése folytán nem jelent ugyan meg a legutóbbi ülésen, — de miut a somogyi egyh. megye részére elválasztott kerületi ügyvéd, tanácsával, tollával ép oly hasznos szolgálatokat tett kerületünknek,, mint itthon egyh. megyéjének. Férfi korának legszebb idején — 43 éves korában — f. évi márcz. 11 én döntötte ki a halál közülünk. Családja s a rokonság után mi, — tisztelői és barátja], könnyes szemekkel tekintünk utánna, mert egygyel ■ kevesebben vannak azok, kik nemes önzetlenséggel dolgoznak a közjóért. Kedves barátom! — emléked élni fog közöttünk. Isten veled! .... Barakonyl.
