Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-29 / 52. szám

819

DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP.

820

háromszor annyit, és azt meg is adná nekik az állam, il letőleg megyhagyná náluk az erre szükséges birtokot: óh mennyi iskolát lehetne még építeni és fönntartani, mennyi nyomorgó tanítónak és vidéki papnak lehetne tisztességesen fölemelni a fizetését, mennyi Szegény gyermek tandiját el lehetne engedni. Mennyi gyermek-menhelyet, szegény-házat lehetne felállítani! Ugyan ki tudná megmondani ? És olyan valami nagy veszedelem lenne az a vallásosságra és erkölcsiségre, ha a főpapok nem tarthatnának 2—3 négyes fogatot, vagy talán egyet se, hanem csak tisztességes kétfogatut?

Ha a nép terhén akar a néppárt könnyíteni: akkor az állami szükségletek könnyebb fedezhetésének erre a gazdag fonására mutasson rá; mutasson rá a szegény pártfogolt nép iránt való könyörületességböl.

De mivel tudom, hogy a néppárt — még ha eljut is hozzá tanácsom — nem fogadja meg: hát magunknak, protestánsoknak tanácsolok valamit. A Szent Istvántársulat kiadta már 1883-ban gróf Apponyi Albertnek és Apáthy Istvánnak jelentéseit a vallási és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetéről és olcsó áron, 10 krért árusítja.

írassuk meg mi is a papi javak adományozásának, a hova forditásukról szóló intézkedéseknek és a rájuk vonatkozó országgyűlési tárgyalásoknak történetét és nyomassuk ki s adjuk a nép kezébe, hadd világosodjék meg a szeme; katholikusnak csak úgy, mint protestánsnak.

Kis József.

A református egyház szenvedése Francziaországban és Námetalföldön a 16. században.

I. Francziaországban.

(Folytatás.)

A mint a királyi udvarban a hugenották iránt engesztel ékény irányzat kezdett mutatkozni, a pápai villám mindig ilyen menydörgő levél kíséretében csapott le a királyi udvarra. Hogy az egyház magasságos atyjának az eretnekek gyilkolására ösztönző ezen folytonos izgatása az ország vezérembereire nem tévesztette el hatását, az igen természetes és érthető s nem kis mértékben járult ahhoz, hogy az anyakirálynénak a protestánsok tömeges lemészároltatására vonatkozó tervét, melylyel már évek óta foglalkozott, napról-napra közelebb vigyék a valósuláshoz. Azért mondjuk, hogy évek óta, mert 6 évvel a Bertalanéj előtt fogamzott meg a haramiatermészetü, álnok, fondorkodó, uralomravágyó anyakirályné lelkében a hugenották vesztét czélzó gyilkos gondolat gonosz terve, noha nem a Bertalanéji mészárlás határozott alakjában — melyet némely bizalmas embereivel, Lotharingiai Károly és Medici bibornokokkal s egyéb olasz tanácsosaival közölt, sőt II. Fülöp spanyol királylyal is megbeszélt, a ki eszközét Álba herczeget, Németalföld hóhérát határozottan e czélból küldötte Katalinhoz, midőn az egy délfrancziaországi utazás alkalmával Bayonne-ben tartózkodott.

Albának a királynét, mivel II. Fülöp szerint nagyon habozott és soká késlekedett, az eretnekek gyorsabb kiirtására kellett saikalnia; V. Piusnak a királynéhoz és környezetéhez intézett levelei ugyanezen czélból keletkeztek. 0 szentségének, Isten és a Megváltó helytartójának — (a Megváltó azt mondotta: szeressétek ellenségeiteket) az eretnekek kiirtása nagyon hosszadalmasnak tetszett, soká váratott magára, ezért nem riadt vissza azon gonosz istenkáromlástól, hogy az a dolog Istennek és a Jézus Krisztusnak akarata. Ezt ugyan már nem érte meg, mert a Bertalanéj előtt pár hónappal meghalt; hogy azonban az erkölcsi bünrészesség alól nem vonhatja ki magát, leveleiből világosan kitűnik. Azért említünk erkölcsi, tehát nem tényleges bünrészességet, mert Katalin ezen határozott tervéről nem, hanem csak arról volt átnláhan tudomása, hogy a királyné efféle gondolattal foglalkozik; mindent elkövetett azonban, hogy a kírálynébau a reformátusok elleni gyűlölet tüzét éleszsze, melynek a Bertalanéj volt fékezhetetlen kitörése. Hogy az egésznek szerzője Medici Katalin, a ki a legtekintélyesebb protestánsokat, köztük Colignyit, a hugenották kitűnő vezérét, a barátság képmutató álarczával hívta meg udvarához leányának Valois Margitnak Navarrai Henrikkel, a hugenották szövetségesével leendő eljegyzési ünkepélyére azzal a határozott czéllal, hogy a Párisban ez alkalomból tömegesen összesereglő hugenottákat egy csapásra semmisítse meg; hogy azután a pokoli tervet lázas gyorsasággal hajtotta végre, a mint a Guise-k által Coligny ellen intézett gyilkos merénylet nem sikerült és igy a hugenották boszujától lehetett tartani: az tudott történeti tény. V. Pius több hónap óta a néma sir csendes lakója volt már e hires mészárláskor, melynek Párisban és a déli tartományokban több mint 30000 protestáns esett áldozatul. De ha megérte volna, bizonyosan úgy járt volna el, m'nt utóda XIII. Gergely, a ki túláradó boldogsággal mondott dicséretet Istennek, hálaadó istentiszteletet tartott bibornokaival, IX. Károly előtt szerencsekivánatait fejezte ki követe által, bullában hívta fel a hívőket, hogy imádkozzanak Istenhez, a miért a franczia királynak megengedte, hogy dicsőségesen megkezdett müvét diadalmasan végezhette be s emlékérmet veretett; bizonyosan ő is szünetlenül az eretnekek további kiirtására hívta volna fel a királyt és királynét mint utóda XIII. Gergely, ki e tekintetben oly tolakodó volt, hogy még Medici Katalin is igy nyilatkozott: XIII. Gergely pápa ő szentsége mégis egy kicsit telhetetlen az eretnekek gyilkolására vonatkozó kívánságaiban!

Az üldöztetések egyelőre abban maradtak, a mint & hugenották volt szövetségese, IV. Henrik — Navarrai Bourbon — lépett a trónra (azon mondása, hogy a fran-’ czia korona mégis csak megér egy misét, nagyon jellemző) a ki előbbi hitrokonaira való tekintettel adta ki a nantesi türelmi parancsot. Fájdalom azonban, ez a nyugalom nem sokáig tartott. Midőn ugyanis 87 év múlva (1685) XIV. Lajos a nantesi türelmi parancsot hatályon kívül helyezte, az üldöztetések megint kezdetüket vették, s kegyetlenség tekintetében miben sem maradtak el azok-