Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
IT DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 12 előtt megkereszteltetett, ezen az okon halasztatott pedig ennyire, mivelhogy a gyermek egészséges volt, és nem lehetett attól tartani, hogy keresztség nélkül meghaljon. Az oskola mester pedig ezen az okon halasztotta 8-nd napra leánykájának fcereszteltetését, mivelhogy e felül parancsolatot nem vettünk, hogy mihelyest születik a kisded, ha egészséges is, megkereszteltessék; sőt ama hires tndományú pápista Doctor in suo Juris Camouici Collegio Libr. 3° Título 42 megvallja, hogy bizonyos idő még nem rendeltetett, hogy meddig lehessen a kisdednek keresztelését halasztani; és ugyanazon a helyen Laym és Sotiist, kik javallottak, hogy a kisded 8, 10 és 12 napokig kereszteletlen tartassék, nem kárhoztatja. Az honnan látnivaló dolog, hogy még a pápista tudósok sem egyeztenek meg jt kisdednek megkeresztelése idejének meghatározásában. Ad 3-um. Ez is való, hogy Lesetár István felesége, a ki is helvetica valláson levő, az ő kis leánykáját akarta volna iskolánkban taníttatni; fel is ment a Mesterhez és kérte, hogy fogadja be, de ez megmondta, hogy nem cselekedheti, és igy ezzel a felelettel az asszony el ment ekkor. Megesett pedig annakutánna, hogy a kis leányka más lányokkal az oskolába ismét felment, de a Mester még hozzá sem szólott evégre, hogy oktassa, annyival inkább, hogy vele leczkét mondasson. Ezenkívül maga a leánykának attya is megvallotta tiszt. Plebanus uram előtt néhány emberek jelenlétében, hogy a Mester nem oka, hogy az ő leánykája más kis lányokkal az iskolába felment, mert a sem nem hívta, sem annya kérésére be nem fogadta. Hogy pedig az Anyja, mint maga leányát néha magával templomunkba elhozza, arrul nem tehetünk, és Ő Felsége is e részben többet nem parancsol, hanem hogy a különböző vallású házasságból származott gyermekek placidioríbus medíis inbuantur principiis fidei romano catholicae. Ezeket a megirt panaszokra feleletül adván, mi is a mi panaszunkat hasonló alázatossággal delegáljuk, a mely ebből áll, hogy tiszt. Páter Csima urunk mind itt Vörös-Berényben nálunk Jakfában, mind a mióta Kenésén lakik, mivel onnan is gyakran most is hozzánk által jár, a nagy puskázásnak adván magát, tilalmas helyeken és pedig vigyázatlanul szokott lövöldözni. Tót. Péter lakostársunkat úgy meglőtte hátban, hogy vállán levő ruhája, tarisznyája és abban levő csutorája által is csaknem agyon lőtte, és a sörétet élete veszedelmével lehetett nagy nehezen ki szedni hátából. Ezenkívül, hogy midőn isteni tiszteleten a templomkan vagyunk, gyakran akkor harangoztalak velünk pápista uraimék processiójuk alkalmatosságával, a honnét a s/.ót is alig hallhatjuk az harangok hangja miatt, annyival inkább pedig fi gyeim eíesen és áhitatosan módunk szerint az Isten igéjében nem részesülhetünk. Annakokáért alázatosan könyörgünk Tttes Exmíssiis urak előtt, hogy mindezeket suo modo disquiralni stb. mint az előbbi. Vörös-Berényi kálvinisták a dunam, egyházkerület levéltárából közli Földyáry László. Apróságok külföldről. A chicagói világkiállításnak sokféle, csodálatos különlegességei között legkülönösebb volta vallások kong részszítsa. Hóbortos és valódi amerikai észjárásra valló gondolat volt összehozni a különböző vallások szerepelni vágyó híveit, hogy — mint valami kalmárok — minél hangosabb szóval kínálják portékájukat s igyekezzenek propagandát csinálni a saját hitüknek. Persze, csak a szereplésre vágyók jelentek meg; mert azt csak minden komoly ember beláthatta, hogy a vallás nem olyan portéka,, a minek jóságát egy bármily bölcs kongresszusi tárgyalás állapíthatná meg. Valamint azt is láthatta mindenki, hogy az a kongresszus legkevésbé lesz alkalmas a vallásosság ügyének előmozdítására. Csakugyan az eredmény azt mutatta, hogy a vallások kongresszusán legkisebb mértékben épen az őszinte vallásos érzés volt feltalálható. Feltűnő példáját adja ennek egy Doki nevű japáni budliista pap nyilatkozata, melyet hazájába visszatérve őt üdvözlő hitsorsosai előtt tett. Ugyanis a kong] esszuson— az ő tapasztalata szerint — fényesen kitűnt a buddhistám fölénye a keresztyénség felett, s ennek következtében nagy hódításokat tesz az amerikai keresztyének között. Értesülése szerint Boston környékén már 20.000-nél több budhista van. Európában is hanyatlóban van — szerinte — a keresztyénség s a szomjuhozó lelkek alig várják a buddhista misszionáriusok jövetelét Japánból. Valóban jellemző ennek a Doki urnák nyilatkozata. Mutatja, hogy miféle s milyen vallásosságu keresztyénekkel volt alkalma érintkezni a kongresszuson, valamint európai kőrútján, a kik benne ezt a furcsa reményt fölkeltették - Ezeknél csakugyan hanyatlóban kellett lenni a keresztyén érzületnek. Tény azonban az, hogy korunkban a létért való nehéz küzdelem folytán sokakban kifejlődik bizonyos pessimistikus, világfájdalmas felfogás, mely meglehetősen öszszehangzik a buddhista tannal. Ilyen fájdalmas, vagy pedig feltűnni vágyó lelkekből alakulhatott meg a Boston környéki buddhista társulat is, mely lapot ad ki eszméi terjesztésére. Sőt japáni buddhisták péuzgyiijtéseket eszközöluek egy amerikai missió czéljaira. No, ez minden világfájdalmas felfogás daczára is kidobott pénz lesz! Eddig azt tartották, hogy Buddha vallásának van legtöbb követője, mintegy 500 millió. Ide számították ugyanis az összes khinézereket. Csakhogy a khinaiak nagy része Confucius tanát követi. Az egyes vallások követői így o>zlanak meg tehát a földön: A buddhisták száma 100 millió, a bráhmánoké 200 millió, CoDfucius követőié 250 millió, a mohamedánoké 180—200 millió, a keresztyéneké 452 millió. Khinában egy márványtáblára vésett feliratot találtak, mely azt bizonyítja, hogy a keresztyén vallás egykor ott erősen elterjedt s a császár pártfogásában is részesült. A felirat 77L-ben, Taítsung császár uralkodásának második évében készült s most SingáDfu város kerítésébe van befalazva. Elmondja a felirat, hogy akkoriban a keresztyén vallás, mely egy ideig elnyomott állapotban