Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
3 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 4 tünk, csak legyünk azok, kiknek lennünk kell, t. i. Krisztus titkainak hűséges sáfárai. Azzal azonban, hogy „az Isten megnyitotta nekünk az ő beszéde hirdettetésének ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát“, megelégednünk nem lehet, hanem szükség, hogy „erősen és mozdithatatlanul álljunk, bővölködvén mindenkor az Urnák dolgában“; különösen pedig szükséges, hogy „a mi szabadságunkkal gonoszul ne éljünk sz evangyéliomnak prédikálásában“. Napjaink eseményeiből a második nagy tanulság az, hogy a szabad eszmék diadala az ellenfélt csak makacsabbá, eszközei felhasználásában kíméletlenebbé és egyúttal aknamunkájában tevékenyebbé teszi, úgy hogy megles minden mozdulatot, minden elejtett szót; a legjelentéktelenebbnek látsz(') mulasztást a figyelmetlenség, a szándékosság köntösébe öltözteti; az esetlegesség szeszéjét nevünkkel hozza roszakaratulag összeköttetésbe; mások elhamarkodását, a helyzettel, a körülményekkel számolni nem tudó fogyatkozását az észrevétlenül elnézés révén bűnünkké minősiti; a velünk érintkezők által a fellievülés pillanatában mondott szenvedélyes kifakadást a mi meggyőződésünk hü tükörének állítja. Szóval, ha nyílt csatában megállani többé sem ereje, sem bátorsága, akkor folytatja a legnemtelenebb guerilla- ha rezet. Népszenvedély fölélesztése, felekezeti izgatás, a tudatlanoknak képtelenségekkel ámítása mind megengedhető eszköz szerinte ama gyűlölt gonosz ellenség a lelki szabadság ellen. Egyházunk történetének minden lapja arról beszélő tanúbizonyság, hogy nincs oly harezmód, melyet ellenünk nem folytattak nincs oly fegyvernem, melyet ellenünk fel nem használtak a gyanúsítástól, gonosz szándékú befeketitéstől egész a gályákig, a vérpadig. De azért legyen hála a mindenható Istennek, mi mégis élünk. Nem mondhatjuk, hogy ma talán ismét máglyák tüze, gályarabság veszélye, földes urak hajdú serege fenyegetné híveinket. De nagy tájékozatlanságot árulna el, ha valaki tagadni akarná, hogy nehéz időket élünk. Az ultramontán irányzat heves támadása a protestantismus ellen minden vonalon, úgy hazánkban, mint a küllőid minden államában, nem véve még azoket sem ki, melyekben csak kezdetleges missioi állomásaink vannak; a vak fanatismussal folytatott téritgetés minden eszközzel, minden alkalom és ürügy felhasználása mellett, nagyon sajnosán ismert dolgok. A catholikus néppárt szervezése s ennek eredményeként a lőcsei választás mutatja, hogy mire kell elkészülve lennünk — Ez ékhez járul a már szentesitett törvények által teremtett új helyzet, mely sokakat megpróbál, még azok közül, kik a törvény nyújtotta védelem folytán keletkezett biztonság szerint vették s teljesitették hivatalos teendőiket. Ily helyzetben, ily körülmények között csak egy segíthet rajtunk, az t. i., ha lelkészek, lelkipásztorok leszünk a szó legteljesebb értelmében. Lelkipásztorok, kik nem uralkodni akarnak Krisz tus örökségén, hanem vezérelni a nyájat, nem emberi bölcseségnek hitető beszédével, hanem a keresztnek predikálásával; lelkipásztorok, kik egész valónkat átható lelkesült meggyőződéssel valljuk: „Nem szégyenlem a Krisztus Evangyéliomát, mert Istennek hatalma minden hívőnek idvességére “; lelkipásztorok, kiknek egész életutát az apostol eme szavai jelölik ki: „Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok e veszedelmes időben, és mindeneket elvégezvén megállhassatok ... a ti derekatokat bóövedzvén igazmondással és felöltözvén igazságnak mejvasába. A ti lábaitokat a békesség evangyéliomának készületivel megsaruzván, annak felette a hitnek paizsát fölvevén, hogy ama gonosznak minden tüzes nyilait megolthassátok. Az idvessógnek sisakját is felvegyétek, és a lelki fegyvert, mely az Istennek beszéde,, ... minden kéréssel és könyörgéssel könyörögvén mindenkor a szt- lélek által és ugyanazon dologban vigyázván minden állhatatossággal“. s. — A keresztyén élet eszménye. •— Müller K. után. — (Vége.j Vegyük kiinduló pontul és irányadóként azt, a mit lstenuek országáról az imént mondottunk. Az Űré a föld, az az ö országának egy része, az ő dicsősége megjelentetésének szintere. Elismeri ugyan és különösen liatigsi - lyozza is ez igazságot sok modern evaug. kérész:yén és theologus, ámde azért a protestantismus ethikus programmjául mégis csak az apostol ezen szavait tartják elíbénk: „Az Istennek minden teremtett állatja jó“ (I. Tini. 4. r. 4. v.)vagy „mindenek szabadok nékem“ (1. Kor. 6. r„ 12. v). Némileg jogosult aggodalommal kell tehát látnunk azt, hogy egész olyan modern theologiai nemzedék nő fel,
