Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
9 DÚNANTŰLI PROTESTÁNS LAP ÍO vet meg: iif-m zabolázza, hanem a maga szívét megcsalja, ennek lilába való isteni szolgalatja. A tiszta és Isten előtt és az atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: Meglátogatni az Özvegyeket és árvákat az ő nyomorúságokban és szeplő nélkül megtartani magát e világtól“ (I. r. 26 - 27. v.) Értéke az emberi életben csak annak van. ami a föntebbi idézetek értelmében vett missio betöltésében áll. Á szent irás alapján tehát, mint látható, igen magas követelményekkel léptünk fel. A keresztyén életnek vázolt eszményében is megvan az, a mi különben közös minden eszménynyel, hogy t. i. elérhetetlen. És mégis a fővonásokat összébb szorítani nem lehet Nagy hiba lenne keresztyén társainknak alaptalan, hiú önelégültségre adni alkalmat az által, hogy elhallgatjuk, sőt tagadjuk Isten törvényének szigorát. Minden keresztyénnek fel kell maga e’őtt tenni azon megszégyenítő kérdést: ha ez a kereszélet eszménye, hogyan egyezik azzal az én tulajdon életem V Oh mennyiszor tapasztaljuk, hogy minden eljárásunk, egész magaviséletünk egyenes ellentéte az apostol amaz intésének: „Ne szabjátok magatokat e világhoz !u Mennyiszer tapasztaljuk, hogy tetteinkkel nem dicsőítjük az Isten szent nevét, amint pedig ez kötelességünk volna. Ámde midőn ezt tapasztaljuk, ha különben törekvésünk őszinte igaz és önzetlen, vigasztaljuk magunkat azzal, hogy Isten országának megépítése nem tőlünk, nem is azon erkölcsi szolgálmányoktól függ, a melyekkel mi ahhoz járulhatnánk. Mi semmi vagyunk, Isten minden. — Iránta tehát a legnagyobb tiszteletet azzal mutatjuk ki, ha lemondunk minden képzelt erőnkről, s Isten országát szegény bűnösökként vesszük. A keresztyén tapasztalat arra tanít, hogy az ut e világból ama más világba a kegyelem és mindig csak a kegyelem. A 1- eresztyén élet eszmélne arra ösztönöz, liogjT a tökéletességre törekedjünk, mint az apostol mondja : „Nem hogy immár elértem volna a czélt, avagy hogy immár tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy elérhessem, melynek okáért is megfogattattam a Krisztus Jézustól. (Fii. 3. r. 12. v.) s.— Balatonmelléki egyházaink szenvedései a múlt században. ni. (Folytatás) Továbbá pedig alázatos feleletünk után némely panaszainkat is benyújtjuk im e következő punetuinokbau. 1. Tisztelendő Pater Csima urunk közelebb elmúlt virág-vasárnap előtt való szombat estén miudeu harangjainkat meg huzattá, úgy hogy a község nem tudván mire vélni a dolgot, kicsibe, hogy lárma nem lett a falunkba, mivel oly későn esett, hogy már némely háznál gyertyát is gyújtottak. 2. Nagy Pénteken, midőn isteuitiszteleten voltunk, némely pápista gyermekek akkor, templomunk előtt közelebb való kaput verték nagy lármával, hogy minket boszszantsanak, annyira, hogy a templomban alig hallott a prédikál ás miatta. 3. Ezelőtt pedig kilencz esztendővel adminisztrátor páter Horváth Ádám urunk a nagy pénteki harangozásért némelyeket tömlöc/.öztetett éz kinoztatott. és a mai napig is azon napon imangozásunkat tilalmazza. 4. Majd minden itinep napokon vadászni és puskázni jár. Hnsvét első napján is oda volt és oly botránkozást tészen a községben, hogy némelyek azt mondják: ha a Csima űr elmehet vadászni, mi is elmehetünk útra, melylyet Felséges asszonyunk kegyelmesen tilalmaz. 5. A faluban a házak közt széliében lövöldöz, mellyet hasonlóképpen 0 Felsége és a Tettes nemes vármegye keményen tilalmaz. A lövöldözésben pedig nem igen vigyáz. mert Somogyi Györgyöt a szőllőhegyen úgy meglőtte. hogy a sörét a czombját ütötte, a töltésnek pedig nagyobb ereje a süveget fejéből kiverte. Csurgai Istvánnét a kertekben, Hajdu Adámot pedig a szőlőjénél levő pineze gádorjában kicsinybe hogy agyon nem lőtte. A lopás/.torunkat pedig kemény veréssel fenyegette, hogy alovainkat a réteinkbeu levő vizes helyekre ne ereszszer hogy a réczéket a lovak el ne futassák előtte. 6. Laczi Mihályt harmad napig vason tartották és úgy kínozták, hogy legyen Pápistává tiszt. Csima urunkakaratja szerint. 7. Mindenekben azon igyekezik, hogy belénk kötölő/.küdhessék és azt mondja, hogy addig nem nyugszik, mig úgy cselekszik velünk, mint a Rima-Szombatiakkal. Annakokáért Alázatosan köuyörgünk a Tettes nemes vármegye színe előtt, hogy mindeneket suo modo disquirálni, és ezen alazálos óenyujtoi t panasziukat relatiójukba szóról szóra betenni, és hogy Felséges asszon} unk benbüuket szegény Coutribuens hűséges szolgáit kegyelmesen protegálui méltóztasson, atyaiképpen hathatósan recomeudálni méltóztasson; melyért is térdhajtással esedezvén maradtunk Tekintetes uruak alázatos feje hajtott instáns szolgái Kmesei Kálvinisták. éj--------—r IV. Vórös-Berényi kálvinistáknak feleletei azon panaszra, melyet ellenek Pater Hatos és Csima káplán urak a közelebb elmúlt partieularis gyűlésen beadtak. Ad 1-muin. Igaz az. hogy Balog Istvánnak leánykája, a ki majd kilencz hetekig sinlődözött, reggel meghalván, estve felé eltemetfetett. De ez nem példa nélkül való, mert maguk catholikus uraimék is megszokták cselekedni, hogy a reggel meghaltakat estve felé elremes>ék. Példa nak okáért itt Vörös-Berényben Kis Jánost, Benkő János fiacskáját és Takács Simon leánykáját azon napon temették el. a melyen meghaltanak. Ad 2-um. Ez is igaz, hogy Ángyán István unokácskája, nem ugyan hét napok után, a mint momlatik, hanem negyed napra, mert vasárnap születvén szerdán del-
