Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-17 / 11. szám
165 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 166 terhét hordozzátok ? És a kinek több adatott, attól több is kívántatik. Bizony ideje már ezt az elvet az életben gyakorlatilag is alkalmazni. (Mellékesen megjegyzem, alkalmazni: a gyülekezeti teherviselésben is.) Azt hiszem, örömmel is tölt el miudenkit az uj tervezet sikerült, minden kívánalmat kielégítő megalkotása. S most már nem fogja semmi útját állani az életbeléptetésnek, mi régi bajt, régi hiányt lesz hivatva helyrehozni. Két fontosabb megjegyzésem azonban mégis van. Egyik lelkésztársammal folytatott eszmecsere után ugyanis azon nézetre jutottunk, hogy az átmeneti intézkedések közé nagyon is méltányos lenne egy pontnak beillesztése. Annak nevezetesen, hogy a most 60 éven felül levő azon lelkészek, kik özvegyú állapotban élnek és segélyt élvezhető gyermekeik nincsenek, a belépésre ne köteleztessenek. Mert ily módon csak kötelezettségük leend, megfelelő jog nélkül. A másik megjegyzésem pedig az, hogy nagyon is időszerű, sőt sok tekintetben szükséges volna a lelkész! tizetéseknek egyházmegyénként szabatos Összeállítása. A jelentő iveken ugyanis nagyon különböző szempontok szerint történt ezeknek kimutatása, a minthogy sokféle megjegyzésekre is szolgáltattak okot annak idején. Már pedig az igazságos összeállítás ily czélra, midőn aráüylagos teherviselésről van szó, elmaradhatatlan. Szerintem ezt minden egyházmegyében egy bizottság végezhetné el, az esperesi hivataloknál meglevő dijlevelek alapján, egyöntetűen, igazságosan, — a helyi viszonyok ismerése folytán szabályszerűen. Azokból a jelentő ivekből nagyon bizonytalan adatok állnak rendelkezésre. \ égre nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt sem. hogy én szerettem volna, ha az egyházak — bármily kis összeggel is — az alap gyarapítására kötelezve lettek volna. A tanúéi nyugdíjhoz — pedig a tanítói hivatal kevésbé egy házias mint a lelkészi — minden tanító után 12 frtot fizetnek. Mennyivel inkább jogosult lenne ez a támogatás a lelkészi gyámintézetre nézve! Körmend. Fülöp József. . Észrevételek az „Egy kérdés“ és „Válasz“hoz, s még egy más kérdés. Midőn én e kérdést a szerkesztőséghez beküldtem, nem is gondoltam, hogy oly nagy figyelemben fog részesülni s ily érdeklődést fog támasztani; de tettem azt azért, mert e különben gyakran előforduló eset szomszéd kollegáim között is a legnagyobb mérvben szétágazó, sőt ellentétes véleményt idézett elő. Hogy a különböző felfogások kiegyenlittessenek, s az eljárásnál egy határozott elv kidomborodjék, voltam bátor két lap szerkesztőségének: a Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak s a Dunántúli Prot. Lapénak a véleményét kikérni. Fájdalom a két válasszal a dolog tisztázva nem lett, mert a két válasz egymással homlok egyenest ellenkezik. Mielőtt a Prot. Egyh. és 1. Lapok szerkesztőjének Szőts Farkasnak privát levélben adott válaszára rátérnék s ismertetném, szükségesnek tartom elmondani, hogyan gondolkodtam. Eljárásommal tisztában voltam az első piliauatban, mert a kérdéses leányt s annak helyzetét nagyon jól ismertem, hiszen egy évig szolgált is nálam, szülei állandó munkásaim. — 'Én szintén abban a meggjmződésben vagyok, hogy az anyakönyvi téves bejegyzés házassággátló akadály nem lehet. — A házasság ugyanis oly fontos lépés az életben, hogy attól függ sokszor az egyénnek egész élete, boldogsága vagy szerencsétlensége. S ha már tekintetbe vesszük a köznép szokását, hogy az rendesen ezen tényét a körmére hagyja égni, úgy, hogy mikor elhatározza magában, hog'T megliázasodik. egy héten addig kéret! sorba a leányokat, mig kedvező választ nem kap: az akadékoskodás nagy hiba lenne. — Ezen esetnél a házasság kölcsönös rokonszenven, vonzalmon alapszik, de azért ha az illető férfinak azt mondom, hogy egy félévig várnia kell, mig a téves anyakönyvi bejegyzés helyesbítése megtörténik , — bizony más után nézett volna, mert, mint előbb emlitém a házasságát tovább nem halasztotta volna. — A vőlegény a leány származására nézve tisztában volt. — Én tehát nem tartom helyesnek egy czélba vett házasság megakadálj’ozását oly ok miatt, a mely a feleken egészen kívül áll, s a mely szintén az ő hozzá járálásuk nélkül hivatalos utón elhárítható. És én — miután a személyekben való tévedés ki volt zárva, minden fenuakadás nélkül teljesilettem a hirdetést s esketést. Hogy azonban a hallgatóim megütközését a nevek miatt ellensúlyozzam, a hirdetés alkalmával oda tettem: „Berecz Juliánnát, a felmutatott kereszt levél szerint Bereez ...» leányát stb. És ez a pár szó tisztázta a helyzetet. A kiigazítás szükséges voltát hirdettem én is, sőt e lap válaszával szemben hivatalból meginditandónak tartom s mire e sorok rendeltetési helyükre érnek, már az is útban lesz. És itt nem szükséges a keresztelő lelkész feljelentése. Az egész dolog ilyen formán lesz felterjesztve : „Az ide mellékelt keresztlevél adatai köztudomás szerint tévesek, mert Berecz István törvényes felesége az ide mellékelt házassági anyakönyvi kivonat szerint Harangozó Erzsébet, ki ma is él, s kivel házassága de jure fenn áll. Tisztelettel kérem azért, méltóztassék Berecz Istvánt, mint hontmegyei illetékességűt a báti. a keresztszülőket, mint barsmegyei illetőségüeket a lévai szolgabirói hivatal utján kihallgattatni,, s a felderített adatok alapján a garam-vezekényi lelkészi hivatalt a kiigazítás foganatosítására utasítani, stb. stb. Természetesen a felterjesztés a püspöki hivatalhoz intézteik. melyben a tényállás kellő részletességgel, de szabatosan adatik elő, s már úgy van szerkesztve, hogy a Püspök úr további felterjesztésében megjelölhesse, kiknek kihallgatása s melj7 hivatal által lesz szükséges. Az eljárás igy egy esztendővel megrövidül. Gyakorlott vagyok benne, mert két esetet lebonyolítottam, az egyik öt negyed év alatt ért véget, a másik fél év alatt, mely utóbbi esetben egy tervbe vett házasság csakugyan meg is hiúsult. De ez esetben fontos körülmények szererepeltek. Ugyanis egyik hívemet elhagyta a felesége s oly messzire került, hogy egymásról nem tudtak semmit. 11*
