Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-17 / 11. szám
169 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 170 íbecsiiletérzetét gyanúsítja, s hogy a köztudomás szerint "vagyonos jógazda ipnak az őt is érdeklő hagyatékát védje, a más vagyonát vagy egy jótékony czélu hagyományt kíván, - a priori Ítélkezve, mint egy Aristides, — „elvenni“. A Koppy Máriaféle 2000 frtos daruvári iskolai Alapról van szó, melyet alolirott, — mint akkori esperes, — szerzett meg, Tisza K. és Szapáry Gy. hagyatéki rendelkezők magas figyelmének ama hazafias czélra irányzásával s mely összeget, midőn alolirott fölvett, Szűcs Mihály akkori egyházmegyei pénztárnok keze közé tett le, amely összeget nevezett, statútum ellenesen, a szigetvári segélyegyletnél helyezett el, olcsó kamatra. Történt, hogy F. J. al.-visnyei birtokos pár ezer frtnyi kölcsönt keresett s jött és kérdezte, hogy nem kaphatna-e ő az egyházmegye pénztárából kölcsönt. Én hallva, hogy a fönti összeg még nincs elhelyezve s óhajtva, hogy az magasabb kamathozammal hamarább érje el czélját, a daruvári missió körben lakó véreink gyermekeinek egy Daruvá,rótt fölállítandó szeretetházzal kapcsolatos iskolában leendő neveltetésüket, megmutattam neki hogy szabályrendeletünk szerint miképp kell eljárnia, ha pénztárainkból kölcsönt akar fölvenni; t, i. ha Isö helyen leendő betáblázásra elegendő jelzálogos biztosítékot tud felmutatni, menjen el, kérdezze meg a pénztárnokot, hogy van-e pénz és ha van, keresse meg az egyházmegyei ügyészt is, akinek véleménye szabályaink szerint döntő a kikölcsönzéseknél. Ment és megkapta a fenti kölcsönt a mintegy 6—8 ezer írtra becsült birtokra, melyért évekkel előbb, 10 ezerre tartva, önmagam ígértem 6000 frtot. Nohát ennyi közöm volt ama kölcsönügyhöz, annyi t. i. hogy megmondottam, hogy ha még nincs kiadva a Koppy-féle összeg és ha tud kielégítő biztosítékot nyújtani: az egyházmegyei ügyész és a pénztárnok dolga a kölcsönadás. No meg, tettem még annyit, hogy 1650 frtos saját követelésemmel szemben megengedtem, egy ismerősöm 1000 írton felüli követelésével szemben pedig kieszközöltem a szóbeli 2000 fitos kölcsön I-ső helyen lehető betáblázását. Ennél többet azonban nem tettem és nem is tehettem, mert nekem, mint akkori esperesnek, a kikölcsönzés tényéhez, ahoz, hogy kinek, mely pénztárból, mennyi és miként adassék. nem volt szavam, nem volt közöm, soha semmiféle kölcsönadásnál s igy ennél sem. S ennyiből joggal mondhattam, sőt mondom ma is, hogy az én intézkedésemmel, — tessék jól megérteni, — intézkedésemmel tévesen hozzák kapcsolatba azon kölcsön kiadását. Hát ha a volt esperest érti Ii. Cs, úr azon „egyéneku egyikének ,,akiknek véleményezése —jóváhagyása nélkül azt az összeget kikölcsönözni nem lett volna szabad“ mutassa föl, hol az a statútum, mely szerint az esperes jogosult, vagy plane kötelezett véleményt mondani, vagy jóváhagyni, valamely kölcsönadást? Hogy tudomásom volt azon összeg kikölcsönzéséről, az tény; sőt tény az is, hogy a szigetvári segély egyletből, — amelybe elhelyezve volt s mely egyletfélét bizonyára senki sem tart ezerek elhelyezésére föltétlenül biztos pénzintézetnek, egyházmegyei statútumunk pedig éppen nem, — kivételét és kétoly magas törvényes kamatra teljes biztosíték mellett leendő elhelyezését óhajtottam; de következik-e ebből, hogy felelős is vagyok azon összegnek oly módon lett kikölcsönzéséért, a mint az történt? . . . Hát mikép történt? . . . A mint utólag megtudtam, akként, hogy F. J. 8 testvére közül 6 az apai hagyatékot képezett jelzálogos birtok iránti követeléséről a kölcsönt kért F. J. részére közjegyző előtt lemondott, kifejezésével annak, hogy F. J. őket apai hagyatékukból már ki is elégítette. Az egyházmegyei ügyész pedig, nem várva be a. hagyaték biróilag leendő letárgyalását, s megelégedve a közjegyző előtt tett kijelentésekkel, a 2000 frtot F. J. illetőségére (ami a közjegyző előtt cédáit 7/s-d. szerint 5—6000 frt értéknek mutatkozott) I-ső helyen betábláztatta, pénztárnok pedig a kölcsönt jóhiszemüleg kiadta. Ha az egyházmegyei ügyész megtagadta, — mint állítja, a kölcsön kiadását, miként adhatta ki azt mégis a pénztárnok? E momentum levéu döntő, — veszély esetére, ami mutatkozik — erre feleljen R. Cs. ur, holott pénztáritok a fönt már ismertetett statútum szerint tartozott eljárni. De arra meg jó lesz, ha ügyész úr ad fölviiágositást, hogy ha ő megtagadta a kölcsön kiadását: ki kebeleztette beaF. J. féle birtokra a kölcsönt és mikor, előzetesen, vagy utólagosan-e ? Mert ezek mind szintén dönt» momentumok e kérdésben. És hát hogyan mutatkozhatik 6000 frtos ingatlannál, I-ső helyen lett betáblázás mellett, 2000 frtos kötcsönösszegre vonatkozólag veszély! Úgy, hogy F, J. testvérei, a 2000 frtos kölcsön betáblázása után, újra megjelentek a közjegyző előtt és. előbbi nyilatkozatukat visszavonva, kijelentették, hogy mivel F. J. nem elégítette ki őket, illető részüket egy sliketnéma testvérüknek, — ki arra jobban is rá vau szorulva, — adják át. így az apai hagyaték G/s-a ;a biztosítéki alapból kivonatván, csak F. J. saját %-ad illetősége mintegy 7—800 frt maradt biztosítékul, minél fogva a 2000 frt levegőben függővé lett. S csudálatos! a 2000 frt kölcsönből 2 darab váltó is lévén törlesztve s azon váltók is a fenti kölcsön nagyobbbiztosítására egyházmegyei ügyész kezéhez letéve és czedálva; az én 1650 frtos követelésem, ama másik 1000 írton felüli követelés még F. J. életében s általa ki lettek fizetve, mintegy 5000 írtra menő regale váltságából az apai hagyatéknak, — holott ezen tartozások is mind F. J. saját tartozásai voltak: ellenben az I-ső helyen bekeblezett 2000 írtnak még a kamatjai is íizetetlenek maradtak; sőt egyházmeg}rei ügyész ur mit sem látszik tudni még arról sem, hogy a F. J. ‘'8. illetőségének elárverezéséből befolyt 8u0 frt s a czedált 2 váltó törlesztési összege, 1100 frt, tehát mintegy 2000 frt, részint F. J., részint özvegye által már törlesztve lett s utána nézni, hogy hol vau?.. Én Uram és én Istenem! . . .
