Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-24 / 8. szám

115 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. szaki tanács ülése óta egy újabb mozzanat me­rült föl, melyet nem hagyhatunk említés nélkül, a mennyiben előnyös, de hátrányos hatása is lehet a képezdének Pápán felállítására. A Vesz­­pém megyei közigazgatási bizottság: ugyanis e havi ülésén elhatározta, hogy egy „Veszprémben vagy Pápán felállítandó állami tanítóképző in­tézet tárgyában feliratot intéz a vallás és köz­­oktatásügyi miniszterhez!“ Meglehet, hogy a felirat nem nyer elinté­zést a kerületi gyűlés előtt, de ha elintézést nyerne és pedig reánk nézve kedvezőtlen elinté­zést, akkor kerületünk előreláthatólag évtize­dekre meg lenne fosztva egy tanítóképző inté­zetnek főgimnáziuma közelében leendő felállítá­sától, ami népnevelés ügyünkre kiszámithatlan károkkal járna. Nem kételkedünk, hogy ha a kultuszminiszteri tárcza még azon kezekben volna, melyekben akkor volt, mikor egyházke­rületünk elnöksége Pápára irányozta mint ta­nítóképző intézet helyére a kultuszminisztérium figyelmét: akkor a két város közül nem is jö­hetne Veszprém szóba. Egyházkerületünk aján­lata az államra oly kedvező, hogy alig ajánl­hat város akkora összeget, mely 40 tanuló évi segétyezésének, tőkeösszegben kifejezve, megfe­lelne. Az állami tanítóképző intézetben ugyanis egy növendék teljes ellátását 150 írtra teszik, s igy 40 növendék évi ellátása 6000 írtba kerül, a mi 4'/0-kal számítva 150.000 írt tőkének felel meg. Ennyit pedig egy város is aligha fog meg­ajánlani. Azonban, mint említettük, a kultuszminisz­teri széket uj miniszter foglalta el, s bár a leg­illetékesebb tényezők részéről -— mint értesü­lünk — az új kultuszminiszter figyelme is fölhi­vatott Pápára, mégis kívánatos volna, ha az egyházkerület mielőbb, másfél év előtti határo­zatának megismétlésével, az ügyet a megvalósitás felé hajtaná. Kivánatos volna ez egy specialis szempontból t. i. a jövő tanévre felszabaduló ó­­kollégiumi épület értékesítésének szempontjából is. Ez idő szerint ugyanis nem igen van kilátás arra, hogy az ó-kollégiumért megfelelő árt ajánl­janak s igy annak bérházként való értékesíté­séről kell gondoskodni. Ha azonban Pápán ál­lami tanítóképző intézet állíttatnék fel, azt hisz­­szük, az egyházkerület legalább egy részét az épületnek internatusi czélokra tartana fenn, s igy az ügynek húzódása azt eredményezné, hogy 1 ifi az ó-kollegium előbb bérlakássá, majd bérlakás­ból internatussá lenne alakitandó, mely kettős átalakítás jelentékeny költségtöbbletet okozhat. Dr. Antal Géza. Felhívás. Azon általánosan érzett veszteség, mely Szi­lágyi Józsefnek, a pápai főgymnasiumban a clas­­sica literatura nagynevű tanárának tanári műkö­dése 44 ik évében bekövetkezett halálával a fő­iskolát, az egyházkerületet és hazai tanügyünket érte, kétszeresen fájdalmas reánk, volt tanít­ványaira nézve, kiknek a kiváló férfiú életében nem volt alkalmunk a bensőnkben érzett hálának megfelelő kifejezést adhatni. A puritán jellemű férfiú iránt tartozó ke­gyelet érzésével nem volna összhangban az, ha külső jelekkel emelnénk oszlopot dicső emléké­nek, — a sírhely megjelölésével pedig a hitvesi kegyeletet sértenénk meg, — de fennmaradt szá­munkra a kegyelet adója lerovásának egy módja: — a jótékonyság, mely nemes szivével egy­beforrva volt. Elhunyt jelesünk kedves emléke s a műkö­dése teréül szolgált „Alma mater“ iránt való há­lás kegyelet, — az ember baráti szeretet és ha­zafias kötelesség érzete adja a jogczimct ahhog^ hogy azon bizalomteljes kéréssel járuljunk társa­inkhoz, Szilágyi Józsefnek volt tanítványaihoz és a hazai tanügy minden barátjához, miszerint közadakozás utján létesítsünk egy, az elhunyt ne­vét viselő alapot, melynek kamataiból a pápai ev. ref. főgymnasiumban tanuló és különösen a klasszikus nyelvekben jeles előmenetelt tanúsító ifjak jutalomban, illetőleg további előhaladásuk­­hoz anyagi segélyben részesittessenek. Az adományokat és gyüjtóiveket közvetle­nül az egyházkerület és főiskola pénztári hiva­talához Pápára küldetni kérjük, hol azok „ Szilágyi József emlékalap“ czimen gyümölcsözően kezeltetni és nyilvánosan nyugtáztatni fognak Pápán, 1895 évi február hóban. Antal Gábor, Dr. Antal Géza, Bárány a}* Xsigmond, Barthalos István, Ifj. Csorba Ede, Éhen Gyula, Horváth Lajos, Juhász Pál, Kallós János, Kiss József, Konkoly Thege Béla, Németh István, Peti Lőrincz, Pócze János, Uácz Gyula, Saáry Lajos, Sebestyén Dávid, Somogyi Gyula, Szűcs Dezső, Véghely Dezső, Vikár Vinezo.

Next

/
Thumbnails
Contents