Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 792 791 hanem kevés híján 50% fizetjük! És megfizetjük. Az arányosan rá esőt megfizethetné mindenki; és pedig annál könnyebben, minél gazdagabb valaki. De lehetnek olyan községek is, a hol jelenleg aligvan valami egyházi adó. Ezek rendszerint a gazdag községek. Ily helyeken lenne leginkább feltűnő s okozna legtöbb bajt, boszuságot a Ferenczy-féle javaslat. Mert ezekre igazán csak a más terhe könnyítéséért vettetnék az eddiginél — ki tudja háuyszorta — nagyobb teher. Én úgy vélem, ezért nem mert belemenni a zsinat is egy uj egységes adózási rendszer törvényes megállapításába. Az eszme igen szép; a keresztyénség alapelvének teljesen megfelel, de a mai nemzedéknek kemény eledel; nem bírja megemészteni. Uj nemzedéket kell rá nevelni. Fontos teendő a lelkészek előtt! Az eszméről letenni nem szabad! Folytonosan szem előtt kell tartani s megvalósítását munkálni, és ha lehet — habár csak részenként is, életbe kell léptetni. Ha a többség már meg van nyerve néki: akkor majd biztosabb és bátrabb lépésekkel terelhetjük körébe a kisebbséget. De hát addig? Addig maradjon talán megint minden a régiben ? Nem! Hanem ha ez az ut igen meredek és veszélyes: válasszunk más utat. Lépjünk rá egyházul az 1848. XX. t. ez. végrehajtása sürgetésének útjára. A mi egyházkerületünk egy alkalommal már rá lépett erre az útra. Körmendi Sándor b.-somogyi esperes 1882. ápril havában tartott egyházmegyei közgyűlésen, visszapillantva a zsinat által elvégzettekre, így szólt: „a zsinatra vonatkozólag fölemlítem azt a körülményt, hogy a zsinat csak a konventileg előkészített ügyeket kívánván felölelni, számos égető kérdés megoldását mellőzte és sietségében vagy kishitűségében érintetlenül hagyott egy az egész hazai prot. egyházat vitálisán érdeklő országos horderejű kérdést is, az alapok és alapítványok, illetve a vallási és iskolai országos alap kérdését. ... A képviselőház 1870-ben azért rendelte el az alapok és alapítványok ügyének okmányokon alapuló vizsgálatát s azért rendelte kinyomatui a bizottságok jelentéseit, hogy a hazai közvélemény hozzájárulásával érlelje az ügyet a végkifejlés stádiumára. S ime, midőn a magyar prot. egyház zömének intelligentiája, képviselete együtt van; midőn látja, hogy a küldöttségek által egybeállitva, az elhatározásig megvilágítva im már az ügy s hogy a néma gyermekét nem értő anya mostoha intentiókra sarkaltaték : az együttlevő ref. egyház még csak a fölött se tanácskozik, hogy „quid facturi,“ de még a fölött sem, hogy „quid consilíi/' holott mellette a jog, a positiv törvény, a gyakorlat, a „salus rei publicae,“ Deák és Klauzál nyilatkozatai 1848-ból, Ghicy és társai küldöttségi véleménye 1870-ből. Emeljük fel hát — ha a zsinat hallgatott — szavunkat mi, vigyük a kerületre, tegyük át a mozgalmat a testvérkerületekhez, a sajtóba; hallassuk méltányos kérelmünket avagy jajkiáltásunkat a tövényhozás s ha kell a korona előtt.“ Alaposan kifejtett és megokolt indítványát úgy a egyházmegye, miutaz egyházkerületi közgyűlés egész terjedelmében elfogadta. Egyházkerületi jkv. 1882. jun. 94. p. Igaz, hogy ebben az indítványban a XX. t. czikknek nem betű szerint való végrehajtása sürcrettetik, hanem az’ hogy az országos alapokból a rájuk eső részt a protestánsok is kapják meg saját érdekeik istápolására. Ez a kivánság törvényes és jogos. Nem ebben a kívánságban van a törvénytelen, hanem abban a százados gyakorlatban, a mely szerint ez alapok csupán egy felekezet javára szolgálnak. E kivánság megvalósulása éppen nem hozná magával „az összes hitfelekezetek minden egyházi és iskolai javainak szekularizálását, a mint azt a Prot. Egyh. és Isk. Lapban Sz. F. véli. Nem ; mert különbséget kell tenni magán jellegű alapítvány és országos alap között. A magán jellegű alapítványok, miket lelkészségek, iskolák, templomok kaptak, szent és sérhetetlen tulajdon mindegyik felekezetűéi, mert ezekhez — mint Deák Ferenczmondta — az állam nem járult semmivel. A vallás- és tanulmányi alap azonban az ország közvaggonából keletkezett. Ez óriási különbség ! Azért a mikor e vagyonhoz jogot formálunk, éppen nem vádoltathatunk azzal, „hogy a dúsgazdag római egyház javaiban osztozni akarnánk,“ mint Sz. F. véli. Nem ismertük el soha, nem is ismerhetjük el soha, hogy ez alapok a r. kath. egyház magán vagyonát képezik . . . Hogy eljött-e az az idő, a mikor ez országos alapokkal elkövetett anomalia megszüntettessék : e kérdésre György Endrével ezt feleljük : a mostaninál kedvezőbb idő nem volt rá soha. Nem tartunk tehát azokkal, a kik azt várják, hogy az esztergomi primá« hívja fel az országgyűlést a vallási és Tanulmányi országos alapok lefoglalására; illetőleg arra, hogy ezek jövedelméből a prot. egyházat is részeltesse. (Ez utóbb emlegetett tárgyról különben a jövő számban talán majd bővebben szólunk.) Sürgessük hát az országgyűlésnél, hogy az 1848. XX. t. ez. valósítsa meg : vagy ha azt semmikép se tehetné, hát akkor törvény által rendeljen felekezetűnknek is tisztességes évi dotatiót, hogy abból s már meglevő vagyonúnkból. híveink újabb megterhelése nélkül tisztességesett díjazhassuk lelkészeinket s tanítóinkat is. Kis József. A részletek kérdése. A novemberi kon vent az országos lelkészgyámolda. megalapításával valóban oly monumentális alkotást létesített, melynek áldásait a végetlen időkig érezni fogják a lelkészi özvegyek és árvák. Nem czélom a hatalmas intézmény mellett ad oculos demonstrálni, hanem csupán a belépési és évijárulékok miként leendő befizetéséről óhajtok eszmét cserélni. Az alapszabályok 18. §a szerint az országos ref. lelkészi özvegy árva gyámintézet alapja áll: 1.) a gyámintézeti tagok által fizetendő s évi fizetésük 10%-ában megállapított belépési járulékból, és 2.) ugyauazok által fizetendő s évi fizetésök 2V2%-ában megállapított évi tagdíj járulékból. Kétségtelen, hogy ezen összegeket m igának a leiké
