Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-24 / 12. szám

185 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 18«

Az azonbau tény, hogy a gyakorlat nem Mészáros úr mellett van. Talán a túlzott óvatosság és a törvénynek nem el-'ggé figyelmes értelmezése a köztudatban érvényre emelte azt a meggyőződést; hogy csak hat heti ott tartózkodás után lesz illetékessé egy ilyen félre nézve az ottani lelkész. Ezt hirdetik az egyházjogtanok is. P. o. Csecsetka : (Egyh. 773. 1.) „a rendelet 32. §-a szerint valakinek egyházközsége az, a melynek területén hat hétnél tovább tartózkodik“. Igaz, hogy olyan ellenmondásféle van a között, a mit a 773. 1. igy mond: a) A kihirdetésnek a házasulandók egyházközségében kell történnie. Saját egyházközségük pedig az, a melyben házasságra lépésük idején tényleg laknak“; meg a mit a 780. lapon mond: „Illetékes lelkész az, a kinek egyházközségében vagy annak területén az ev. vallásu jegyesek a házasságra lépés idején laknak" —meg aközött: „A lelkész illetékessége a jegyesek lakóhelyétől függvén, azon lelkész illetékes, a kinek egyházközsége területén a jegyesek legalább hat hét óta tényleg laknak“.

Kovács A. (629. 1.) „A házasok összeadására illetékes azon parochia lelkésze, melynek területén a jegyesek laknak. Hat heti állandó ott lakás által az ember valamely parochiának rendes tagja lesz s annak lelkésze rá nézve illetékessé válik“. Szóról szóra ezt mondja Eötvös K. L. (Egyházi közigazgatás 273. 1.)

A mi egyházkerületünknek is van még 1868-ból eredő szabályrendelete erre vonatkozólag, a mely szerint „A főt. egyházkerületi gyűlés azon szabálynak „ubí Sponsa, ibi copula,“ oly magyarázatot kiván adni, hogy a hol van az ara akkor, mikor esküdni kell a kázasoknak, azon helybeli lelkész fogja az esketést végezni; de ha hat hetet azon helyen még ki nem töltött: köteles az előbbi lakhelyén levő lelkésztől a kihirdetésről bizonyitványt s elbocsátó levelet L’mutatni“ (Egyházkerületi jkönyv 1868: 203. p.)

A gyakorlat hát nem igazolja Mészáros úr eljárását.

Kis József.

A szt.-györgyvölgyí ünnepély.

Szabad legyen a nt. tanár ur szerkesztése alatt levő Prot. Lap egy kis terét igénybe vennem, hogy elmondhassam az őrségi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett Szent;györgyvölgye tanítójának, Gózon Imre tanító urnák kitüntetését. Manapság is eseménynek vehető egy tanító 40 évi szolgálátáuak eredményessége, mert ritkán jut köztudomásra. Ezúttal 0 Felsége apostoli magyar királyunknak is tudomására jutott Gózon Imre tanító ur érdeme, kitől a magas kitüntetés származik, elrendelvén, hogy a tanításban megőszült, hü szolgájának aranyérdem-kereszt diszesitse mellét. A méltán megérdemelt kitüntetés külső jeleinek átadására ki neveztettek nt. Mezey János őriszent-péteri lelkész egyházmegyei tauácsbiró ur, tek. Hajas Károly kerczaí földbirtokos — volt megyei főmérnök ur, az előbbi mint esperesí, az utóbbi mint gondnoki helyettesek.

Meg lettek híva Zala megye Alispánja, és Tanfelügyelője is. Az egyházmegyei kiküldöttek február hó 19-két tűzték ki a reájok bizott kedves kötelesség foganatosítására. Épen vásár lévén akkor Szt.-György-Völgyén, szépszámú közönség érdeklődése mellett történt az meg. Sajnos, hogy Zala megye meghivottai hiányoztak, sőt nem is képviseltették magukat, a tanfelügyelő ur is csak levélben küldte meg üdvözletét.

Azonban jóliatással volt a helybeli plébáuus Berger Ignácz urnák, a ki egyszersmind országgyűlési képviselő is, megjelenése, úgy az érdemes kath. tanító űré. Az egybegyűltek előtt az őrségi ev. ref. egyházmegye esperesi helyettese következő beszédet tartotta.

Melyen Tisztelt Közgyűlés !

Mi a czél a miért e tanterembe, közel és távolról egybe sereglettüuk édes otthonunkból ?

Mi az eset, mely szavakat ad ajkamra, nem e község — nem Zala megye lakójának? —

Mindnyájunkat a tisztelet hozott ide, a tanügy egy hiv munkásának Gozon Imre szt.-györgyvölgyi Tanító ur 40 évi tanítói működésének méltánylása.

Engem és Társamat a tisztelet és elismerésen kívül, az őrségi, evangéliumilag reformált egyházmegye elnökségének helyetteseit még az a megbízatás is, hogy átadjuk az ünnepeknek Ö Felsége apostoli magyar királyunk kitüntetését - sok évi lankadatlan szorgalmának elismerését, az adományozott arany érdem keresztet— azon óhajtással tiizzük mellére, viselhesse sok évekig — adjon e jutalom ösztönt neki nemes működésében. Azért is történt megbízatásunk, mert az őrségi ev. ref. egyházmegye díszes tanitókarának egyik érdemes tagja az ünnepelt és kitüntetett. — Ezt kedves kötelességünknek tartjuk elismerni. Mily nasy feladat jó tanítónak lenni, nem szükség bizonyítgatnom. Azon tanítók kiválólag megbecsülteinek felvilágosult korunkban, kik tehetségüket örömest áldozzák a sikerért, kik késő vénségükig örömest fogyasztják életök olaját, — hogy a reájok bizott gyermekekből a hazának, egyháznak, társadalomnak hasznos tagokat neveljenek.

Ezen elévülhetetlen érdemért méltánylás legyen mindörökké jutalmuk az oly tanítóknak, kik a szülék legdrágább kincseit, a gyermekeket az élet megkívántat^ tudományára tanítják.

A hiv munkást Isten megáldja, eredményre vezeti szorgalmát. Örülnek e községben megtelepedett szülék mindnyájan, hogy • az ünuepeltben évek hosszú során ily kiváló tanítót adott nekik az isteni gondviselés. Így levéti a dolog, megbízatásomnak kétszeres örömmel teszek eleget, s az Ö Felsége dicsőségesen uralkodó királyunk által adományozott érdem-keresztet szerencsémnek tartom magam feltüzhetni.

Midőn a legelső magyar ember dicsőén uralkodó királyunk Ó Felsége méltányolta a tanítói pálya nehéz de áldásos voltát: nekünk hü alattvalóinak szent kötelességünk kijelenteni hálánkat, köszönetünket e magas kegyért. Imánk fel száll a minden áldások osztogatójához, bölcs Uralkodónk életéért. Tartsa Isten, védje Isten népei javára.