Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-24 / 12. szám

183

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

184

Mészáros József ev. reí. lelkész úr ügyéhez.

Első válaszomban azt irtani, hogy a leány a házassági anyakönyvbe a keresztlevél alapján törvényesnek Írandó be. „Sehogy“ be nem Írni — ha már megtörtént az összeadás — tiltja a Józs. rendel. 35. § a.

Azt állítottam és állítom, hogy a füzesgyarmati lelkésznek nem kötelessége — megteheti ugyan, de nem kötelessége, anyakönyvi kiigazitást kérni, még akkor se, ha csakugyan megesketé az illetőket. Miért ? mert az ö anyakönyvébe semmi hiba se csúszott bp, nem még akkor se, ha anuak a bizonyos au}'akönyvi kivonatnak tartalma a valóságnak meg nem felel.

A m. kir. vall. és közokt. min. 1894. febr. 3-án adott ki egy rendeletet, a mely némileg illik erre a szóban levő esetre. Alkalmat adott e rendelet kibocsátására az, hogy egy ref. szülőktől törvényes házassági viszonyuk tartama alatt 1857-ben született s a lelkész által azon megjegyzéssel, hogy a férj távol van, törvényellenesen csak anyuvá nevén s törvénytelen származásúnak anyakönyvelt fiú számlázási minőségének annyakönyvi kiigazitása kéretett. „Tekintettel arra, miszerint nevezett gyermek anyjának házassági viszonya férjével, az anyának 1876-ban történt elhalálozásáig törvényesen fenállott s minden mellékkörülménytől eltekintve, a gyermek származási minőségének megállapítása csak azon jogi vélelem alapján történhetik, hogy „pater est quem justae nuptiae demonstrant“ — megengedem, hogy nevezett gyermek születési anyakönyvének Észrevételek ez. rovatában feljegyeztessék, hogy a gyermek törvényes házassági viszony tartama alatt H. J. atyától, mint törvényes származású fiú gyermek született s az ezzel ellenkező anyakönyvi bejegyzés, m.i.t hibás, semmisnek tekintendő .... „A születés törvényességének kérdése az érdekelt férj által csak akkor leend bírói útra terelhető, ha az arra vonatkozó anyakönyvi bejegyzés a jogi vélelemnek igen, ám a valóságnak meg nem felel“.

Alkalmazzuk: a jogi vélelem szerint Berecz Juliánná keresztlevele hiteles, még ha a valóságnak nem felel is meg; a miből következik hogy ha én valamit egy ilyen hiteles anyakönyvi kivonatról az anyakönyvembe bejegyzek, abban én nem hibázom, még ha nem felel is meg a valóságnak az, a mit bejegyeztem. Ha nem hibáztam : minek a kiigazítását kérjem? Kiki csak a saját anyakönyvébe becsúszott hibák kiigazítását köteles kérni; kérelmezhet ugyan más esetben is — mint Mészáros ur is tette — de én azt hiszem, hogy ez nem kötelessége. A kérdés pedig ez volt.

Ki az esketésre illetékes lelkész? Ennek megállapításánál egyedül a Józs. rendelet 29. §. lehet irányadó Ez pedig igy van: „ . . . a házasságkötés lényegéül és elkerülhetetlenül szükséges feltételéül rendeljük, hogy a házasságba való kölcsönös beleegyezés a pap, lelkipásztor vagy pópa jelenlétében, a kinek egyházában vagy kerületében a jegyesek laknak, valamint két tanú jelenlétében fejeztessék ki“ (.. .. ut mutuus in matrimoníum consensus praesente Parocho, Pastore, aut Popa, in cnjus Parochia, vei Districtu Sponsi resident, praeseutibus item duobus Testibus exprimatur ....“)

E rendelet világosan a lelkipásztor parochiájáról beszél, nem a házasulandókéról; pedig ki tagadja, hogy ép úgy beszélhetett volna — ha szükségét látta volna — a házasulandók parochiájáról.

Igaz, hogy az Egyházi Törvények (Tóth Sámuel, 1894.) 16. §. igy szól: „Aki előbbi egyházközségéből más egyházközségbe teszi át lakását, hat heti ott lakás után az egyházközségi tagság jogainak tényleges gyakorlatába lép és tartozik eleget tenni kötelességeinek“. Ez azonban nem azt teszi ám, hogy mig ez az idő le nem telik, addig az istenitiszteleten, sákramentumokban az illető részt nem vehet, hogy gyermekét — esetleg — meg nem kereszteltetheti, halottját — a lelkész és tanító szolgálatának igénybevételével el nem temetheti, vagy ha éppen házasulandó, úgy a lelkész hivatalos szolgálatát az esketésnél igémbe nem veheti.

Azok, a kik úgy gondolják, hogy szóba se állhatnak a házassági szándékukat jelentőkkel addig, mig 6 hetet az ő egyházukban el nem töltenek, nyilván félreértik a Józs. rend. 32. §-át. Mi vau ebben mondva? Ez: „ha a jegyesek különböző egyházakhoz tartoznak, a háromszori kihirdetés mindenik egyházban előrebocsátandó, sőt h& valamelyik fél jelenlegi egyházában még hat hetet nem töltött, a kihirdetésnek azon egyházban is, a hová az ilyen fél előbb tartozott, meg kell történnie“ ( . . . . quia imo si alterutra pars in actuali Parochia sua noudum sex hebdomades exegisset, Promulgatío in illa quoque Parochia, sub <iua Pars talis antea constituebatur, fieri debebit“.)

Ebben: „a hová az ilyen fél elöld) tartozott“ kétségtelenül ber.ne van ez. hogy most már nem taitozik oda. Hát hová tartozik? Annak a lelkipásztornak illetőségi körébe, a kinek parochiájában lakik.

Mire való hát ez a 32. §? Erre leghelyesebben és igazán megfelel a közvetlen előtte levő 31. §, mel} a kihirdetés szükséges voltát igy indokolja „hogy kinek-kinek legyen ideje az előtte netán tudvalévő házasságérvéuytelenitő akadályt fölfedezni.“ A 32. £-ban foglalt intézkedésnek is csak ezaczélja; abból mást kiolvasni nem lehet, azt pedig legkevésbbé, hogy ha valamelyik fél jelenlegi egyházában hat hetet még el nem töltött, szóba se kell vele állani. Hisz ha ily rideg eljárást czélozna a rend. e §-a: akkor nem rendelné, hogy „a kihirdetésnek azon egyházban is, a hová az ilyen fél előbb tartozott, meg kell történnie, hanem szólhatna igy: „ha valamelyik fél jelenlegi egyházában még hat hetet nem töltött, akkor a kihirdetésnek ugyan ebben az utóbbi egyházban is meg kelt történni, de a házasságba való beleegyezés azon egyházban nyilvánítandó ki, a hová az ilyen fél előbb tartotozott“.

Ezeknél fogva Mészáros úr helyesen járt el, és én nem hiszem, hogy ezt a házasságot azon az okon, mert nem illetékes lelkész előtt köttetett, ha a bíróság elé tereltetnék, a biróság érvénytelennek nyilvánítaná.