Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-10 / 10. szám
147 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP szenvedjen, neki érdekében áll, de miktől higgadt és józan eszü emberek vonakodnának. Következéskép szolgálatába veszi, valamely veszélyes helyre állitja, a hol rettenthetlenség, hevesség szükségesebbek mint az ítélő tehetség és önuralom és útnak indítja áldásával és helyeslésével *).“ „Szakáit növesztet vele, rá adja a sötét darócz kámzsát és csuklyát, kötelet köt derekára és elküldi, hogy tanítson nevében. Nem kerül semmijébe, egy aranyat se vesz el clerussa jövő* delméből. Azoknak alamizsnájából él, kik szellemi minőségét tisztelik és hálásak oktatásáért- Nem épen Masaidon modorában prédikál, de ngy hogy megindítja tanulatlan halgatóit is; minden hatalmát íelettök arra használja, hogy erősítse az egyházat, melynek szolgája **)“; úgy ragaszkodik egyházához vagy még jobban, mint bármely dúsgazdag főpap. Sőt akárhányszor visszahódítja azon ezreket, kiket a javadalmas papság önzése, tunyasága és gyávasága elidegenített az egyháztól***). Mig fájdalom a protestancismusban azok, a kiket az Isten iránti buzgósáer, felebaráti szeretet hitszónokká késztet, többször ellenségekké válnak. Először nem perei az intézménynyel, a kormányzattal, sőt örömest lépne a legcsekélyebb szolgái sorába. De hát collegiumba nem járt, s ezért csak hallgató lehet az egyházban nem pedig tanító. Ha tanítani akar, úgy szakadáson kell kezdenie. így támadnak a sok apró felekezetek ****). Macaulay igen kiemeli az ellen reformatio keresztülvitelében a jezsuiták alkalmazkodási ügyességét; mint ő mondja „némelyek ezeket a papokat, mint legszigorúbb, mások mint a legelnézőbb lelkipásztorokat festették. És mind a két leírás helyes volt Az igazán ájtatos lélek tisztelettel hallgatá a jezsuita magas és szent erkölcsiségét. A vidám lovag, ki keresztül szúrta vetélytársát, a gyarló szépség, ki elfeledte házassági esküjét, a jezsuitában könnyed modorú, müveit világfit talált, a ki tud elnéző lenni a divatember apró kihágásai irányában. A gyóntató szigorú vagy laza volt a bűnbánó véralkatához képest. Főfeladata az volt: senkit sem űzni ki az egyház sorompóiból. Ha már volt rósz ember, jobb ha ez rósz katholikus, mint rósz protestáns. Ha valaki oly szerencsétlen volt, hogy brávó, kéjencz vagy játékos vala, ez nem ok, hogy még eret*) Macaulay pápaság 42. — **) u. o. 45. — •***) u. o. 46. _ ***) u. o. 44. 148 nekké is tegyék *). Azt hiszem, hogy az emberi gyarlóság eme felhasználását, kizsákmányolását úgy a gyóntató székben, mint azon kívül a derűs eltanulta a jezsuitáktól s kihasználja ma is. És nem lehet kicsinyleni azt a befolyást, a mit igy a híveiken nyertek. Felemlítjük még azt is, hogy a protestáns egyházak, nemzeti egyházak lévén, egymástól el vannak szigetelve, mig a katholikus egyház az egész világra kiterjeszti hatalmát. Rómát érdeklé és érdekli minden, bárhol történjék is valami, mig minket csak saját ügyeink érdekelnek. Tehát a protestáns vallás szellemi hadserege helyi őrség, mely hasznos lehet a betörések visszaverésére, de hódítások végett ki küldeni nem lehet. Macaulay nagy részt ezekben találja fel annak az okát, hogy a protestantismus diadal útjában föltartóztatott**) s Európában ma is ugyan azon térre szorult, a mely területeket Luther halála után már 50 évre meghódított. En azt hiszem még más ethnographiai ok is közbe játszik itten. Nevezetesen a katholicismus legbuzgóbb követői a román népek. S épen ezen népek kezében vette fel azt az alakot a keresztyén vallás. A külsőség kedvelő, czeremania hajhászó és a polytheismusra való hajlamtól teljesen meg nem szabadult román nép szelleme meglátszik a katholicismus alakulásán. Tehát ragaszkodnak hozzá, mint nemzeti géniuszuk alkotásához. De a mi nem zárja ki, hogy valamikor eljuthassanak a keresztyónség tisztább és tökéletesebb alakjának felfogására és elfogadására. Másrészről a katholicismus is félig-meddig a szentirásra van alapítva. Van benne sok keresztyéni. Már pedig nincs rosszabb a félvilágosságnál és a féligazságnál. Amaz elrontja a szemet, emez az elmét. Sok és nehéz küzdelembe kerül, mig a gyenge szem megszokja a világosságot, a fél igazsághoz szokott elme az egész igazságot. (Folyt, kov.) A+Y. A stóla és a polgári házasság. A házassági lyturgia szabályozása tárgyában kerületünk főpásztorálioz intézett nyílt kérelmemben, midőn a nyilvánosság előtt szerény véleményemet kifejteni bátor voltam, felvetettem a kérdést az iránt is, hogy a polgári házasság életbe lépése után, — ha egyházunk tagjai által az egyházi áldás kikérése czéljából megkerestetünk-*) U. o. 30. **) u. o. 30.
