Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-03 / 9. szám

133

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

134

rületi főhatóság maga lépne fel kezdeményezőként arra nézve, hogy az egyházkerület szabályrendelet utján intézkednék, hogy esetről esetre, minő lyturgia szerint járjanak el kerületünk lelkészei, ha majd a politikai közeg által megkötött házasság után, eljönnek a házasfelek hozzánk is az egyház áldását kikérni.

A külföldi prot. egyházak ide vouatkozó szertartásai legnagyobb részben előttünk ismeretleoek. De egy dolog bizonyos, az t. L, bog}7 ha az állam közege a házasfelektől az esküt kiveszi: — a mi lyturgiánkból az eddigi esküt törölni kell, mert egy dologra két esküt tenni felesleges is, de nem is aestheticus.

Tehát, ha házassági lyturgiánknál az eskü megszűnik. akkor mi pusztán csak megáldanánk a már megkötött házasságot.

Egy alkalmi beszéd, a megáldó ima. Más semmi.

És ez lenne a legszebb, a legalkalmasabb — s puritán egyházunk szertartásai közé a legbeillőbb.

Talán helyén van, ha a lyturgia kérdésével összeköttetésbe hozzuk egyúttal a stóla kérdését is. S részünkről megkoczkáztatjuk kimondani, hog}7 a stóla szedése a házassági áldás alkalmával — megszüntetendő.

Mert, ha a betegekért — megkerestetvén, — imádkozzunk érettük külön dijjazás nélkül; ha a betegeket meglátogatjuk s nekik és a halálra készülőknek a sacramentomot — ingyen - föladjuk: akkor következetesen ezt kell cselekednünk a házassági „áldásnál“ is. Itt már igenis idézhetők és alkalmazhatók lesznek idvezitőnk ama szavai: ing gén vettétek, ing gén adjátok. (Máté 1U: 8.)

Mindezek azonban oly dolgok s az egyes lelkészeket és az egyház egyetemének tekintélyét annyira érdeklők, hogy ez ügyben a lelkészeknek pusztán csak egyéni iutentiók szerint eljárni nem lehet, de nem is szabad.

Ide szabályrendelet kell, mely az egységet, egyformaságot biztosan megállapitja.............

Ismerve azért főtisztelendő püspök urnák mindenre kiterjedő figyelmét, engedje meg, hogy mély tisztelettel főpásztori gondjaiba ajánlhassuk az immár felmerült kérdések megoldását. Melyre nézve, hogy az ügy teljes előkészületben kerüljön a legközelebbi kér. gyűlés elé, kegyeskedjék személyes elnöklete alatt egy bizottságot — talán a közeli komáromi, tatai és pápai esperesek bevonásával — összehívni, s a bizottsági véleményt a kerületre felterjeszteni.

Homok-Szentgyörgy, 1895. febr. 26.

Baeakonyi Kristóf.

egyh. kér. képviselő.

Az országos ev. ref. lelkászi özvegy-árvái gyámintézet alapszabálytervezete.

I. FEJEZET.

Általános határozatok.

1. §. A magyarországi ref. egyetemes egyház 1891 — 93. évi országos zsinatának 421. szánualatt kelt végzése alapján, az ev. ref. hitvallású lelkészek, körlelkészek (missionáriusok) és theol. tanárok özvegyeinek és árváinak gyámolitására országos gyámintézet alapittatik, melyből az alábbi §§-okban megállapított feltételek korlátái között az özvegyek állandó évjáradékban s az árvák neveltetési, esetleg gyámolitási segélyben részesittessenek ; a befolyó évi jövedelmek egy részének folytonos tőkésítése által pedig oly alap létesittetik, mély az országos gyámintézet állandó fönntartását s fejlesztését biztosítsa.

2. §. Az intézet czime: „Országos ev. ref. lelkészi özvegy- árvái gyámintézet.“

Székhelye: Budapest.

3. §. Kötelezett tagjai:

A magyar korona területén — vagy bár azon kívül — jelenleg működő vagy ezután szolgálatba lépő rendes lelkészek és állandóan alkalmazott, vagy alkalmazandó körlelkészek (missiouariusok), kik a magyarországi ev. ref. egyház főhatósága alatt működnek.

Tagjai lehetnek ezeu gyámintézetnek a theologiai rendes tanárok is, ha a jelen szabályzatban az egyes lelkészekre megállapított feltételeket vagy ők maguk, vagy a tanintézetet fenntartó testület vagy pártfogóság ép oly mértékben teljesitik.

4. $. A 3. §-ban megnevezett, esetleg jövőben szervezendő hason minőségű állomásokon alkalmazandó lelkészek és missiouariusok is, tekintet nélkül nős vagy nőtlen állapotukra, a gyámintézet tagjai sorába belépni kötelesek lesznek.

5. §. Segélyezésre igényt nem tarthat azon lelkészi özvegy, vagy árva, kinek néhai férje, illetve atyja, állásáról önként lemondott, vagy állásából egyházi bíróság jogerős ítéletével elmozdittatott.

6. §. A gyámintézet tagjait képező lelkészek, körlelkészek, illetve missionariusok, esetleg theol. tanárok özvegyei, a menynyiben néhai férjük öt beszámítható szolgálati évvel bírt, az egyenlőség és testvériség elvének megfelelően s tekintet nélkül az elhalt férj által élvezett fizetés mennyiségére: egy és ugyanazon összegű évjáradékban részesülnek.

A lelkészi árvák azonban néhai atyjok szolgálati idejére való tekintet nélkül, tehát árvaságra jutásuk után azonnal — szintén egyenlő összegű neveltetési, esetleg gyámolitási segélyben részesittetuek.

Az öt (5) beszámítható szolgálati évvel nem birt lelkészek özvegyei ugyan visszanyerik a néhai férjük, illetve atyjok által a gyámintézet pénztárába befizetett összes tagdíjakat és belépési járulékot időközi kamatok nélkül, — de állandó segélyezésre igényt nem tarthatnak.

Az oly lelkészi özvegyek azonban, kiknek az elhalt lelkész-férjtől származó kiskorú, s igy rendszeres nevelési segélyben részesülő gyermekei vannak, ilynemű visszatérítésre igénynyel nem bírnak.

7. §. Beszámítható szolgálati időnek tekintetik az az időtartam, melyet a most élő papi egyének ezen szabályzat életbeléptetésétől, az ezután hivatalba lépők pedig állomásuk elfoglalásától kezdve Magyarország és társországainak területén, vagy azon kívül létező vagy ezután szervezendő s a magyar egyetemes ref. egyház főhatósága alá tartozó s tartozandó egyházközségekben, mint rendeslelkészek, körlelkészek, vagy missionariusok szakadatlanul és egy folytában töltenek el.