Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-17 / 11. szám
167 DŰNANTÜLI PROTESTÁNS LAP Az asszon}’ a távolban el bal, mely sok időre hírül megy ■a szülő földre, s onnan meghallja a férj is. Ez hozzám fordul, hogy Győrből szerezzem be a felesége halotti bizonyítványát, mert ott a kórházban halt el. A halotti levél meg is érkezett, de ott a kérdéses asszony leánynak s még hozzá természetes apja neve után más néven volt beírva, mert a cselédkönyve arra a névre állíttatott ki. így tehát a férfi özvegységét bizonyítani nem tudta. Természetes ez oly akadály volt, mely miatt a házasságot fel kellett függeszteni. Ott sem én voltam az eskető, sem a temető lelkész, mégis én indítottam metr az eljárást s megindítom itt is s hiszem, hogy a keresztelő lelkészt semmi szemrehányás érni nem fogja. Én még káplán kólómba hirlapilag sürgettem meg, hogy minden esketés után a házasoknak házassági bizonyítványt kellene adni anyakönyvezési használatra bélyegmentesen, mert csak igy lehetne elejét veuni a sok tévedésnek, de ez mint felesleges dolog figyelembe nem részesült; most sürgetni, már túlhaladott álláspont s késő is. Őszintén szólva, a baráti körben folytatott vita után sokat gondolkoztam, hogy hírlapi kérdéssé tegyem-e az ügyet vagy nem Eleinte nem akartam, félve attól, hogy a mai polgári házasságos világban, az állami auyakönyvek dicső korszakának kezdetén, érvül fog fel hozatni, hogy szükség vau mind a kettőre, mert ime a tudós és sokat magasztalt lelkészek sem járuak el egyöntetűen, nincs meg a gyakorlatban az az egységes elv, mely szerint ily fontos teendőt hiba nélkül végezzenek. Íme ebben a kérdésben is mennnyi ellentét, hányféle felfogás?! És talán ennek tulajdonítható azon körülmény is, hogy Szőcs Farkas magán levélben válaszolt, mely következő: 1. Kérdés. Hogyan Írandó be a kérdéses eset a házassági anyakönyvbe ? Fel. Sehogy addig, mig a keresztelési auyakönyv kiigazítása meg nem történt. 2. K. Az anyakönyvi kiigazítás kérelmezését szükséges-e hivatalból megindítani? Fel. Okvetlenül; még pedig a püspöki hivatal utján a kultusz miniszter által 3. K. Általában anyakönyvi kiigazítást nem érdekelt fél bejelentésére kérjen-e a leikészi hivatal? Fel. Az anyakönyv vezető oly közhivatalnok, kinek az anyakönyv rendben tartása, hibáinak kiigazítása hivatali kötelessége. íme két gyakorlati tlieol. tanár is ellentétes nézeten van. Én a kettő között körülbelül közép utón hala dók. A kiigazítást szükségesnek tartom, de a házasság felfüggesztését nem látom indokoltnak. Az eddig előadottak azonban ezen házasságnál felmerült vitás kérdésnek még a könnyebb fele, a másik fele még csak a fogós s a legnagyobb hévvel vitatott, melyről hirlapilag megemlékezni nem akartam, de ha már ily fontossá vált az első rész, lássuk a másikat is. * * * A kérdéses menyasszony — kinek neve tudtán s akaratán kívül az újságba került, — Berecz Juliánná Nemes Orosziba szolgált, midőn az ő hitves társa szerelemre gyű. ladt iránta. Házassági ajánlatával több hónap óta ostro. molta, s midőn dűlőre került a dolog, a leánt nak félbe kellett hagyni szolgálatát, mert különben más után né* 168 zett volna a legén}7. A leány tehát nem akarva a jó alkalmat elszalasztani, gazdája ellenzése daczára haza megy, szolgálatát abba hagyja. A legény azután a vidéken uralkodó szokás szerint utánna jön Füzes-Gyarmatra, s itt megkéreti, majd a jegyváltás is itt megtörténik. Eljönnek hozzám a hirdetés bejelentése czéljából; én azonban utasítom őket liógy Nemes-Orosziban is jelentkezzenek hirdetés végett, mert ide csak most tért vissza s az, a ki hat hetet jelenlegi tartózkodási helyén el nem töltött, előbbi lakhelyén is hirdetendő. A felek azonban vonakodtak ott is jelentkezni s azt kérdezték, hogy irásilag nem lehetne-e az ügyet elintézni? Erre én eljegyzési értesítést küldtem a kollegának, melyben tudattam, hogy Füzes-Gyarmaton mikor fog a hirdetés történni. A kollega azonban indignatioval ir vissza, hogy mi közöm nekem az egészhez, hiszen az az 6 hive, Füzes Gyarmaton nem töltött el hat hetet stb. En igyekeztem válaszomban felvilágosítani, hogy mindenkinek ott van joga az egyházi functiot igénybe venni, a hol tartózkodik, és senkit arra kényszeríteni, hogy messze szolgálati helyére menjen esküdni csak azért, mert ott, a hol esetleg szülői laknak, egyfolytában hat hetet el nem töltött, — nem lehet, de nem voltam képes meggyőzni. Majd találkozom a kollegákkal, szóba kerül a dolog s két pártra szakadunk, az egyik, még pedig a kisebb rész az én vélekedésem fogadta el, a többség a nemes-oroszii kollega felfogásának adott igazat. Én azonban ma is fenntartom álláspontomat s hogy a dolog tisztázva legyen privat levélben fordultam Kovács Alberthez, továbbá most currentálom Nagy Lajost, hogy őt is megkérdezhessem. mert ő mint az „Eskető lelkész“ Írója döntő véleményt mondhat. Ha még hozzá veszem azt a körülményt is, hogy egy kiváló, öreg. előkelő bizalmi állást betöltött, de most visszavonulva élő lelkészt is megkéri extern, aki ilyenforma választ adott, hogy ő szóba se áll veie (t. í. az oly jelentkezővel) addig, mig 6 hetet az egyházában el nem tölt, — méltán felhozhatják érvül, hogy ezért is szükséges, az egyöntetű eljárás végett a polgári házasság s az állami anyakönyv. Én szerintem a felmerült eset nagyon elemi része a gyakorlati lelkészeinek, s ime majd nem antni a felfogás, a mennyi a lelkész. Szomorú dolog, de úgy van. Én, — bár ki legyen a legyőzött, - a lelkész képzésnél tapasztalható rendszertelenségnek, a törvényt kiegészítő s az egyetemes egyházra kiterjedő utasítás hiányának fogom betudni az egész dologból eredő hátrányokat. A kérdés ez utóbbi feléhez is szíveskedjenek hozzá szólaui -Füzes-Gyarmat 1895. mart. 12. Mészáros József. ref. Jelkész. Egy halott keresi az élők kőzett az igazságot Ezt írja R. e lapok 8. számában. De vájjon az igazságot keresi-e R. (recte Császár István urj midőn ezt mondja: Ne kívánd másnak sem a becsületét, sem a vagyonát, kivált holta titán; vagy az ezen helyes elv mellett fölszólaló vő, hogy elhunyt ipa becsüetét mentse, az élő
